Miközben a szlovák politika egy része a szomszédunkat úgymond veszélyeztető pánmagyar sovinizmusról harsog, a múltban pozsonyi titkosszolgák próbálták a szervezett bűnözés segítségével destabilizálni Magyarországot. Szlovákia Vladimír Mečiar idején Csehország euroatlanti integrációját kísérelte meg cigányellenesség szításával akadályozni.
Ha választás, akkor magyar kártya – az európai parlamenti voksolás előtt és után a szlovák politikai elit jelentős része vidáman veri a blattot. A legutolsó pozsonyi hisztéria Orbán Viktor esztergomi kampánygyűlésen elmondott szavai – „a választáson eldől, hányan képviselhetik a Kárpát-medencei magyarságot Brüsszelben és Strasbourgban” – miatt robbant ki. Robert Fico miniszterelnök formációja, a Smer kezdeményezésére összehívták a pozsonyi parlament rendkívüli ülését a szlovák állam területi épségét és biztonságát állítólag veszélyeztető kijelentés miatt. A nemzeti pártot (SNS) vezető Ján Slota szerint a Fidesz elnökének mondatai „bűzlenek a neonácizmustól és neofasizmustól”. Mindez azért is érdekes, mert ha szükséges, a szlovák politika titkosszolgálati manőverekkel keltette-kelti a magyar veszély képzetét a közvéleményben.
Szlovákiában a területi autonómia a revízió előszobája, s már felvetése is az állam biztonsága elleni támadásnak számít. Ezért furcsa a magyarlakta területek önrendelkezését célul kitűző Harmónia Polgári Társulás ügye. Az egyik pozsonyi lap megírta, hogy a nemrég zászlót bontott civilszervezet alapszabályát tartalmazó fájlt – a dokumentum elektronikus adatlapja szerint – bizonyos Igor Cibula hozta létre. Márpedig ő a 90-es évek közepéig a szlovák titkosszolgálat, a SIS főtisztje volt. A korábbi kém magyar autonómia körüli buzgólkodása annál is furcsább, mert Malina Hedvig ügyvédje már régóta követeli Cibula kihallgatását, hogy tisztázzák a megvert magyar diáklány ügyében játszott szerepét.
Az orosz kapcsolat
Ám mindez kedves bohóckodás a korábbi ügyekhez képest. Vladimír Mečiar miniszterelnöksége alatt, az 1992-től 1998 szeptemberéig tartó időszakban a biztonsági szerveket a belföldi politikai ellenfelek, például Michal Kováč államfő megfélemlítésére használták; az elnök fiát a titkosszolgálat 1995-ben elrabolta. Miután 1998 márciusában lejárt Kováč mandátuma, a parlament nem tudott utódot választani, az elnöki jogkörök, beleértve az amnesztia intézményét is, Mečiar kormányfőre szálltak. Ő pedig kegyelmet adott az összes, Kováč fiának elrablásával kapcsolatos bűncselekményre, meghiúsítva ezzel a kivizsgálást.
A döntést utóbb hiába próbálták felülírni: 1998 után a pozsonyi parlamentben ezt többek között az a posztkommunista Demokratikus Baloldal Pártja akadályozta meg, melynek a mostani miniszterelnök, Robert Fico volt az alelnöke.
Az állambiztonsági szerveket a szomszédos országok destabilizálására is felhasználták. Mečiar bukása után kiderült, hogy a bizalmasa, Ivan Lexa által vezetett SIS Dežo (Dezső) néven titkos akciót bonyolított Csehországban, hogy felerősítse a cigányellenes hangokat, kisebbségellenes bűnügye- ket provokáljon, s ezáltal nehezítse az ország euroatlanti integrációját. Mečiar ekkoriban Moszkva legfontosabb térségbeli szövetségese volt – a titkos műveletek tehát a befolyásvesztéstől tartó Oroszország érdekeit is szolgálták. Akcióival Szlovákia annyira szalonképtelen lett, hogy 1996-ban kizárták a közép-európai hírszerző szervek együttműködéséből.
Ján Ruml akkori cseh belügyminiszter a Mečiar-éra szlovák titkosszolgálatáról szóló jelentés 1999 eleji kiszivárgása után a Mladá fronta Dnes napilapnak azt nyilatkozta: „A szlovák titkosszolgálattal egy ideje már semmilyen közelebbi kapcsolatokat nem ápolunk. Az oroszokkal való összejátszás veszélyeztette a mi biztonsági szerveink munkáját.” Ladislav Pittner, a pozsonyi nemzetbiztonság akkori vezetője pedig 2002-ben kijelentette: Lexa szökését és bújtatását a Szemjon Mogiljevics nevével fémjelzett, a KGB utódszerveihez is bekötött orosz-ukrán maffia segítette.
