Az 1965. június 12-i evakuálások emberi tragédiákat előztek meg, hiszen a valaha volt legnagyobb árhullám pár napon belül elérte Szlovákia déli részét.
Hatvan évvel ezelőtt júniusban több mint félszázezer embert kellett evakuálni a Csallóközből a hatalmas árvíz miatt. Az árhullám óriási anyagi károkat okozott, mintegy 4000 ház megsemmisült, több mint 6000 pedig megrongálódott. 250 kilométernyi utat és 70 kilométernyi vasúti pályát öntött el az ár. Az árvíz 94 000 hektárnyi földterületen pusztította el a termést és mintegy 300 000 gyümölcsfát. A hadsereget is be kellett vonni a védekezésbe.
Az 1965. június 12-i evakuálások emberi tragédiákat előztek meg, az árvíz legnagyobb hulláma ugyanis hamarosan elérte Dél-Szlovákiát. „Ez azért volt rendkívüli esemény, mert a Duna medre ezt az egy évszázadnyi vízmennyiséget nem bírta akkor el. Ma már ilyesmi nem fordulhat elő” – emlékezett vissza egy évtizeddel ezelőtt Jiří Brychta altábornagy, a Csehszlovák Néphadsereg mérnöki csapatainak egykori főnöke.
1965. június 15-én a pati gát átszakadt. Néhány órán belül a falu víz alá került, délutánra az árhullám elérte Izsát. A környező területet elöntötte a víz, Komárom pedig egy szigeten találta magát. Két nappal később Kulcsod és Csicsó közötti gát is átszakadt a vízáradat alatt. Egy 86 méter széles rés keletkezett. Először hidat építettek, amelyről köveket dobtak a vízbe, de az áradás olyan erős volt, hogy a rést nem lehetett elzárni. Csak a kövekkel, homokkal és kaviccsal megrakott csónakok segítettek, amelyeket a katonák közvetlenül a résbe robbantottak. „Zseniális ötlet volt, nem volt más megoldás” – mesélte Brychta.
Ez volt a legnagyobb árvíz a Dunán. Az árvízi helyzet 1965 márciusától júliusáig tartott Pozsonyban. A feljegyzések szerint a tetőzést megelőző hónapban a Duna Pozsonynál nem süllyedt az egyéves vízszint alá, március és július között több mint 60 milliárd köbméter víz folyt át a Dunán Pozsonyban, ami majdnem az átlagos éves vízhozam (63,5 milliárd köbméter) volt. A Duna havi átlagos vízhozamának szélső értékei márciustól júniusig növekvő tendenciát mutattak. A hosszú távú adatokhoz képest fokozatosan nőtt a márciusi 1,26-szorosról a júniusi 2,64-szorosra.
Ezek a tényezők, valamint a mellékfolyók magas vízállása hozzájárultak a rendkívüli vízmennyiséghez, mivel a 6000 köbméter feletti vízhozam összesen 40 napig, a 7000 köbméter feletti vízhozam pedig 20 napig tartott. A 2013-as másik, nagy dunai árvíz során a magas vízállás csak néhány napig tartott.
A szlovák–magyar határon lévő gátak átszakadása a hatóságokat sürgős cselekvésre késztette, különösen a lakosság szempontjából. A kitelepítettek hatalmas tömege 46 falut és 3 települést érintett. Használhatatlanná váltak az ivóvízforrások, és az árvíz levonulása után is tartálykocsikkal kellett vizet biztosítani, az érintett területek újjáépítése nehézkes és bonyolult volt.
A különböző dunai árvizek – köztük az 1965-ös árvíz – történelmi vízállásait a legnagyobb folyó mentén fekvő városok és falvak különböző épületein elhelyezett árvízjelzők dokumentálják.
Az évforduló kapcsán az állami hírügynökség fotógalériájában korabeli felvételek tekinthetőek meg, IDE kattintva.
SZE/Felvidék.ma/TASR
