Nem sokkal Drégelyvár veszése után a török újabb csatát vívott Hont megyében. Ezúttal az egyik legnagyobb mezei ütközetre került sor: 1552. augusztus 10-én Palást közelében, a Korpona-patak völgyében tizenkétezer török és majdnem ugyanannyi császári katona szállt szembe egymással. Ali budai pasa és Teufel Erazmus (Ördög Mátyás) volt a két fővezér.
A csata emlékét Tinódi Lantos Sebestyén is megörökítette 1553-ban az Ördög Mátyás veszödelme című históriás énekében. A hősök közül többet is megénekelt, például Thury Györgyöt, a Hont megyei illetőségű vitézt és Sbardelatti Ágoston váci püspököt, aki a csatában elesett utolsó magyar főpapok egyike volt:
„Elfogák Dombait és Sándor Ferencöt,
Levágák Sbardella Ágoston pispököt /…/
Rettenetös veszedelem ez lött vala,
Ki az jó királnak keserves kár vala.”
(Tinódi Lantos S., 1899. 17. l.)
Sbardelattiról a megye történésze, Matunák Mihály is megemlékezett, többek közt az alábbiakat említve:
„A hadsereg élelmezése Sbardelatti Ágoston váci címmel felszentelt püspökre, esztergomi nagyprépost-kanonokra, az érsekségnek Fráter György bíboros halála után adminisztrátorára, erre a harcias főpapra volt bízva, kinek szülei olaszok voltak, de maga már magyar születésű és érzelmű, s ki már Muránynak 1549-i ostrománál is kitűnt vitézségével.” (Matunák M., 1907. 452–477. l.)
A csatát megörökítő fiatalok 2003-ban. (Fotó: http://www.pht.eoldal.hu )
Dudics /Sbardelatti/ Ágoston nevét természetesen megtaláljuk a legújabb Magyar Katolikus Lexikonban is. A velencei családból származott főpap a pádovai egyetemen is tanult. 1542-ben a besztercei országgyűlésen már az esztergomi káptalan prépostjaként volt jelen. 1543-ban nagyprépost, és Esztergom ostromakor ő mentette meg a törökök elől a káptalani levéltárat. 1548-ban I. Ferdinánd váci megyéspüspökké nevezte ki. 1549-ben esztergomi káptalani helynök. 1550-ben III. Gyula pápa megerősítette őt a váci püspökségben, de a törökök miatt székét nem foglalhatta el. I. Ferdinánd ugyanezen évben „lelkiekben és világiakban” az esztergomi érsekség kormányzójává tette. (Diós I. főszerk., 1993. 720. l.)
A csata és Sbardelatti emlékére azon az állítólagos helyen, ahol az élelmezést biztosító püspök „hősileg küzdve vérzett el a hazáért”, a Palásthy család egy kápolnácskát emelt. Egyes közlések szerint erre a XVIII. század elején került sor, és Hőke Lajos megyei levéltáros a Magyar Sion hasábjain 1865-ben felvetette, hogy a kápolna falán emléktábla, illetve a csata napján gyászünnepély örökíthetné meg Sbardelatti emlékét. (Kiss L., 1992/31. 5. l.)
A palásti emlékkápolna. (Fotó: http://www.wikiwand.com)
Hőke Lajost megelőzően 1864-ben Thuróczy Károly palásti jegyző szintén megemlékezett e helyről abban az írásban, melyet Pesthy Frigyesnek küldött a készülő Hont megyei Helynévtárhoz. Többek közt ezt olvassuk az írásban: „…ezen Mező nevezetes nemcsak fekvésénél fogva, de emlékezetessé teszi azt az 1552ik évi 9ik Augusztusban történt gyászos ütközet, ahol 12 000 Magyar, kik a´ Bánya városok fedezésére voltak fő vezérjök Sbardellati János Ágoston Váci Püspök, és Esztergomi n. Prepost vezérsége alatt a´ Törököktül legyözettetvén irgalmatlanul megölettek”. A továbbiakban a jegyző a csata tiszteletére emelt építményről is ír: „…emléke különben egy fen állott, de az idő már anyira elviselt külső alaki kő szobor, mellyben Mária képe létezik, már-már enyészetnek indult, amely statust jó emlékezetű Ullman Bernát Földes Úr a´ régiségek kedvellője, és becsben tartója a´ mostani jó állásra emelt, ´s így ezen szerencsétlen fő vezér síremlékét fedezi”. (Pesthy F., 1984. 237–238. l.)
Az emlékoszlop a faluban. (Fotó: http://www.pht.eoldal.hu)
Hőke Lajos szerette volna, ha a csata helyén egy méltóbb kápolnát emelnek. Ezzel kapcsolatban Pongrácz Lajos íróval, megyei tisztviselővel is több levelet váltott. 1886-ban például így írt: „Most midőn Szondi kápolnája Ő Eminentiája hazafias és vallásos készsége folytán áll: megújítom indítványomat az Esztergomi Közlönyben egy Hozzád intézett fölhívásban, hogy a Szondiénál kifejtett buzgalommal folytasd a Sbardelatti emlékét is…” Egy másik levélben pedig ezt írta: „A Sbardelatti kápolnából aligha lesz valami, – míg egy új lelkes püspök föl nem építi, mert az esztergomi káptalan, mint több fej, egyet nem fog érteni. Én megtettem kötelességem. Beharangoztam az isteni tiszteletre a misét, prédikációt tartsák meg az illetők.” (A leveleket közli Pongrácz Lajos. Honti Lapok, 1895. 49. sz. 5–6. l.)
A már említett „oszlopforma kis kápolnáról” a Fővárosi Lapokban is tudósított Hőke. (XXVII. évf. 1890. 270. sz. 1983–1985. l.) A négyszögletes falpillérszerű klasszicista kápolnácskát harangtorony-fedéllel látták el. A műemlék-nyilvántartó szerint ez XIX. századi építmény.
A kápolna üvegablaka alá 1968-ban a Csemadok és a Vöröskereszt Palásti Alapszervezete egy emléktáblát helyezett el ezzel a szöveggel: „Ezen a helyen dúlt a török elleni utolsó csata 1552. augusztus 10-én. Ez a hely 2000 bátor harcos és Sbardelatti Ágoston váci püspök síremlékét őrzi. Ha erre jársz, egy percre állj meg, és gondolj szeretettel az itt pihenő magyar, olasz és német hősökre.”
A kopjafa kétnyelvű emléktáblája
S noha a történelmi tényeket illetően még vannak tisztázásra váró feladatok, a palástiak kegyeletének őszinteségéhez nem férhet kétség. Mária-ünnepkor /Kisasszonykor/ még most is elzarándokolnak ide az imádkozó asszonyok, hogy a hősök lelki üdvéért ugyancsak fohászkodjanak. Rendszeresen megemlékeznek a nagy eseményről a hagyományőrző palástiak a falunapok keretében is. Sőt, a lelkes fiatalok az egykori csata eseményeinek eljátszására, bemutatására szintén vállalkoztak. A szóban forgó kápolnácskán kívül pedig a faluban, a templom alatti téren is állítottak egy kopjafaszerű emlékoszlopot, így tisztelegve az elesett hősök szelleme előtt.
(Forrásmunka: Csáky Károly: Jeles elődeink, 2002:38-39.p.)
