Szőgyéni, köbölkúti, marcelházi és tatai cserkészek vertek tábort július első hétvégéjén, Köbölkúton.
A tábornak a település melletti, hajdani üdülőközpont, az Ardea árnyas fákkal borított, tágas udvara adott otthont. A cserkészet egy nagy játék, mindent játékosan és játék közben tanulnak meg, ezért minden alkalommal mese, jeles történet, vagy jeles személy adja a tábor keretét. Ezúton a tábor kerettörténetéül a felvidéki születésű Ázsia-kutató, orientalista, egyetemi tanár, Vámbéry Ármin élete szolgált. Az ő életútját nyomon követve eljutottak Ázsiáig, miközben a tíz cserkésztörvény értelmében gyakorolták mindazt, amit a cserkészet biztosít számukra.
Volt rohampálya, számháború, méta, forgószínpad, kézművesség, olimpia és vizes programok. Nem maradhatott el a próbáztatás, volt portya kicsiknek és 24 órás portya nagyoknak, ének, cserkészjáték, népi játék, magyarságismeret, cserkésztörténelem, vallásismeret, egészségügy, néprajz, szentmise és fogadalomtétel. Voltak őrsi és egyéni próbák, voltak gyakorlati tevékenységek, és sok más hasznos tudnivaló gyakorlása és elsajátítása, amit csak a nyári, tábori élet tud nyújtani. Volt áhítat és csendes pihenő, de volt bőven munka is, hiszen a napos és szolgálatos őrsök feladatot teljesítettek a konyhasátor alatt, és a tábor területén. Nem hiába mondják a cserkészek azt, hogy a cserkésztábor az egész évi cserkészmunka megkoronázása. Így volt ez most is.
A nap megkoronázása pedig minden alkalommal az esti tábortűz volt, ahol jelenetek, mesék, énekek és csatakiáltások hangzottak el, majd a zászlólevonási szertartás zárta a napot. Az éjjeliőrök hajnali pirkadatig őrizték a tábor álmát, és éltették a tüzet, miként a cserkészet tüzét is őrzik és éltetik azok a vezetők, akik szabadidejüket feláldozva játékosan nevelnek lányokat és fiúkat, gyermekeket és fiatalokat a cserkészet szellemiségében.
