A Szentatya július 13-án, az évközi idő 15. vasárnapján Castel Gandolfóban, a Villanovai Szent Tamás-plébánián mutatott be szentmisét. Bár a pápa pihenésre érkezett a Rómához közeli pápai rezidenciára, mindkét vasárnap nyilvános misét mond, és a hívekkel közösen imádkozza az Úrangyalát. A templom néhány lépésre található a rezidenciától, ahol a hívek és zarándokok örömmel fogadták.
A Magyar Kurír és Tőzsér Endre SP fordítása nyomán a Szentatya homíliájából részleteket közlünk.
Az együttérző tekintet ereje
A pápa az irgalmas szamaritánusról szóló evangéliumi példabeszédből indult ki, amely szerinte „ma is kihívás számunkra”, mivel „felkavarja alvó vagy figyelmetlen lelkiismeretünk nyugalmát”.
Kiemelte:
„A tekintet jelenti a különbséget, mert kifejezi, mi van a szívben: lehet meglátni és elmenni mellette, vagy megpillantani és megszánni.”
A Szentatya arra buzdított, hogy ne csak külsőleg lássunk, hanem „a szív szemével, mélyebb tekintettel” figyeljünk a másikra, hiszen „a másik helyzete így megérint, felráz bennünket”.
Jézus, a valódi irgalmas szamaritánus
A homília központi gondolata, hogy az irgalmas szamaritánus képe Jézust jeleníti meg:
„Az örök Fiú, akit az Atya azért küldött, mert együttérző szemmel, szívvel, lélekkel nézett az emberiségre.”
A pápa emlékeztetett Szent Ágoston szavaira is: Jézus „azt akarta, hogy felebarátunknak nevezzük őt. Ő az, aki segítségére sietett a félholtnak, miután a rablók megsebesítve ott hagyták.”
A szeretet forradalmára van szükség
A pápa szerint Krisztus követése azt jelenti, hogy „olyan szívünk legyen, amely megrendül, olyan tekintetünk, amely meglát, és nem megy tovább”.
Arra hívott, hogy hagyjuk magunkat átalakítani Krisztus érzéseivel:
„Megtapasztalva, hogy Krisztus meggyógyított és szeretett bennünket, mi is szeretetének és könyörületességének jeleivé válunk a világban.”
A pápai üzenet szerint „ma a szeretetnek erre a forradalmára van szükség”, mert „a sok kifosztott, kirabolt és kizsákmányolt nép az elnyomó rendszerek, a szegénységbe kényszerítő gazdaságok, és a háborúk áldozata”.
XIV. Leó (Fotó: Vatican Media)
A felebaráti szeretet radikalitása
A pápa rámutatott: „Néha megelégszünk azzal, hogy csak azokat tekintjük felebarátnak, akik köreinkhez tartoznak”, de Jézus „megfordítja a nézőpontunkat”, amikor a szamaritánust, az idegent állítja példának.
Idézte XVI. Benedek gondolatát is:
„Olyanná kell lennem, aki szeret, akinek a szíve kész a megrendülésre mások ínségének láttán.”
A végső buzdítás
A homília végén a Szentatya hangsúlyozta:
„Meglátni anélkül, hogy továbbhaladnánk, megállítani rohanó lépteinket, hagyni, hogy a másik élete meghasítsa szívünket — ez tesz bennünket egymás felebarátjává, igazi testvériséget szül.”
A pápa záró szavai így hangzottak: „Tekintsünk Krisztusra, az irgalmas szamaritánusra, és halljuk meg ma is az ő hangját, mely mindannyiunknak mondja: »Menj, és te is hasonlóképpen cselekedj!«”
A Szentatya homíliája teljes terjedelmében ITT olvasható.
BN/Felvidék.ma/Magyar Kurír