Kassai hallgatózás
A hírek szerint előfordult, hogy a Nyugat felé bitangoló bárányka – tudniillik Magyarország – megregulázását a nagy testvér nem adta ki gebinbe. A brit hírszerzési szaklap, a Jane’s Intelligence Digest 2001 elején azt írta, hogy a zámolyi romák franciaországi menekülését, az állítólagos üldöztetés miatti kivándorlását az orosz titkosszolgálat szervezte. Moszkvának kétségtelenül volt elszámolnivalója Magyarországgal: a NATO 1999-es balkáni légi háborúja idején hazánk az atlanti szövetség szilárd tagjának bizonyult, s szembement a szerbbarát orosz állásponttal. Igaz, addigra már hagyománya volt hazánk destabilizálásának; a kilencvenes évek közepétől az Omega elnevezésű szlovák akció Magyarországot célozta. Ennek keretében magyar politikusok házánál robbantak bombák, s az akcióban részt vevő bűnözők állhatnak a négy halálos áldozatot követelő Aranykéz utcai merénylet mögött is.
A szlovák érdekek Magyarországgal szembeni érvényesítése soha nem tűnt el – még az européer Dzurinda-kormány idején, 2000-ben is helyeztek el lehallgatókészüléket a kassai magyar főkonzulátuson, legalábbis erről vallott 2005-ben a szomszéd ország sajtójának az épület felújítását végző szlovák vállalkozó. Robert Fico 2006-os megválasztásával, a Mečiar-féle HZDS és a Slota vezette SNS kormányba emelésével ismét a kilencvenes évek szelei fújdogálnak. Abban a lapunk által megkérdezett szakértők egyetértenek, hogy nem csökkent a titkosszolgálati érdeklődés hazánk iránt, a környezet azonban eltér a tíz évvel ezelőttitől. Míg akkor az euroatlanti csatlakozás megakadályozása volt a fő célkitűzés, ma már a befektetőkért, a gazdasági hitelességért dúl a harc – s ebben a tátrai tigris jobban áll. Északi szomszédunk vezetése minden európai fórumon elpanaszolja, mennyi gondot okoz neki a gazdaságilag instabil Magyarország szélsőjobbexportja. S lám, menetrendszerűen érkezik a bizonyíték, hol a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom felvidéki tagtoborzója, hol a Nemzeti Őrsereg nevű Magyar Gárda-utánérzés királyhelmeci koszorúzása révén.
Gyurcsány-Fico-szövetség?
A „magyar fasizmus” elleni harcban Robert Fico szövetségesre lelt Gyurcsány Ferencben. Bár tudatos összjátékra nincs bizonyíték, több mint furcsa, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal 2008-as évkönyvében hosszan elemzett Nemzeti Őrsereg (melyben biztosan ott vannak az elhárítás emberei) eljuthatott nemzetközi visszhangot kiváltó koszorúzási akciójáig. A keretes írásunkban más összefüggésben idézett „anonym-us” pedig a 2008. novemberi dunaszerdahelyi szurkolóveréssel kapcsolatban értekezett arról, hogy a balhé mind a szlovák, mind a magyar miniszterelnök érdekeit szolgálta. Kérdés, hogy mit tesznek a továbbra is élénk szlovák érdeklődés, netán a magyarországi akciók elhárítására a magyar szervek. A lapunknak nyilatkozó szakértő szerint évről évre csökken a polgári és a katonai titkosszolgálatok által szlovák viszonylatban megszerzett hírszerzési, illetve elhárítási információk száma. Mindez akkor történik, amikor Pozsony mindent megtesz például a NATO-ban a magyar érdekeknek megfelelő kezdeményezések lassítására. Szomszédunk (Romániával egyetemben) az amerikai nyomás ellenére a mai napig nem ismerte el Koszovó önállóságát, attól tartva, hogy az precedenst teremt a dél-szlovákiai magyarság állítólagos autonómiaigénye számára.
A Patkány évei – Jozef Roháč portréja
A szlovák állam biztonsági szervei és a szervezett bűnözés közti együttműködés kulcsfigurája a Patkány gúnynevű Jozef Roháč. A magyarországi előzetes letartóztatásban lévő bűnözőt hivatalosan Seres Zoltán, a fővárosi éjszakai élet alakja elleni 1997-es merényletkísérlettel vádolják. De nem hivatalosan összefüggésbe hozzák a négy halálos áldozatot követelő 1998. júliusi, Aranykéz utcai merénylettel, valamint a kilencvenes évek több alvilági leszámolásával, robbantásával is. Roháč 1985-ben elrabolta az akkori szlovák egészségügyi miniszter helyettesét, majd túszával megpróbált átjutni a csehszlovák-osztrák határon. A terrorelhárítás lekapcsolta, ám a börtönből megszökött. Elfogása után 1989-ben a lipótvári (leopoldovi) börtönlázadás egyik vezetője volt.
