Az irodalmi köztudatban szinte már feledésbe merült, hogy Gömörből származik az a bizonyos Adorján Boldizsár, aki annak idején Vörösmarty Mihálynak és Petőfi Sándornak is jó barátja volt.
Ami életrajzát illeti, Adorján Boldizsár Gortvakisfaludon (Rimaszombattól 10 kilométerre) született 1820. május 2-án, és ugyanott halt meg 1867. július 13-án.
A költő az 1840-es évek elején Pesten ügyvédi irodát vezetett, és ebben az időben költeményeket írt a Parthenon zsebkönyvbe (1837), majd az Emlénybe és a Nemzeti Almanachba (1840–42); dolgozott az Athenaeumba (1839–43.); a Regélő-, Pesti-Divatlap- és Életképekbe, ahová nemcsak verset írt, de beszélyeket is. Az utóbbi divatlapban 1844-ben jelent meg Az elfelejtett nő című beszélye Ivánfy Malvina álnév alatt. Pestről azonban visszavonult Gömörbe.
Szörényi László irodalomtörténész így ír a költőről: „Igen nagyra tartotta Adorján Boldizsárt a reformkor fél magyar irodalma, főleg a Fiatal Magyarország köre. Ezt nemcsak a neki címzett és igen bensőséges, barátságos hangnemű levelek bizonyítják, hanem két olyan óriásnak a versei is, akik mindenáron meg akarták őt költőnek tartani, az után is, hogy Pesten végzett jogi tanulmányait követően visszavonult Gömörbe, várgede-kisfaludi kúriájába, és immár csak családjának és a gazdálkodásnak élt. A két óriás: Vörösmarty és Petőfi. Vörösmarty Mihály Emléksorok címmel állított össze 1842. októberében az előző másfél év alatt írott 7 epigrammát, ezek közül a harmadik címe: Adorján Boldizsárnak.”
Az Adorján Boldizsárnak című epigramma így szól:
„Költő lenni, ha vágysz, költs el búbánatot és bajt,
S tartsd meg örömdíjul, amit az élet ajánl:
Én másoknak adám örömét rövid életidőmnek,
S rajta nevet szerzék, és örök életű kínt.”
Az Országos Levéltárban az Adorján-Szeleczky családi levéltárban verseinek katalógusa és néhány írása kéziratban megtalálható. Sajnos Adorján Boldizsár munkái nincsenek összegyűjtve, és hátrahagyott iratait a Gömör-megyei Levéltárban helyezték el. Ezért vállalkoztam a költő és neje, Lemouton Emília életművének felkutatására, és ennek kiadását egy év múlva, a költő halálának 150. évfordulójára tervezem.
Egyébként Lemouton Emília is író volt. Elbeszéléseket, műfordításokat készített. Többek között William Shakespeare egyik első magyar fordítója. A Shakespeare-életműből 1845-ben A szélvész, A két veronai nemes, A windsori víg nők, a Viola és a Szeget szeggel címűeket magyarította. 1846-ban ment feleségül Adorján Boldizsárhoz, és 1849 után férjével Rimaszombatban, 1867-től özvegyen férje birtokán Gortvakisfaludon élt.
Adorján Boldizsár 1849 után már nem írt, és törvényszéki ülnök volt Rimaszombatban. Pár éve a kéziratait lapozva megtaláltam az Á la Petőfy című versét, melyet itt közzéteszek:
Á la Petőfy
Orromban á harangozó pénz
Élet! hozzá semmi közöm
Maholnap ez árnyékvilágból
Körülbelül kiköltözöm
Az emberekhez semmi szóm nincs
Őtőlök könnyen búcsúzom
Kivévén hitelezőimet
Nekik mivel sem tartozom
Több lesz kontóm az Úristennél
Amíg azt letisztázhatom
És bejuthatnék a mennyországba
Előtermében a pokolban
Kissé tán majd várakozom.
Kisfalud
Én magam levéltáros szakon végeztem a pozsonyi Comenius Egyetemen, így alkalmam nyílt utánanézni a rokoni kapcsolatoknak. Megállapítottam, hogy Adorján Boldizsárral a családfán 9. ősünk volt közös. Ez is ösztönöz abban, hogy a kutatást elvégezzem. A Nemzeti Kulturális Alap irodalmi kollégiumának a pályázatát 2016. szeptemberében írják ki. Szeretném összegyűjteni és kiadni Adorján Boldizsár és Lemouton Emília kéziratait.
(A szerző szintén költő. Jelenleg Zádorházán (Rimaszombati járás) él és alkot. A versírás mellett nyári kedvtelése lett a szénnel és virágszirmokkal festett grafikák rajzolása. Több mint tíz verseskötete jelent meg, legutóbbi Haikukorikú címmel.)
