Mocsáry Lajos 190 éve, 1826. október 26-án született a Fülek melletti Kurtányban. 100 éve, 1916. január 8-án halt meg az Eger melletti Andornakon. Harminc éve, 1986. október 25-én állított emlékművet szülőháza mellett a Csemadok losonci járási bizottsága.
Mocsáry Lajosról a politikus íróról, író politikusról van szó, aki 31 éven át volt országgyűlési képviselő, és aki nem engedett a 48-ból és a 68-ból. Egész életében ragaszkodott az 1848-as forradalom eszméihez, vívmányaihoz, ennek megfelelően ellenezte a kiegyezést, mert az szerinte „azokkal köt szövetséget, kik romlásunkat okozzák, és azoktól idegenít el, akikkel őszinte barátságban kellene élnünk”. A Habsburg uralkodóházra, illetve a kárpát-medencei nemzetiségekre gondolt…
A románok, szerbek és szlovákok nyelvhasználati jogainak szószólója, az első „ombudsman” Mocsáry, már 1858-ban kiadott Nemzetiség című tanulmányában megfogalmazta azokat az alapelveket, amelyek szerint utóbb politizált, írt, tevékenykedett: „Az egyes nemzetiségek megélhetnek békében egymás mellett s úgy nézhetik magukat, mint egy közös anyának, a honnak gyermekei s testvérek egymás között… Egy hazának emelkedésén közösen munkálkodhatik több nemzet is.”
A világon egyedülálló, 1868-as nemzetiségi törvény szellemét és betűjét követve kérte számon a dualizmus kori kormányokon a nemzetiségi jogok betartását: „Én magyar ember vagyok, csak olyan mint bárki más, és soha nem ajánlottam fel egyebet, mint az 1868-i nemzetiségi törvényt … szóval és írással a piacra vittem a bőrömet. Le is húzták rólam, mint egykor Szent Bernátról a pogányok, de én úgy tettem, mint ő, ki panyókára vette a saját bőrét, s úgy prédikált tovább.”
Mocsáry, a kálvinista magyar nemes az oszthatatlan szentistváni magyar államot féltette, amikor megállapította, hogy „Reánk nézve életkérdés a nemzetiségi kérdés. S az általa előidézett nehéz helyzeten csak úgy uralkodhatunk, ha őszintén bevalljuk, hogy hazánk nem kompakt, hanem polyglott ország… ha minden hátsó gondolat és rejtett célzatok nélkül, becsületesen engedünk szabad fejlődést e hon minden polgárának.”
Parlamenti felszólalásaiban folyamatosan figyelmeztetett arra, hogy „A kormánynak soha sem szabad megfeledkeznie arról, … hogy egyforma kormánya a magyaroknak, tótoknak, szerbeknek …a különböző nemzetiségű állampolgároknak … egyenlően kell elosztani nemcsak a terheket, hanem az igazságot is… az államhatalom gyakorlása a magyarság kezében van, az ő feladata tehát törvényhozási és kormányzási tényekkel bizonyítani be, hogy a nemzetiség egyenjogúságát valósággá tenni akarja…. …jövendőnk attól függ, tudunk-e jóra menni a velünk élő mindenféle nyelvű népekkel, meg tudunk-e velük élni békességben és mégis szabadság és haladás tekintetében tűrhető állapotban … a világ feszült figyelemmel fogja kisérni minden léptünket … a nemzetiségek kérdésében. Ha higgadtságot, eszélyt, valódi politikát fogunk mutatni e tekintetben, meg lesz nyerve részünkre a közvélemény, ha ellenben szenvedély, kisszerű civakodás és alap nélküli vetélkedés fog ismét… felülkerekedni, ha a világ azt látja, hogy mi… nem tanultunk semmit: akkor majd eljönnek mások rendet csinálni, s kiveszik kezünkből … mind saját magunk mind egész keleti Európa sorsának elintézését.“
Nem érte meg, de előre látta az I. világháború utáni tragikus sorsfordulót… Talán igaza volt Emil Boleslav Lukáčnak, Petőfi és Ady fordítójának, amikor Mocsáry lakó- és végső nyughelyére, Andornakra látogatva azt mondta, hogy „ha rá hallgattak volna, minden másképp történt volna.”
Mocsáry Lajosra három évfordulója alkalmából október 28-án és 29-én emlékeznek szülőföldjén Kurtányban, illetve Fülekkovácsiban a helyi Csemadok alapszervezet és a Nógrádi Területi Választmány rendezésében.
