A Rákóczi Szövetség 2015 novemberében „Az érthető Dél-Szlovákiáért” című pályázati felhívással fordult a szlovákiai vállalkozások és civilszervezetek felé, a magyar nyelv minél szélesebb körű használatáért. A március 15-i határidőig 96 érvényes pályázat lett benyújtva. A Szövetség elnöksége mindegyiket pozitív elbírálásban részesítette azzal a céllal, hogy anyagi, nyelvi és grafikai támogatás révén elősegítse a szlovákiai magyar nyelvhasználatot.
A fenti kezdeményezésnek további pozitív hatása is lehetne, ha nemzettársaink protekcionista szemlélete is társulna ehhez a boltkiválasztáskor. A 96 üzlet kétnyelvűsítése már látható eredmény lehet, de az igazi áttörést az üzletláncok meggyőzésében kellene elérnünk. A továbbgondolkodás céljából érdemes áttekinteni a célterületen jelen lévő főbb üzletláncokat.
Tapasztalataim szerint a kétnyelvűség jelenleg legfeljebb a homlokzaton megjelenő feliratban teljesedik ki.
A legfiatalabbat, a Môj obchod márkanév alatti láncot a Metro nagykereskedelmi társaság alapította 2013-ban 70 bolttal, amit a tavalyi év végéig 350 üzlethelyiségre sikerült felfuttatnia. A modell lényege, hogy a kiskereskedelmi egységek a boltos tulajdonában maradnak, akik felvállalják az egységes arculatot. Az anyatársaság biztosítja az arculatot, a szórólapokat, az eladók egyenruháit, az áru egységes megjelenítését és az akciós termékeket. A Metrónak ehhez a modellhez azért fűződik érdeke, mert a forgalmának 1/3-át a kisboltok adják. Kiérezték a kisboltok kiszolgáltatottságát és csökkenő forgalmát az üzletláncokkal szemben (ami természetesen jelentkezett a Metro csökkenő forgalmában is), amelyek a nyomott árakkal és az akciós termékekkel elcsábították a kisboltok vevőkörét.
A kétnyelvűség a célterületen megjelenik a Potraviny-Élelmiszer homlokzati feliratban, de ezt tudjuk be a bolttulajdonos érdemének. Érdekes kérdésként felvetném, hogy a Môj obchod bejegyzett márkanevet esetleg nem lehetne-e kiegészíteni például „Az én üzletem” felirattal. Félek, hogy ez már nem a bolttulajdonos hatásköre, hanem a márkanevet birtokló Metro társaságé.
Az osztrák alapítású Billa üzletlánc, ami jelenleg német tulajdonban van, Szlovákiában a 90-es években indult, napjainkban 132 üzletet üzemeltet, elsősorban városokban. Célterületünk 14 városában van jelen. Tavaly tekintélyes forgalmat, 565 millió eurót, és 4 millió euró hasznot produkált. A kétnyelvűség megjelenése sajnos csak addig terjed, amennyit az érintett önkormányzat ki tud harcolni a bolt nyitásakor. Ezekben a boltokban szemünket csak a kijáraton látható „viszontlátásra” és esetleg a „köszönjük a vásárlást” boldogíthatja, pedig az üzletlánc kereskedelme, kínálata sok egyéb pozitív értéket képvisel.
A LIDL. Szlovákia szerte 124 üzletben tudjuk „élvezni” a lecsupaszított kereskedelmi pragmatizmus minden borzalmát. Magyar feliratot ne keressünk. A cél az alacsony ár, a minél nagyobb forgalom és a haszon begyűjtése, amit árérzékeny polgártársaink segítségével Szlovákia legjobban teljesítő üzletláncává érdemesített.
A kétnyelvűség szempontjából a legperspektivikusabb formáció a Jednota COOP. Sajnálatos, hogy a lakosság többsége nem tudja magáénak érezni ezt az üzletláncot, pedig a régi szövetkezeti mozgalom (pl. Hangya) alapjaiból fejlődött a jelenlegi 31 (járási, regionális) fogyasztási szövetkezet közös szövetkezetévé. Ezekből 7-8 tevékenykedik Dél-Szlovákiában. Kilenc logisztikai központból látják el üzleteiket, forgalmuk 2014-ben 492 millió euro volt. Szinte az összes községben jelen vannak. Szlovákiában 19 nagy, 428 közepes és 1742 kisbolttal rendelkeznek. Ha figyelembe vesszük, hogy összesen 70 ezer szövetkezeti tag tulajdonolja és regionálisan szerveződik, helyi szinten a vezetőségben megtalálhatók azok az emberek, akik nyitottak lehetnek a világosan prezentált kétnyelvűségi igényekre, így reális esély mutatkozik egy ésszerű kompromisszumra.
Zárógondolatként visszatérnék a protekcionista hozzáálláshoz: tudunk-e választásunkkal olyan érdekeket és értékeket követni, amikor nem azért választunk egy boltot, mert ott tíz centtel kevesebbet fizetünk, hanem mert olyan értéket képvisel, ami fontos számunkra?
Az anyanyelvemen megjelenő felirat mutatja számomra, hogy fontos vagyok magyarként is az üzletnek.
Ha fontos vagyok az üzletnek, akkor nekem is fontos, hogy az a bolt jól működjön, amely megtisztelt engem. Ez ugyan olyan horderejű választás, mint amikor eldöntöm, hogy a Jednotát (lehetne akár Egység) választom, ahol a pulton lévő tejtermékek 80%-a Szlovákiából származik, vagy a Lidl-t, ahol ez az arány 16% (de erről a kérdésről majd legközelebb). Igaz, a „lidliben” esetleg 11,5 centet spórolhatok a kilúgozott (ismeretlen eredetű) tejen, és utána szidhatom a rendszert, hogy a falu végén bezárták a tehenészetet, és a sógor elvesztette a munkáját. A protekcionista hozzáállás könnyebben megmagyarázható anyagi tekintetben, de teljesen analóg párhuzamai vannak az anyanyelvhasználat területén is. Mindenkinek jó döntést kívánok!
