Selmecbánya / Banská Štiavnica
Régió: Garam mente
Selmecbánya / Banská Štiavnica 900–1000 méteres hegyek között, egy katlanban fekszik. Teraszosan épült, minden utcája, tere más-más szinten van. A Selmeci-hegyek aranya, ezüstje, reze, vasa, ólma évezredek óta ismert volt. A XI. században a bencés rend kapott bányajogot, a tatár pusztítás után pedig IV. Béla bajor, szász és flandriai bányászokat telepített ide, és szabad királyi várossá tette Selmecbányát. A középkorban Európa leggazdagabb ezüstlelőhelyei közé számított, virágkorát a XIV–XVII. században élte. A bányászati és európai értékesítési jogokat a Thurzók és a Fuggerek szerezték meg. 1443-ban szörnyű földrengés pusztította el a várost. Később a török ólálkodott körülötte, de elfoglalni nem tudta. A kuruc időkben a város Rákóczi mellett állt, mivel Hellenbach János bányagróf is a fejedelem híve volt. Bercsényi Miklós egy ízben – a labanc közelsége miatt – be akarta dönteni a bányákat, Hell Máté Kornél bányamester azonban elszabotálta a generális parancsát. A világon itt használtak először (1627) a bányában puskaport a robbantáshoz. 1753-ban már hidraulikus szivattyúval távolították el a bányavizet. Mikovinyi Sámuel, a kor egyik legkiválóbb mérnöke az 1750-es években kiépítette a bányatavak rendszerét: 26 tavat kötött össze 120 km-es csatornával. Ezek a tavak ma is díszei Selmec környékének. A bányák kimerülésével a város jelentőségét vesztette, s bár iskolavárosként napjainkban is híres, inkább műemlékvárosnak számít: egész belterülete védett műemlék, s 1993-tól része az UNESCO Világörökségének! Az 1735-ben itt létesült bányaiskolát Mária Terézia főiskolai, majd 1770-ben akadémiai rangra emelte. Ez volt az első Bányászati és Kohászati Akadémia Európában; 1807-ben erdészeti tanszékkel is bővítették. 1919-ben az Akadémia részben Sopronban, részben Brünnbe költözött. Az országos hírű selmeci diákszokásokat a XIX. század elején német egyetemek diákéletének mintájára honosították meg, s innen terjedtek tovább az országban.
Selmecbányán született Cvittinger Dávid irodalom-történetíró (1676–1743), Gwerk Ödön festőművész (1895–1956) és Hell Miksa (1720–1792) híres csillagász.
A város alacsonyabb szintű helyein itt-ott ráccsal elzárt régi bányatárna-bejáratokat látunk. A főtéri (Szentháromság tér–Nám. Sv. Trojice) patríciusházak között 400 évesnél idősebbek is vannak. A Hellenbach-ház báró Hellenbach János Gottfried (1659–1728) otthona volt. Hellenbach egy időben I. Lipót császár orvosa volt, majd Rákóczi kamaragrófja és bányaszakértője lett. A szatmári béke után Lengyelországba menekült, később kegyelmet kapott és visszajött a városba. A tér 6-os számú palotája az egykori bányatörvényszék (Berggericht): a XV. századi épületet a XVIII. században barokkosították. A XIX. században a Bányászati és Erdészeti Akadémia használta, 1925-től múzeumi célokat szolgál. Ma a Szlovák Bányamúzeum részét képező ásványkiállítás van benne. A tér Szentháromság-szobrának elődje az 1710-es pestisjárvány emlékére készült. A jelenlegi monumentális barokk alkotást 1764-ben állították a régi oszlop helyére. A régi evangélikus líceum diákja volt hajdan Petőfi Sándor, Andrej Sládkovič, Mikszáth Kálmán és Emil Boleslav Lukáč. A Fritz-ház az egykori Akadémia egyik neves épülete, egyben diákkaszinó is volt. Az Akadémia több mint fél évszázadon át bérelte, mígnem 1885-ben megvásárolta, és Schulek Frigyessel átalakíttatta. A Szt. Katalin-templom 1491 és 1501 között épült gótikus stílusban. Oltára és keresztelőmedencéje elsőrendű műemlék, s berendezése, festése is igen értékes. Ez volt a szlovák anyanyelvű lakosok temploma. A Városháza XIV. századi eredetű karcsú tornyos épület. A későbbi átépítések során barokk homlokzatot kapott. A copf stílusú evangélikus templom a XVIII. század végén épült. Az Óvár nem a város legmagasabb pontja, mert fölötte még a 935 m magas Krászna nevű hegy emelkedik, ahonnan a várat könnyen be lehetett lőni. Az Óvár magja egy XIII. századi román-gótikus templom, amelyet az 1540-es években a török közeledtének hírére építettek át erőddé; ez a kettősség ma is érzékelhető, a főhajóból lett a belső várudvar. A vártorony sisakja barokk. A legrégibb épségben maradt emlék a reneszánsz stílusúvá formált erődtemplom udvarán álló román kori csontház.
Az egykori kamaraház (Kammerhof; Sládkovičova ul.) gótikus alapokra épült, mai formáját 1650-ben kapta. Ez volt a kamaragrófok (bányakormányzók) székhelye, a későbbi bányakapitányság. Az Akadémia utca sarkán álló piarista rendház és gimnázium barokk stílusú épület; az iskolát 1649-ben a jezsuiták alapították, a rend betiltása után vették át a piaristák. A rendház mögött álló plébániatemplom román alapokra épült háromhajós bazilika klasszicista homlokzattal és barokk berendezéssel. Hajdan a dominikánusok Szt. Miklós-temploma volt, ma Nagyboldogasszony-templom a neve, de mondják dómnak és németek templomának is. Az Akadémia utca végén a Bélabányai- (más néven Alsó-) kapu áll: a XVI. század végén épült késő reneszánsz stílusban. A városon kívül, a 727 m magas Kálváriadombon 1744-ben épült fel a kéttornyú, barokk Kálvária-templom, amelyhez a kilátás kedvéért is érdemes felmenni. A selmeci Kálvária egyébként a legszebb közép-európai kálváriák közé tartozik.
A Városháza mellől a kanyargó Leányvár utcán (Novozámocká ul.) jutunk egyre magasabbra. A Klopačka (magyarul Kopogtató) emeletes, egyszerű középkori épület. Nyitott fatornyából messzehangzóan, kalapáccsal verték ki a nappali és éjjeli műszakváltást. A Piargi- (vagy Hegybányai-) kapu késő reneszánsz kori építmény. A mai forgalom néhány méterre elkerüli. Szomszédságában van a temető a gótikus Szt. Erzsébet-kápolnával. A Piargi-kapuval majdnem szemben, az utca túloldalán álló Havas Boldogasszony-templomot 1512-ben építették gótikus stílusban. A dombtetőn emelkedő Leányvár hatemeletes reneszánsz építmény négy saroktoronnyal. 1554 és 1571 között a török ellen építették, s huszonnégy ágyúval szerelték föl. Jóformán mindenünnen látható, akárcsak a Kálvária, s dekorativitásában igen hatásos. Sok monda fűződik hozzá. Épülete jelenleg a Szlovák Bányamúzeumé, a török elleni harcok emlékei vannak kiállítva benne. 1980-tól Počúvadlo/Bacsófalva is Selmecbánya része. Itt található a Selmeci-hegyek legnagyobb tava, a több mint 11 hektár területű s helyenként 20 m mély Bacsófalvi-tó, mellette pedig a Selmeci-hegyek legjelentősebb üdülő- és turistaközpontja.
