Múltunk öröksége velünk él: Magyarságtudat és hagyományőrzés – felső fokon

Napjaink érzelem- és gyakran sajnos értelemhiányos világában némi jövőbe vetett bizakodásra ad okot, hogy kezdünk rádöbbenni arra az igazságra, miszerint történelmi múltunk ismerete és mérhetetlen kincset érő hagyományaink nemzedékekről nemzedékekre való átöröklése olyan pótolhatatlan életnedv, amelynek az elapadása akár a nemzet fájának vesztét, kiszáradását is okozhatja.

Bár világunk olyan, amilyen, szerencsénkre még nem tartunk itt, és ebben kétségtelen érdemei vannak a hagyományőrző csoportoknak, amelyeknek ma már se szeri, se száma. Ma honfoglaló vitéznek, végvári bajvívónak, kuruc lovasnak vagy negyvennyolcas huszárnak lenni korántsem megmosolyogtató antagonizmus, s némi rosszindulattal még csak gyermeteg kalandvágynak, vagy beteges múltba fordulásnak sem lehet nevezni, mert messze több ennél, arról nem is szólva, hogy  pénzt, időt és kitartást igényel. S egyetlen jutalmuk  a taps és az elismerés, továbbá az, hogy rendezvényeik, történelmi bemutatóik egyre nagyobb tömegeket vonzanak.

Szerencsére a komáromi régióban, a Duna mindkét partján évente  egyre több hagyományőrző rendezvénynek lehetünk tanúi. A teljesség igénye nélkül említést és dicséretet érdemelnek az izsai huszárok, akik a dicsőséges negyvennyolcas tavaszi hadjárat emlékére bejárják annak egykori útvonalát és jelenlétükkel mindenkor emelik egy-egy nemzeti ünnepünk fényét, gyakran hallat magáról a komáromi Kard Rendje, továbbá nem múlik el esztendő, hogy a Monostori Erőd falai között ne rendeznének történelmi bemutatót.

A Komáromi Napok alkalmával az Öregvár udvarán az idén bemutatkozott a helybeli Sereghy-törzs a honfoglalás korát felidéző bemutatójával. Végül, de nem utoljára ezreket vonzott nemcsak Magyarországról és a Felvidékről, de mondhatni egész Közép-Európából a közelmúltban Tatán nyolcadik alkalommal megrendezett Tatai Patara, amelyet annak az emlékére rendeznek, hogy 1597-ben Komárom várának főkapitánya, gróf Pálffy Miklós, korában újszerűnek számító robbanóeszközzel, az akkor patarának mondott petárdával berobbantotta a törökök által bitorolt tatai vár kapuját és vitézeivel visszafoglalta azt.

Ez a haditechnika és cselvetés a győri vár visszafoglalásakor is bevált.  A tatai bemutatón több mint négyszáz hagyományőrző vett részt Magyarországról, Szlovákiából, Csehországból, Lengyelországból, Ausztriából, Németországból, Olaszországból és Finnországból. S amint a nagyszabású csatajelenetek alatt a résztvevők arcának rezzenéseit figyeltem, nemcsak a kíváncsisággal vegyes érdeklődést olvastam ki róla, hanem a történelmünk és eleink viselt dolgai felett érzett büszkeséget is. És ez nem kevés…

(A szerző felvételei)