Egy portugál fényképész belső világa Kassán

A portugál Mafalda Henriques korábban Spanyolországban, Malajziában és Svédországban élt. Jelenleg Kassán tartózkodik. Így jelentkezett a MaJel Rovásban, hogy fényképeit ki szeretné állítani. Mivel egy tervezett tárlat elmaradt, így erre most sort lehetett keríteni. Április 3-án megnyílt a tárlat, mely április 22-ig látogatható.

Henriques ipari formatervezéssel foglalkozik és posztgraduális digitális marketing-képzésen vett részt. Több projektet is kidolgozott.

A művész a megnyitón fényképeihez hosszabb magyarázatot fűzött angol nyelven. Szokatlan, ha egy művész kommentálja alkotásait, mivel rendszerint azzal intézi el, hogy művei saját magukért beszélnek. A fényképek mellett hosszabb magyarázó szövegek olvashatók. Kép és szöveg így egyenrangúvá válik. Gondolatokat ébreszt.

Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma

A kassai dóm több fényképének is főszereplője. Ez Vincent van Gogh ecsetjére kívánkozna/Az arany óra alatt lágy aranyló fény szinte éterivé varázsolja a gótikus építészetet, mintha az idő megállt volna egy pillanatra. A varázslatos kövek textúrája mintha ősi történetet mesélne…

„A fényképezés mindig is több volt számomra, mint pusztán vizuális látvány – vallotta – ez az, ahogyan érzem, megfigyelem és megértem a világot. Mindig is része volt az életemnek és a DNS-emnek, de Malajziában kezdtem el komolyabban foglalkozni vele. A Kuala Lumpur-i Berbar Photography Academy mesterkurzusán vettem részt, és ettől a pillanattól kezdve más módon kezdtem megtapasztalni a fotózást, elmélyültem a technikámban és új perspektívákat fedeztem fel.”

Nomád alkata arra késztette, hogy különböző kultúrákat és tájakat fedezzen fel, gazdagítva látásmódját, és multikulturalizmussal átitatott munkáit. Ezen utazások során fedezte fel hivatását:

„megörökíteni az emberi tapasztalat összetettségét, röpke pillanatokat időtlen vizuális narratívákká alakítani.”

Számára a fényképezés a szabadság világa. „Ez az a pillanat, amikor minden rá és a kamerára összpontosít, a tekintet és a valóság közötti néma párbeszédre. A fényképezés nem egyszerűen keres csupán valamit, amit meg lehet örökíteni, hanem az, hogy a lencséken keresztül egyedi módon megfigyeljük, befogadjuk, látjuk és érezzük, ami abban a pillanatban történik.

Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma

Az üveg tükröződése a városi életet ötvözi a fodrászat hangulatával. Az eső, az emberek mozgása és a bolton belüli nyugalom lenyűgöző vizuális kontrasztot hoz létre. Egy város, amely a mozgás és nyugalom között lüktet./A sötét éjben a tűz tánca bontakozik ki. Arany szikrák egy rövid időre megvilágítják az űrt. A lángok ritmust, nyers szevedélyt hordoznak magukban…

Az egyik legnagyobb szenvedélye nemcsak a fotózás során a különböző felületek felfedezése, a fény és a tükröződés miképpen lép kölcsönhatásba egymással. „Fotósként az objektívemmel élénk életmódot festek, és megörökíthetem a városi élet röpke pillanatait. Az utcák tükörképeiben tükrök, kirakatok, víz, sőt digitális képernyők segítségével alkotok olyan kompozíciókat, amelyek kihívást jelentenek az érzékelésnek, széttörik és eltorzítják a valóságot. Minden kép felhívás a szemlélő számára, hogy elmélyüljön a jelenetben, reflektáljon rá és megtalálja a saját jelentését annak, amit lát.

A fényképezés több mint technika, a kommunikáció egy formája – hidat képez köztem és a világ között, aközött, amit látok, és amit közvetíteni akarok.

Ezen az érzékenységen keresztül építek kapcsolatokat, alakítom át a történeteket képekké, és készítek olyan műveket, amelyek megragadják a pillanat lényegét.

Ezzel a látomással örökítettem meg a szivárványt Alingsåsban, egy fényképen, aminek köszönhetően elnyertem az első fotós díjamat. Ez a kép, amely részt vett a rangos Lights in Alingsås [Fények Alingsåsban] fesztiválon, a fény, a szín és a tükröződés tökéletes ötvözetéből született, amelyek mindig is lenyűgöztek.” Az, hogy munkáját ebben a kontextusban elismerték, megerősítette a fotózás iránti szenvedélyét, és arra ösztönözte, hogy folytassa a vizuális kifejezés új formáinak felfedezését.

Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma

A kerékpár egyszerűsége és a pestisoszlop nagyszerűsége kontraszt a modern és történelmi között. Különös együttélés színtere/Az impozáns és fenséges szobor a színház tetején a kultúra néma őrzője. A fák levelei mintha a természet és művészet szépségét örökítenék meg, amit titokban kémlelünk…

Műveit kiállították Kuala Lumpurban, Göteborgban, Dubaiban és legutóbb Lisszabonban. Ezenkívül abban a kiváltságban részesült, hogy fényképeit olyan rangos magazinok közölték, mint a Vigour, a Docu magazin, az Artellis és a The Hunter. De a fotózásnak szentelt közösségi hálózatokon is megjelentek.

Mafalda Henriques kísérő szövegeivel, magyarázataival beavat minket művészi látásmódjának világába. Érdemes az általa mondottakat összevetni a fotóival.

Balassa Zoltán/Felvidék.ma