A szlovák káposztalevest több módon is el lehet készíteni, írja Ehl Martin a cseh Hospodářské noviny lapban, aki a szlovák politikát egyfajta bográcshoz hasonlítja, ahol sok minden fő és amibe a régi, jól bevált fűszereken kívül új kiegészítőket is tesznek. Mindezt pedig addig főzik, ameddig a terhesség tart – kilenc hónapig. Ennyi idő van még ugyanis hátra a választásokig, olvasható a cikk bevezetőjében. A jegyzetíró említést tesz a Kereszténydemokrata Mozgalom élén történt hétvégi változásról, amikor is a párt élére Ján Figeľt választották, akinek programját egyetlen mondatba lehetne besűríteni:”Nem lépünk koalícióra azokkal, akik korrumpálódtak vagy ezt leplezik”. Ez a mondat azonban Szlovákiában sokat mondó, írja Ehl Martin, hiszen a Dzurinda vagy a Fico vezette kormányra egyaránt érvényes lehet. A jelenlegi kormányról szólva megemlíti, hogy Fico és Mečiar egyre szorosabbra fűzik kapcsolataikat, ugyanakkor Slota, lassan (milliárdjaival együtt) politikai nyugdíjba készül.
Ám az ellenzéki pártoknál is forrásban vannak a dolgok. Az a tény, hogy egy magyar pártból kettő lett és az, hogy Bugár pártja bekerül-e a parlamentbe, jelentős módon hatással lehet majd arra, hogy ki fog kormányt alakítani Szlovákiában, véli a Hospodářské noviny jegyzetírója. Dzurinda pártja pedig egyre inkább az új liberális tömörüléssel, a Szabadság és Szolidaritás párttal szemben határozza meg önmagát. Az új párt szintén a liberális-konzervatív választói vizeken halászik, Dzurinda pedig lassan háttérbe szorítja a reformok emblematikus alakját, Ivan Miklošt, aki a modernizációs programért felelős. Helyette egy közgazdász, Eugen Jurzyca a favorit, aki minden bizonnyal fontos szerepet tölt majd be a választási kampányban.
Ily módon a szlovák káposztaleves a forrpontra jutott, ahol ugyan néha – mint valami babérlevél – fel-felbukkan egy-egy név vagy affér, de ezt gyorsan lenyomja a következő esemény. A lényeg pedig – az állami költségvetés, a gazdasági válságra való reagálás a programokkal együtt, melyek a „közép-európai” Detroitot kivezetnék a krízisből a roncsdíj után – a fedő alatt marad, elveszve a személyes és pártérdekek fortyogásában.
Ehl Martin, HN, Felvidék Ma
