Október 10-én vettünk végső búcsút a kassai Rozália temetőben Dr. Molnár Gyuláné született Őry Zsuzsannától, aki az edelényi kórházban hunyt el tavaly október 15-én, hosszú betegség után 88-ik életévében. Édesapja Oelschläger Lajos (1896-1984), a neves építész és édesanyja Csajka Margit volt.
Zsuzsa nem véletlenül született Pesten 1937. január 7-én. Szülei azt kívánták, magyar állampolgár legyen. Gyermekkorát Kassán töltötte. 1945 után a család nem térhetett vissza Kassára a Beneš dekrétumok miatt. Egy ideig Sátoraljaújhelyen éltek, majd sikerült Miskolcon letelepedniük. 1956-ban férjhez ment, ám házasságuk rövid ideig tartott, mely után a szüleivel élt együtt.
Zsuzsa vidám természetű volt, jó humorú. bolondos, szerette a kártya partikat, de a pasziánszt is. Szerette a növényeket és madarakat. Követte a világ eseményeit. Kedvelte a tárgyakat, melyektől nem tudott megválni. Társadalmi lény volt, családtagjaival tartotta a kapcsolatot, szüleit gyakorta emlegette. Kötelességének tartotta, hogy szülei szeretett városukban pihenjenek, ahol édesapja – Szunyi bácsi – annyi emlékezetes épületet tervezett. Ez végül sikerült és ők már a Rozália temetőben pihennek 2016. október 28-a óta.
A lelkész megáldja a hamvakat (Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Jómagam úgy kerültem vele kapcsolatba, hogy Adriana Priatková és Pásztor Péter monográfiát írtak édesapjáról, s én mentem Priatkovának tolmácsolni Miskolcra. Zsuzsa rögtön összetegeződött velem és egy kellemes délután töltöttünk nála. Megcsodáltuk az apja által tervezett ülőgarnitúrát.
2013-ban Kassa Európa Kulturális Fővárosa lett, és Oelschläger Lajos, aki az Őry nevet vette föl, ennek a rendezvénysorozatnak egyik arca lett. Az ő munkásságát bemutató háromnyelvű monográfia egy évvel korábban jelent meg. Zsuzsa örömmel érkezett Kassára a könyvbemutatóra.
A családtagok (Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
A családi sírboltnál Lóczy Tibor, sajógömöri evangélikus lelkipásztor búcsúztatta Zsuzsát. A szertartáson a család magyar és szlovák tagjai vettek részt, meg még néhányan. Priatková asszony is. Lóczy Pál apostol korinthusiaknak írott második leveléből vette az alapigét: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” (12: 9) Nekünk úgy kell imádkoznunk, mint Jézusnak a Gecsemáné kertben. Ő elmondta, mit szeretett volna, de imáját azzal zárta, „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.” (Lukács evangéliuma 22:42.) Isten mindenekfölött áll szeretete által. Tudatosítsuk gyengeségünket, hogy Isten erejét megtapasztalhassuk. Kérjük az Urat, hogy világosítson fel bennünket, hogy amit nem tudunk, azzal ne foglalkozzunk, de ahhoz, amit tudunk, kérjünk Tőle erőt.
A friss sír (Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Zsuzsa Istennel való kapcsolatát nem tudjuk megítélni. Evangélikus nevelésben részesült. Halála előtt úrvacsorázott, ami megnyugvást jelentett számára. Pál apostol a Szeretet Himnuszában azt mondja: „Most megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.” (Korintusiakhoz írt első levél 13:13) Arra a hitre van szükségünk, amit nem rabol el a múló idő, megmarad a reménység mely bizonyossággá szilárdul, hogy nem ábrándokat kergetünk. Erre a szeretetre kell bíznunk testvéreinket, de magunkat is. Csak erre a fundamentumra alapozhatunk. „Elég neked az én kegyelmem.” Elég volt Pál apostolnak. Nekünk is elég kell, hogy legyen. Isten az örök kegyelem. A kétségtől a hit bizonyosságára kell eljutnunk. A prédikátor az önfeláldozó szeretetben élve vett végső búcsút az elhunyttól.
Ezután sor került a hamvak elhelyezésére és a résztvevők a Márai Bisztróban ülték meg a tort.
Kedves Zsuzsa, most már mindhárman visszatértetek a szülőföldre, pihenjetek egymás mellett békében!
Balassa Zoltán/Felvidék.ma
