Szénássy Zoltán születésének századik évfordulóján emléktáblát avattak Komáromban a Kultúrpalota oldalán a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, valamint a Szénássy család szervezésében.
A legendás gimnáziumi tanár (akiről épp a napokban neveztek el osztálytermet a komáromi Selye János Gimnáziumban), helytörténész, író, a 2000-ben újraalakult Jókai Egyesület alapítója 1925. október 10-én született egy ősi komáromi patrícius család leszármazottjaként.
Az emléktábla avatására érkezőket Farkas Adrianna köszöntötte a Jókai Egyesület nevében. Többek között Keszegh Bélát, Komárom polgármesterét, Varga Tamás alpolgármestert, Fazekas Zsuzsanna tiszteletes asszonyt, Nyitra megye képviselőit, a pedagógusszövetség képviselőit, Paterka Pált, a Duna Menti Múzeum igazgatóját, Komárom oktatási intézményeinek jelenlévő képviselőit, illetve civil szervezetek delegációját.
Keszegh Béla polgármester köszöntőjében rámutatott, Komáromban járva alig akad olyan hely, ahol ne találnánk valamit, ami Szénássy Zoltánhoz, munkásságához köthető. Ezek mind olyan értékes dolgok, amelyek a komáromiaknak fontos pillérei. „Ő képviselte azokat az értékeket, amelyek közösségünk fontos alapjai. Töretlenül hitt a városában, abban, hogy ez a közösség, ez a város fejlődni tud, gyarapodni tud és vissza tudja hozni azokat az értékeket, melyekre mindenkor büszkék lehetünk” – fogalmazott.
Szénássy Tímea városi képviselő a családot képviselve, Szénássy Zoltán életútját ismertette. A régi patríciusi család leszármazottjaként született Szénássy Zoltán a pápai tanítóképzőben érettségizett, mivel a komáromi kollégiumot (tanítóképzőt) 1945-ben bezárták. Nem volt hajlandó reszlovakizálni, ezért a háború után nem taníthatott, így évekig segédmunkásként dolgozott különböző építkezéseken és a komáromi hajógyárban. Csak 1949-ben, a magyar pedagógiai intézmények megnyitása után tölthette be tanítói hivatását, amelyet egész életében szolgálatként értelmezett. A pedagógiai szolgálat mellett elvégezte a pozsonyi Comenius Egyetem magyar-történelem szakát, később ugyanitt doktorált. A komáromi gimnázium diákjait 1960 és 1991 között oktatta és nevelte.
Negyvenkét évi pedagógiai munka után vonult nyugdíjba, de mindvégig „néptanítóként” élt és dolgozott. 1949-ben alapító tagja volt a csehszlovákiai magyarok kultúregyesületének, a Csemadoknak. 1989-ben kezdeményezte a komáromi Klapka-szobor eredeti helyére való visszahelyezését. 2000-ben újraalapította az 1911-ben megalakult Jókai Egyesületet, a felvidéki magyarság legrégebbi kultúregyesületét (melyet 1945-ben betiltottak). Haláláig a Jókai Egyesület tiszteletbeli elnöke volt. Aktívan részt vett Komárom, sőt egész régiónk szellemi-kulturális életében: szépírói munkássága mellett széles körű publicisztikai tevékenységet folytatott, előadásokat tartott Szlovákia-szerte, de Magyarországon és Erdélyben is. Cikkei vagy fél tucat folyóiratban jelentek meg és láttak napvilágot. Munkája elismeréséül 1993-ban Komárom város képviselő-testületétől Pro Urbe díjat kapott,1998-ban Neszmély község képviselő-testületétől ugyanezt az elismerést kapta, majd 2000-ben Dél-Komárom képviselő-testülete is Pro Urbe díjjal tüntette ki.
A legnagyobb hazai elismerést a 2009-ben elnyert Pro Probitate Helytállásért díj jelentette, amellyel a Helytállásért Társaság tüntette ki a felvidéki magyar nemzeti közösség érdekében kifejtett több évtizedes áldozatos tevékenységéért. Rendületlen értékalkotó munkásságára a magyarországi kulturális szervek is felfigyeltek, és 2012 augusztusában Magyarország miniszterelnöke néhai Szénássy Zoltán részére Külhoni Magyarságért díjat adományozott. Irodalmi munkáin keresztül leginkább Komárom város és környéke helytörténeti emlékeit, kimagasló személyiségeit és az itt lezajlott történelmi eseményeket ismertette meg az olvasókkal.
Ezt követően került sor az emléktábla ünnepélyes leleplezésére. Barta Péter alkotását, melyet Ryšavý Boldizsár kőfaragó munkája egészít ki, a család nevében Bartha Ildikó, Keszegh Béla polgármester és Keszegh Margit, a Jókai Egyesület elnöke közösen lepleztek le.
A megemlékezésen ifj. Szénássy Zoltán, a tanár úr fia is megemlékezett édesapjáról. Portálunknak elmondta, édesapja a munkájának és a családjának élt. „A gyerekeinek jó nevelést biztosított, jó iskolákat végeztünk. Én azt hiszem, hogy jól felkészítettek minket a szüleink az életre. Sokáig azt hittem, hogy mindenkinek olyan jó sora van, mint nekem” – jegyezte meg. Elmesélte, ma már irigyli, hogy édesapja kilenc unokával büszkélkedhetett. „Mai szemmel ez már nagyon-nagy dolog. Húsvétkor például öt fiú unokával vonult a városban nagy büszkén öntözni” – emlékezett vissza .
Andruskó Imre, a Selye János Gimnázium igazgatója, Nyitra megyei képviselő a Felvidék.mának elmondta, Szénássy Zoltán emberként és pedagógusként is nagyszerű volt: tanított, nevelt, oktatott. „Szigorú ember volt, bár soha nem emelte fel a hangját. Mindig elegánsan, öltönyben, nyakkendőben érkezett” – mondta. „Szénássy tanár úr 1960-tól dolgozott 1991-ig a komáromi magyar gimnáziumban. Számára rendkívül fontos volt a magyarság, az identitás, a hazaszeretet, a szülőföld szeretete. Nemcsak tanított, de lokálpatriótaként kutatta azon személyek munkásságát, életét, akik nagy mértékben kötődtek Komáromhoz” – fogalmazott.
Keszegh Margit, a Jókai Egyesület elnöke lapunknak elmondta, Szénássy Zoltántól elhivatottságot és elszántságot tanult. A 2000-ben alakult Jókai Egyesület elnöki posztját 2005-ben épp a tanár úr kitartó győzködése miatt vállalta el. „Csakis azt az utat tudom követni, amit ő kijelölt számunkra” – mondta.
Az emléktábla ünnepélyes leleplezésén közreműködött a Gaudium vegyeskar Striber Lajos vezényletével, illetve Ördögh Zsófia és Szeles Chloé, a Selye János Gimnázium diákjai. Az esemény a Himnusz közös eléneklésvéel ért véget.
SZE/Felvidék.ma
