Ó, áldandó Szentháromság, nyögésemre figyelmezz./Jövel, siess főboldogság./Én Istenem, kegyelmezz – énekeljük Kárpát-haza-szerte ma gróf Ráday Pál Lelki Hódolásának (1715) szövegével az ünnep meghatározó tartalmát: a Szentháromság titokzatos személyének hódolunk.
Hiszen ha van az emberi bölcseletnek vagy a szent tudománynak 2×2=4 hitbeli evidenciája, ami egyetemesen, tér-időbelileg az idők végezetéig igaz, akkor ez az eszmei kőszikla, az örök lét-fundamentum, a Szentháromság valósága és a róla szóló tanítás.
Az 1=3 és a 3=1 egzisztenciális, nem formális logikai igazsága mindenek előtti és mindent meghaladó létezési állandó. Az a titok, ami kezdetektől izgatta, megdolgoztatta a keresztyén gondolkodástörténet legjobbjait.
Miután a hit tűzbölcsőjéből Urunk által kiemelt anyaszentegyház, a Lélek tűzmadaraként felröppent a korabeli európai világ egére, s egyben a földön maradva, nemzedékek sokaságát emelte/emeli fel a sárból, könny-, és jaj mélységekből az istenhit kék egére, csak ez az Élő Titok képes ma és holnap megtartani, boldogítani, üdvözíteni.
Okkal-joggal merült fel a vágy az intellektuális izzásért és egzisztenciális tanúságtételért, hogy találjanak az óegyházi közel-keleti, latin kultúrkörök Krisztus-követői olyan formulát, ami ezt a népeket tápláló Titkot Őhozzá illően, páratlan formulával fejezi ki. Az emberi értelem és a hit számára is egyértelműen.
Így született meg szellemi fehér izzásban, ősz szakállas hittudósok gyalogszeres szemlélődésében a SanctaTrinitas, a Szentháromság fogalmi csodája. Nem pusztán tanként, hanem lenyűgöző intellektuális teljesítményként, a szakrális, Lélektől ihletett elme sok nemzedéknyi, ókori filozófiákon iskolázott kohójában megtisztított aranytartalékként. Az egyház örök devalválódhatatlansága, értékállandó maradandósága eszmetartalékaként, kincseként. Lehetne sorolni az ihletett keresztyén személyeket, a közel 2000 évvel ezelőtt indult, és a nagy hitvallásalkotó zsinatokon beteljesült hitvallásalkotás izgalmas történetét. Bő és érdekes tájékoztatást találhatnak 113 nyelven a wikipedia oldalon
Micsoda lelki megvilágosodás sorozat, intellektuális fogalomkeresés, majd nyelvi bravúr kellett ahhoz, legfőképpen a Szentlélek belső inspirációja,
hogy a kimondhatatlannak tűnő titkokat a közös hitvallásalkotás szenvedélyében, viták hetei, hónapjai során olyan szintre hozzák, hogy immáron 1700 éve közös keresztyén kincsünk az Apostoli Hitvallás, közös Krédónk. Krisztus Urunk mennybe emelése óta izzott a fogalomalkotás csipkebokra Antiochia és Alexandria, Jeruzsálem és Karthágó, meg a Nílus-mente remetéiben és teológusaiban. A nagy elmélkedőkben és prédikátorokban.
Míglen az egyház a pastorumcoeutu-ban, a pásztorok gyülekezetében Niceában (325), Konstantinápolyban (381), Efezusban (431), Kalcedonban (451) eljutott a letisztult, színarany, salakmentes intellektuális és hitvalló csúcsig! Áldott legyen maga a Szentháromság Isten, Aki háromszoros személyi, titokzatos isteni túl erejével legyőzött minden emberi ellenállást, kételyt, tévtanítást, hatalmi ármányt, és örökül adta a keresztyénség világsegítő lélek mágnesét, egyesítő hitvallását.
Az isteni és emberi személy örök kapcsolódásáért
Ma, amikor az áldandó Szentháromság ünnepnapján csendes hódolásban hajolunk meg a Krisztus után legalább 14-15 tanult, tanító, szent bölcsességben és bibliai tudományban magas szinten alkotó, egyházszerető, Istenszerető hitvalló generációk előtt, valójában hódolatunk a titkok forrását, a háromszoros isteni kohót, eszmeerőművet illeti. Kálvin János hasznos tanácsát követjük: „Mivel az egyház építését szolgálom, sok mindent nem hozok szóba, ami kevésbé hasznos, és az Olvasót szükségtelen szellemi fáradságnak teszi ki”.
