A Szövetség a Közös Célokért (SZAKC) társulás kisebbségpolitikai kerekasztal-beszélgetést szervezett a Gombaszögi Nyári Táborban, ahol a XXI. századi szlovákiai földelkobzások voltak terítéken. A beszélgetés célja az volt, hogy rávilágítson egy máig élő és gyakran tabuként kezelt problémára: a jogbizonytalanságra és a kisebbségi közösségeket – különösen a magyarokat – érintő föld- és vagyonjogi sérelmekre.
A kerekasztal-beszélgetést Szalai Erika, a Felvidék.ma szerkesztője moderálta. Vendégei Horony Ákos kisebbségi kormánybiztos és Bugár Viktor jogász voltak. A rendezvényen jelen volt Tóth László, a Nemzetpolitikai Államtitkárság Felvidékért felelős főosztályvezetője is, akit Hideghéthy Andrea, a SZAKC ügyvezető igazgatója köszöntött.
Szlovákiában számos mezőgazdasági földterület tulajdonosa ismeretlen, mivel a nyilvántartásokban csak név és keresztnév szerepel, egyéb adatok (születési hely, dátum, lakcím) hiányoznak. A kilencvenes években indult „nevesítési” eljárások célja az volt, hogy ezeknek a földeknek az utolsó ismert tulajdonosát rögzítsék a tulajdonlapokon, gyakran régi archívumok alapján. A Szlovák Földalap kezeli ezeket a földeket, amíg nincs ismert tulajdonos – a földbérleti díj pedig az államot illeti.
A probléma ott kezdődik, hogy az állam saját magát képviselve egyúttal a föld elvesztésében is „képviseli” az ismeretlen tulajdonost, ami érdekellentétet szül. Gyakran előfordul, hogy régi, sokszor érvénytelen vagy be sem fejezett konfiskációs (elkobzási) határozatok alapján írják át a földtulajdont az állam javára. Előfordul, hogy élő örökösöktől veszik el a földet, akiknél a hagyatéki eljárás akár már le is zajlott.
A földek visszaszerzése rendkívül idő- és energiaigényes kutatómunkát igényel: anyakönyvek, keresztlevelek, levéltári adatok alapján kell bizonyítani a leszármazást és a tulajdonjogot. Emiatt sokan, köztük magyar állampolgárok is érintettek. A jogszerűség megkérdőjelezhető, és felmerül a nemzetiségi alapú diszkrimináció gyanúja is.
A kérdés érzékeny, mivel érinti a Beneš-dekrétumokat, amelyek a II. világháború utáni jogrend alapjai, és politikailag tabunak számítanak Szlovákiában.
A hivatalos álláspont szerint ezek már nem alkalmazandók, de a gyakorlat mást mutat. A jogvédők szerint az eljárások felülvizsgálata, valamint az ombudsman és a kisebbségi kormánybiztos bevonása szükséges.
Múltból táplálkozó jogsértések
A beszélgetés során a résztvevők rámutattak: bár a Beneš-dekrétumok hivatalosan a történelem részét képezik, hatásuk ma is aktív, és sok esetben vitatható jogalapon történnek földelkobzások, különösen magyar nemzetiségű tulajdonosoktól.
Előfordul, hogy „gazdátlannak” minősített földek kerülnek állami kezelésbe, miközben azoknak élő tulajdonosaik vannak – csupán nyilvántartási vagy adminisztratív hibák miatt nem tudnak élni tulajdonjogukkal.
Bugár Viktor: „ez nem múltidézés, hanem mai gyakorlat”
Bugár Viktor jogász szerint a dekrétumokra való hivatkozás nem csupán történelmi emlékezés, hanem aktív eszköz a mai joggyakorlatban. Mint elmondta, a Szlovák Földalap az elmúlt években tudatos kutatómunkát végzett, hogy felkutassa a második világháború utáni konfiskációs határozatokat, amelyek alapján ma is visszakövetelhet földterületeket az állam – különösen magyar és német tulajdonosoktól.
Ez nemcsak múltidézés: a 21. századi állam a gyakorlatban is él ezekkel a rendeletekkel, főként ott, ahol autópálya-beruházások vagy más nagy projektek érintik a földeket.
A konfiskációval történő államosítás ugyanis jóval olcsóbb az államnak, mint a piaci alapú kártalanítás.
Bugár figyelmeztetett: a veszély nem mindenkit fenyeget, kizárólag azokat, akikre név szerint van érvényben konfiskációs határozat. Ugyanakkor minden érintettnek javasolja a családi földdokumentumok összegyűjtését és jogi tanácsadás igénybevételét, ha a tulajdonjog helyzete bizonytalan.
A kérdés több, mint történelmi igazságtétel. Ez jogbiztonsági kérdés, amely a kisebbségi közösségek biztonságérzetét és tulajdonhoz fűződő jogait is alapvetően érinti.
Horony Ákos: a jogbiztonság nem lehet kiváltság
Horony Ákos kisebbségi kormánybiztos szerint a kollektív bűnösség elvén alapuló konfiskációk még ma sem tekinthetők lezártnak – társadalmi és jogi szinten is tovább élnek.
„A kisebbségi jogok és a tulajdonhoz való hozzáférés védelme nem pusztán elvi kérdés – ez a gyakorlatban is mérhető kell legyen.”
A kormánybiztos szeretné, ha politikai és szakmai párbeszéd indulna el az ügyben, és olyan intézkedések születnének, amelyek rendszerszinten orvosolják a sérelmeket.
Hangsúlyozta a kisebbségi tanács szerepének megerősítését és olyan jogalkotási javaslatok kidolgozását, amelyek valódi védelmet nyújtanak a kisebbségi közösségeknek.
Nem lehet elfogadni, hogy valakit a származása alapján érjen joghátrány – különösen akkor, ha a sérelem jogtörténeti gyökerű, de mai következményekkel jár. Ezt rendszerszinten kell kezelni – és ebben számíthatnak rám az érintettek.
A SZAKC célja: nyilvános párbeszéd és jogvédelem
A SZAKC célja, hogy a hasonló események révén előmozdítsa a nyilvános párbeszédet és a jogbiztonság megerősítését Szlovákiában – különös tekintettel a magyar közösség érdekeire.
Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma
