(Videóval kiegészítve) Grendel Lajos Kossuth-díjas író, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának képviseletében szólalt fel tegnap, Dunaszerdahelyen a Kiállunk jogainkért nagygyűlésen.

Tisztelt Nagygyűlés!

A szlovákiai demokrácia egyik rákfenéje a nacionálbolsevizmus. Szomorú dolog ezt kimondani a rendszerváltás húsz éves évfordulóján. 1989 novemberének egyik legszebb élménye az volt a számomra, hogy az akkori köztársaság állampolgárainak a többsége, nemzetiségi és etnikai hovatartozásától függetlenül, nemet mondott egy embertelen diktatúrára. Így a szlovákok és a magyarok többsége is együtt, vállvetve. Pozsonyban és Kassán, Zsolnán és Dunaszerdahelyen és szerte mindenütt az országban. A novemberi fordulatot követő első hónapokban a szlovákok és a szlovákiai magyarok döntő többsége a barikádnak ugyanazon az oldalán állt. Úgy tűnhetett, történelmi lehetőség nyílt az évszázados szlovák-magyar viszály fölszámolására. Ha nem is azonnal, nem is egyik napról a másikra, nem is fájdalmas önvizsgálat, történelmi tévedések és bűnök kölcsönös elismerése és bevallása nélkül, de mégis… Húsz évvel a rendszerváltás felemelő hetei és hónapjai után, szomorúan kell megállapítanunk, hogy nem így történt. Ez alatt a húsz év alatt azonban nemcsak egy szlovák-magyar népi megbékélés reménye foszlott szét, hanem November éthosza is, amelyért elsősorban a politikai osztály önzése, kapzsisága, arroganciája és érzéketlensége a felelős.

Ma, 2009-ben, az a helyzet, hogy a Szlovák Köztársaságban egyfelől Jozef Tiso, másfelől Gustáv Husák és Vasil Bilak szellemi örökösei töltik be a legfontosabb hatalmi pozíciókat. Nem erőszakkal, nem puccsal kerültek hatalomra, hanem szabad választásokon. Azok az állampolgárok és leszármazottaik szavaztak rájuk, akik elődeiket megbuktatták. A szlovákiai rendszerváltásnak ez a legmegdöbbentőbb paradoxona.
A ma életbe lépő módosított nyelvtörvényt ezekben a – ha úgy tetszik – szélesebb összefüggésekben kell látnunk. Hogy ez az arcpirító törvény közös történelmünknek mely sötét korszakait idézi föl, azt hiszem, e helyen nem szükséges részleteznem. A magát baloldalinak álcázó szlovák politikai osztály nem először és vélhetőleg nem is utoljára alázza meg mintegy félmillió polgártársát, szít hol alattomos, hol durva módon ellenségeskedést szlovákok és magyarok között, dobál meg sárral bennünket, szlovákiai magyarokat, tapos bele érzéseinkbe és illet méltatlan vádakkal. A mai napon azért gyűltünk egybe, hogy nemet mondjunk ezekre a praktikákra és annak legfrissebb torzszülöttére, a módosított nyelvtörvényre. Kétségtelen, hogy közös múltunkat számos konfliktus terheli meg. Ne gyarapítsuk ezeket a konfliktusokat újabbakkal. Ez közös érdekünk, minden magyaré és minden szlováké. Legyen bátorsága minden tisztességes és demokratikusan gondolkodó szlovák polgártársunknak figyelmeztetni a hatalmat gyakorlókat arra, hogy az út, amely felé polgárait immár harmadik éve terelgeti, szakadékba vezet. Nap mint nap tapasztalhatjuk, hogy bár a törvény előtt minden szlovák állampolgár egyenlő, azért, mint November előtt, ma is vannak nem kevesen, akik egyenlőbbek. Ám azt se feledjük, hogy mi, egyenlők, vagyunk nagy többségben.

Grendel Lajos

Kapcsolódó írás:
A dunaszerdahelyi nagygyűlés összefoglalója