Második alkalommal gyűltek össze a lengyel és a magyar cserkészszövetségek képviselői, hogy a tavaly novemberben, Paláston megkezdett munka folytatásaként kicseréljék tapasztalataikat a kisebbségi cserkészet szerepéről az identitás megőrzésében. Az október 22-25. között, Lwowban zajló konferencia megszervezésében az ukrajnai lengyel cserkészszövetség vállalta a házigazda szerepét. Magyar részről a kárpátaljai, külföldi, felvidéki, erdélyi és a magyarországi cserkészszövetségek képviselői vettek részt a találkozón, a lengyel félt pedig Ukrajna, Litvánia, Fehéroroszország, a nyugati szórványban tevékenykedő kisebbségi szövetségei és a lengyelországi ZHR cserkészszövetség képviselte.
Az egyes cserkészszövetségek beszámoltak a munkamódszerekről, a nevelési munkában megnyilvánuló helyi sajátosságokról és felsorakoztatták az identitás megőrzésének eszközeit a kisebbségi és anyaországi cserkészcsapatokban. A hasonlóságok és különbségek összegzésére kiscsoportokban került sor, amikor két témakörre leszűkítve vizsgálták meg a nemzeti sajátosságok jelenlétét a fiú és lánynevelésben, illetve a kisebbségi cserkészszövetségek viszonyát az adott országok szerveivel, a működtetés érdekében. Az 1956-os forradalom évfordulójának estéjén Szemerédi Tibor személyes élményein keresztül emlékezett vissza az 53 évvel ezelőtti eseményekre, korrajzzá fűzve össze az okokat és történéseket.
A lengyel testvéreink elkészítették a találkozó jelvényét is, az egymásba fonódó, nemzeti színekben pompázó halászcsomót, amely összeköti a két nemzet cserkészetét. Egymást egyre jobban megismerve, őszinte beszélgetések bontakoztak ki, melynek során a kisebbségben élő lengyel cserkésztestvéreink beszámoltak arról, hogy a magyar mintára megalakítandó lengyel cserkészszövetségek fórumának elsődleges akadálya az, hogy az anyaországi hivatalos lengyel cserkészszövetség, a ZHP felülről próbálta rájuk kényszeríteni a csúcsszerv megalakítását, mindazok után, hogy az elmúlt két évtizedben figyelmen kívül hagyta a határain kívül élő és tevékenykedő, sokszor támogatásra szoruló kisebbségi cserkészszövetségeket. A magyar cserkészethez eszmeiségében közelebb álló lengyel cserkészszövetség, a ZHR és a külföldi lengyel cserkészszövetség hathatós segítségének köszönhetően sikerült megőrizni a határon túli lengyel cserkészetet. Az egymás között kialakult együttműködést a jövőben is folytatni szeretnék, jövőben a lengyel cserkészet megalakulásának centenáriuma alkalmából közös lengyel nagytábort szerveznek. Továbbra is példaként tekintenek a magyar cserkészetre, amely elsősorban a gazdag együttműködésekben és az egységességében tűnik ki.
A találkozó színvonalát és hangulatát a lengyel és a nemzetközi est még jobban fokozta. A lengyel testvéreink kitettek magukért: megismertettek a kulturális főváros lengyel és magyar vonatkozású nevezetességeivel, megosztották velünk nemzeti ételeiket, megmutatták a féltő gonddal ápolt katonai temetőjüket, ahol sok, tizenéves korban elhunyt cserkész emlékét őrzik a sírkövek, olyanokét, akik a város védelmében estek el a világháborúkban. Sokat tanultunk tőlük a helytállásról, hazafiasságról, végsőkig való kitartásról. Miközben ide-oda röpködtek a magyar és lengyel szavak, mindannyiunk lelkében megszületett a testvérnemzet iránti megbecsülés és barátság.
Salló Emőke
RMCSSZ külügyi vezető
Felvidék Ma