Magam is több, mint 30 éve ámulom a keresztyén gondolkodás e hitben kiformálódott csodaformuláját, és imádattal merülök el a Trinitas egylényegű, három személyének kijelentett titkaiban. Most csak azt tekintsük meg röviden, ahogyan a Sacra Trinitasról évezredeken áthangzó bizonyságtételek, üzenetek miként visszhangoztak egy-egy ihletett lélekben.
1521-ben Wittenbergben, Luther kortársaként Németország tanítója, Melanchthon Fülöp ezt mondta a prédikátorjelölteknek: „Az istenség titkát sokkal inkább imádni kell, mint eszünkkel kikutatni”. Híres Loci Communes-ében, általános keresztyén tanításában meghagyta: mivel a Deus Optimus Maximus, azaz a leghatalmasabb Isten, az Atya a Fiát testbe öltöztette, s engedte, hogy az Ő fenségét Fiában fedezzük fel a mi emberi törékenységünk miatt a Szentlélek által, az egy isteni lényeget személyként, ezért adta a titkok kulcsaként a Szentháromság tant.
Fantasztikus szellemi belső szerkezettel, hogy kinyilvánítsa mindhármójuk lényegét: az essentiaspiritualist, a lelki lényeget. Hiszen Isten élő személy, ilyen személyi tulajdonságokkal: intelligens, örök, igaz, jóságos, tiszta, igazságos, irgalmas.
A három isteni személy felénk a maga sajátos munkájában mutatja meg mindezt. Az isteninek a személy (persona) jellegét hangsúlyozzák a szent bölcselők. Nem eszme, nem filozófiai kitaláció, nem teológiai fantazmagória, nem a nép ópiuma, hanem élő személy. Ezért lehet köze hozzánk, emberi személyekhez mindhármójuknak. Az Atyának gondviselésével, a Fiúnak szabadulást szerző önfeláldozásával, a Léleknek vigasztaló, igazságra elvezető Pártfogóként. Melanchthon megjegyzi: a Lélek ráadásul még agitátor is, Aki mindkettőhöz, a Fiúhoz és az Atyához is elvezet.
Időtlen echóként Melanchthon után 440-450 évvel, a halhatatlan istendimenzióban, a Lélek erőterében rácsilingel egy 20. századi teológus tiszta hangja, magas izzású eszmei visszhangja. EberhardJüngel professzor, protestáns hitvalló 1978-ban megírja a szellem alázatában fogant munkáját a Szentháromság Isten a világ titka címmel.
Reformátori refrénnel vallja: Isten léte Jézus Krisztusban pro nobis, érettünk lett nyilvánvalóvá, szentháromságos titokzatos léte a jelen-létében érezhető meg, élhető át. Jézus tanításai, gyógyításai, csodái, jövendölései, szenvedése, keresztáldozata, feltámadása értünk, pro nobis hirdetik az Atya és a Lélek jelen-valóságát. Ha kicsit el tudnánk merülni a Szentháromság titokzatos létezésében, értünk valóságában, téridői jelenlétében, ennek mozzanatait fürkésző lelkülettel, akkor a titokszemléző életirányultságunk megteremné a titkok, az isteni és emberi titkok, lényeg tiszteletét. Jövővigyázó magyar keresztyén etikánkat!
Isten-titokból élni mindvégig
Az élő, éltető istentitokból, a Trinitasból élt és alkotott páratlan, személyes keresztyén missziót Pál apostol. Ezért írta: Az Úr Jézus kegyelme, Isten szeretete, és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal! (2Kor 13,13). Rámutat a három isteni személy különféle létmódjára, cselekvésére. Hisz minden jó, egészséges kommunió és kommunikáció ősforrása a Lélek Szentháromságba ölelő közössége.
Ebből élt Petrőczi Kata Szidónia református grófnő, mikor három ellenségével szemben a Szentháromság túlerejét hívta segítségül. Vagy Knox János, a skótok reformátora, aki az őt elítélni összejött főuraknak ezt mondta: Én Istennel egyedül is többségben vagyok. Őfensége Szentháromsága és én.
De jó lenne a Sacra Trinitas titokba kicsit belemerülni, megtisztítani látásunkat, szívünket, beszédünket, kapcsolatainkat. Így Isten-, és embertiszteletben megújulni!
Ó, áldandó Szentháromság, nyögésemre figyelmezz./Jövel, siess, főboldogság,/Én Istenem, kegyelmezz!
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma
