A kéméndi fogadóban ismét szólt a magyar nóta

A 826 éves község a Duna menti síkságon, az Ipoly- dombvidéken, a Garam-folyó jobb parti teraszán fekszik. A határ középső részét a Garam keleti partját a „Kéméndi sósok“ elnevezésű széles, mocsaras róna alkotja, nyugati részét pedig a Garam menti dombvidék keleti területeinek a teraszai. A Garam menti Ördöngős dűlő keleti lejtőin szőlőföldek vannak, amelyekből minőségi borfajtákat készítenek. A kéméndi határ érdekes része a Szerelem-sziget a Garam-folyón.

A 20. század 60-as éveitől kezdve a helyi lakosok és a távolabbról érkező érdeklődők kedvelt helyévé vált –pihenési, üdülési és szórakozási célokra egyaránt szolgált. Nemegyszer rendeztek itt tömegeket vonzó esztrádműsorokat, hangversenyeket, sőt népmulatságokat is. Egészen a kilencvenes évekig ez a festői szépségű természet a hazai és külföldi, vízisportot –kedvelőket is vonzotta. A bora mellett, a népviseletéről, a Gyöngyösbokréta népi gyermekcsoportról és a magyar nóta szeretetéről is ismert. Nem csoda tehát, hogy egy év elteltével újra szólt Kéménden a magyar nóta.

A gyönyörűen feldíszített színpadon a kürti Anyalai Pepes Sándor és cigányzenekara megnyitója után Benefi Éva műsorvezető lépett a színpadra, aki köszöntőjében elmondta, immár többéves hagyomány, hogy a Csemadok helyi szervezete nótaesttel kedveskedik a falu lakóinak.

„A színpadon az előző évekhez hasonlóan ismét különböző versenyeken helyezést elért nótaénekeseket láthat és hallhat a kedves közönség.

A magyar nóta a magyar nemzet egyik legtisztább kincse, mert a legőszintébb hangon szól a magyar ember öröméről, bánatáról, szerelemről és az elmúlásról. A dalnak mindenkor közösségmegtartó ereje volt, és van ma is. Ha nem lenne magyar nóta, akkor megszűnne szépnek lenni a világ, üres lenne szívünk, lelkünk es egész kultúránk, nemzeti sajátosságaink vesznének el.
De ez a veszély szerencsére nem áll fenn, mert a mai alkalommal ismét számosan jöttek el ide a kéméndi kultúrházba énekelni, nosztalgiázni, kikapcsolódni.

Nemsokára jönnek majd a nóták sorban, mulatósak, búsulósak felváltva. Nóták, melyeknek sorait falvédőre hímezve otthonukban őrzik nagyanyáink és amiket bizonyára az itt jelenlévők fiatalkorukban is számtalanszor énekeltek már, ám lényegüket talán most értik -érzik igazán. Múltba révedő tekintetek, ki tudja hol kószáló gondolatok…. Eltűnt nyarak, amiket ilyenkor mindenki felidéz magában.

Reméljük, hogy az itt megjelent közönség ma is szívébe zárja majd az előadókat.
Mert ők most is szívből énekelnek mindannyian.
A síró hegedű, a könnyeket fakasztó nóta reméljük az együvé tartozás erejét is a felszínre hozza” – hangzott a bevezető. Aztán sorban a színpadra léptek az énekesek: Juhász Gyula (Párkány), Mikó Ilona ( Kéménd), Szenczi Júlia ( Bátorkeszi), Kecskeméti András ( Muzsla), Kántor János ( Zselíz), Sipos József ( Bátorkeszi), Halúz Márta (Fegyvernek), Baka Ella (Farnad), Baka Sándor ( Kisölved), Kis György (Fegyvernek), Juhász Irén ( Párkány), Faragó Zsuzsanna ( Kéménd) Barti Éva ( Kéménd), Rackó Tibor ( Muzsla) Bús Kati ( Pográny) Egy nóta erejéig Hégliné Bertók Marianna, a Gyöngyösbokréta csoport koreográfusa is bizonyította, a nótázást is kedveli.
A szűnni nem akaró taps után a Csemadok Kéméndi Alapszervezetének elnöke, Barti Éva a meghatottságtól, könnyeivel küszködve köszönte meg minden „nótázónak“, támogatónak az áldozatkész segítséget, amely nélkül ez a gyönyörű nótaest nem jöhetett volna létre.

Benefi László polgármester ajándékok átadásával köszönte meg a nótaénekeseknek a szereplést, a szervezőknek az emberfeletti munkáját. „Jó volt ismét kéméndinek lenni, ezek a nótaestek arany betűket és bő helyet kapnak mindenkor a történelem lapjain. Az énekesek odaadó buzgalma, mindannyiszor feledhetetlen élményben részesítette a hallgatóságot. Így volt ez most is. Évenkénti találkozásunk, közös éneklésünk egyben örömteli és fájó érzést is kelt mindkét dalos közösségben, de mindenképpen újabb töltést kölcsönöz magyarságtudatunknak. Az elhangzott nóták mindig példakövető csodálatra készteti a nézőket, görcsös ragaszkodásra nemzeti hovatartozásunkhoz, édes anyanyelvünkhöz és gazdag helyi, valamint széles magyar népdal– és nótakincsünkhöz.
Meggyőződésem, hogy a magyar népdal szeretete is e tőről fakad. Így hát egymástól tanulunk emberséget, műveltséget és közben arra törekszünk, hogy jól érezzük magunkat szerepléskor, s pohárral a kézben egyaránt.

A község önkormányzata nevében kívánom nektek, hogy ez a lelkes kis „csapat” még nagyon sokáig dalaival szolgálja népét. Magyar nótákkal ajkán tiszteli az örökséget, a hagyományt, terjeszti a magyar kultúrát, viszi közeli és távoli településekre a községük jó hírét” – hangsúlyozta a falu első embere.
A nótaest közös vacsorával és további nótázással ért véget.

Felvidék Ma, (M)

Benefi László, Kéménd polgármestere