A nemzetközi közvéleményben hosszú hónapok óta magas hullámokat vet a felvidéki nemzeti kisebbségeket megalázó, a magyar nemzeti méltóságot sértő és a szlovák-magyar kapcsolatokat megmérgező szlovákiai államnyelvtörvény. Jelek szerint azonban a szlovák fél a kemény bírálatok és a jogos tiltakozások ellenére sem jutott jobb belátásra, amivel azt kockáztatja, hogy önmagát szigeteli el a civilizált európai államok sorától.
Komoly eredménynek számít, hogy hosszas, kulisszák mögötti kötélhúzás nyomán, az Európai Parlament végül is napirendjére tűzte a kérdést. Igaz, hogy az erőteljes szlovák, illetve közegellenállás hatására a parlamenti vita tárgyát általános és „szelídített” formában fogalmazták meg – „Viták az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértését érintő ügyekről” címen – ez viszont mit sem von le az elért eredmény értékéből, amit a demokratikus erők és az európai magyar érdekképviselet saját sikereként könyvelhet el.
A keddi, éjfélbe nyúló közvitát Leonard Orban többnyelvűségi biztos nyitotta meg, és a tanulságok levonásával ő is rekesztette be.
Az EP-frakciók részéről – természetszerűleg – számos szlovák és magyar képviselő szólalt fel – köztük is Jaroslav Paška (SZNP), Sergej Kozlík (Néppárt – HZDS –, Mečiar pártja), Boris Zala (SMER) és Anna Záborská (KDH), illetve Bauer Edit (MKP), Gál Kinga (Fidesz), Bokros Lajos (MDF) és Tabajdi Csaba (MSZP). A többi felszólaló közül megemlítjük még Hannes Swoboda ausztriai, Carl Haglund finnországi svéd, Tatjana Zdanoka lettországi orosz, Valdemar Tomasevski lengyelországi litván, Bilbao Barandica és Ramon Tremosa i Balcells spanyolországi baszk és katalán, Metin Kazak bulgáriai török és Kay Swinburne walesi képviselőket.
A szlovák felszólalókat a „legjobb védekezés a támadás” alapállása jellemezte. Mondanivalójuk kimerült az alaptalan öndicséretben és az elvakult magyarellenes vádaskodásban. Egyedüli kivétel Anna Záborská kereszténydemokrata képviselőasszony volt, aki a kisebbségi nyelvek és kultúrák oldalán szállt síkra.
Öröm volt tapasztalni az EU-országokban szétszórtan élő nemzeti kisebbségek EP-képviselőinek ez alkalommal megnyilatkozó szolidaritását, ami biztató jele a jövőbeli európai kisebbségi összefogásnak.
A további felszólalások rendjén Kósa Ádám néppárti képviselő a nyelvi fogyatékosok és a felvidéki magyarok között vont párhuzamot, megdöbbenését fejezve ki amiatt, hogy Szlovákiában az utóbbiaknak annyi jogot sem biztosítanak, mint amennyi – szociális alapon – a jelbeszéd használóinak kijár.
Michael Gahler német néppárti képviselő – egyebek mellett – arra mutatott rá, hogy Robert Fico és társai a „magyarveszéllyel” való riogatással akarnak szavazatokat gyűjteni maguknak.
Sógor Csaba erdélyi képviselő „nyelvi genocídiumnak” nevezte, ami Szlovákiában és több más EU-országban – köztük Romániában is – zajlik.
Surján László néppárti képviselő – feleletképpen a szlovákok vádaskodásaira – szellemes módon tisztázta: „Magyarország nem irtotta ki kisebbségeit – köztük a szlovákokat –, hanem azokat elcsatolták tőle” (ti. Trianonban).
Kétszeri megszólalásában Leonard Orban európai biztos – egyebek mellett – az Alapjogi Charta 22. cikkelyére hivatkozott, mely „a kulturális és nyelvi sokféleséget” európai alapértéknek tartja. Az emberi jogok tiszteletben tartásának szerves részét képezi a kisebbségi és regionális nyelveken beszélők védelme – mondotta. A leköszönő román biztos hangzatos és tetszetős általánosságokon túlmenően elítélte azokat, akik – a világ számos országában – különféle politikai érdekeknek rendelik alá a kisebbségi nyelveket. Orban sajnálatos módon annak a megtévesztő propagandának is hangot adott, hogy Fico és Bajnai miniszterelnökök „párbeszéde” megnyithatja a kétoldalú békés rendezés útját, aminek lényege – úgymond – a szlovák nyelvtörvény végrehajtásának a diszkriminációmentessé tétele.
A félrevezető propagandával szemben viszont egyértelmű, hogy: nem a törvény „végrehajtása”, hanem maga a diszkriminatív jogszabály a bajok legfőbb okozója. Továbbá az is világos, hogy ez a törvény sem csupán „magyar ügy”, se nem csupán bilaterális szlovák-magyar kérdés, hanem: európai és egyetemes emberi jogi és kisebbségi probléma. Biztonságpolitikai kérdés is egyben, mely szélsőséges nemzeti indulatok és irányzatok kiprovokálására alkalmas – mely iránt az Európai Közösség nem maradhat közömbös. Hogyha azonban ezt tenné, ugyanazt a hibát követné el, mint hajdan a Népszövetség, mely tehetetlenül asszisztált a hitleri Németország végzetes felemelkedéséhez.
Mellékelve közzétesszük Tőkés László erdélyi EP-képviselő hozzászólását, valamint az általa bemutatott szlovákiai térképet.
Strasbourg, 2009. november 25.
Tőkés László
EP-képviselő
Sajtóirodája
a szlovákiai államnyelv-törvény tárgyában
„Békesség Istentől!” „Pace Vouă!” „Pokoj Boha s Vami!” „Peace to You from God!” – A soknyelvű Európában magyarul, románul, szlovákul és angolul kívántam békességet. Ezt megtehetem az Európai Parlamentben – viszont az államnyelv-törvény sérelme nélkül kockázatos volna megtennem a szlovák törvényhozásban. Az Unió egyik tagországában pénzbüntetéssel lehet sújtani a „hivatalos nyelvtől” eltérő, más nyelvek, köztük Európa egyik hivatalos nyelvének, a magyarnak a használatát. Ez világraszóló botrány és szégyen!
Nézzék Szlovákia térképét! Schengennek köszönhetően a Szlovákiát Magyarországtól elválasztó határt – a vasfüggönyhöz hasonlóan – lebontották. A posztkommunista-soviniszta szlovák kormány azonban most újabb falakat emel az emberek közé: nyelvi korlátokat.
Köszönjük Jerzy Buzek elnöknek, hogy a megoldás érdekében a helyszínen – Szlovákiában – járt követségben. Az Európai Parlament ebben a közérdekű ügyben ne helyezkedjen a „be nem avatkozás” ignoráns és „kényelmes” álláspontjára, hanem szerezzen érvényt saját előírásainak és követelményeinek, melyeket az emberi és kisebbségi, valamint a nyelvi jogok terén támaszt.
Strasbourg, 2009. november 25.
Tőkés László
EP-képviselő