Minden jel arra utal, hogy emberünk a kilencvenes évektől a szlovák állambiztonságnak maszekolt, cserébe szemet hunytak ügyletei fölött. A boltolásra jó példa Michal Kováč köztársasági elnök fiának elrablása. Az akcióban részt vevő egyik korábbi SIS-ügynök, Oskar Fegyveres kitálalt a szlovák sajtónak, majd külföldre menekült. Barátját, az otthoniakkal kapcsolatot tartó Robert Remiášt 1996 augusztusában autójában felrobbantották – a szlovák rendőrség a gyilkosság megrendelésével a titkosszolgálatot, a robbanóanyag elkészítésével pedig Roháčot gyanúsította. A nyomozást azonban kurtán-furcsán lezárták. Bár a szlovák hivatalos szervek cáfolták, hogy Roháčot kiképezték diverzánsi feladatokra, tény, hogy az Aranykéz utcai merényletet a csehszlovák, majd a szlovák hadsereg által is használt danubittal követték el. Sajtóértesülések szerint bandájának egyik tagja, a Budapesten 1996-ban felrobbant Marcell Disó a csehszlovák néphadsereg tisztje volt. Roháčnak az 1998-as szlovákiai kormányváltás utáni, tíz éven át tartó bujkálásához is kellett hivatalos segítség.
Roháč a mai magyar közéletben is tényező. Tavaly októberben a cseh rendőrség elfogta Prágában, majd kiadták Magyarországnak; bár azóta nincs hír felőle, egyesek szerint valakinek még van célja vele. „Annyira kell, hogy ez a mindenki által megvetett Roháč nevű szlovák bérgyilkos, akinek a kezéhez közvetve vagy közvetlenül egy tucat ember vére tapad, elmondhassa végre a vádalku részeként, hogy személyesen Demeter Ervin és barátai bízták meg az 1998-as robbantásokkal a Fidesz-beli és kisgazdapárti politikusok lakásánál, hiszen másként az ellenzéknek esélye nem lett volna megnyerni a 98-as választást, nem? Majd Roháč úr mélyen belenéz a kamerába (…), és a nagyobb hitelesség kedvéért felháborodottan megjegyzi: a Demeter emberei voltak olyan szarrágók, hogy dollár helyett lejben fizettek!” – írta Gyurcsány Ferencnek címzett, lapunkban elemzett levelében „anonym-us” . Szilvásy György volt titokminiszter szerint az írás provokáció, ám ha így van, kérdés: a több szerkesztőségnek február közepén elküldött (akkor sehol nem publikált) levél honnan láthatta előre a vádalkut, amiről május elején több sajtótermék is kész tényként írt? Ráadásul Roháč még ügyvédjét is elbocsátotta, ami aligha jellemző a szorongatott helyzetben lévő bűnözőkre.
Szlovák-magyar konfliktusok
2006. március 28. Gyurcsány Ferenc az országgyűlési választási kampányban bejelenti, hogy a politikai nagygyűléseken szlovák bűnözői körök robbantásos merényleteket akarnak elkövetni, ezért mind az MSZP, mind a Fidesz rendezvényét lefújták.
2006. augusztus 25. Nyitrán máig ismeretlen elkövetők megvernek egy magyarul telefonáló diákot, Malina Hedviget. A szlovák miniszterelnök és belügyminiszter hazugsággal vádolja a lányt, és a magyar titkosszolgálat aknamunkáját gyanítja az eset mögött.
2008. november 1. Magyarországi szurkolók is megsérülnek, miután a Dunaszerdahely-Slovan focimeccsen a szlovák rendőrség megrohamozta a hazaiak szektorát. Az eset után több tüntetést rendeznek Szlovákia budapesti nagykövetsége előtt, a Felvidéken pedig több magyar nyelvű településtáblát is lefestenek.
2008. november 8. A nyíregyházi Nemzeti Őrsereg az első bécsi döntés hetvenedik évfordulóján Királyhelmecen koszorúz – az egyenruhás társaság 28 tagját állítja elő a szlovák rendőrség. A történtek után Robert Fico kijelenti: „Hazánkban egyenruhás magyar nácik nem fogják a programjukat deklarálni, amely egyebek mellett fenyegeti és megkérdőjelezi Szlovákia függetlenségét.”
Felvidék Ma, Heti Válasz
