Ha az evangéliumok által megismert Jézust nézzük és feltennénk magunknak azt a kérdést, hogy „Jézus vajon minden pillanatban jót akar nekünk?”, azt gondolom habozás nélkül így válaszolnánk: „Ez nem kérdés!”, „Igen!”, „Hát persze!”, „Ő, azt szeretné, ha minden pillanatunkban boldogok lennénk!”
Egyik alkalommal elsős hittanosokkal beszélgettünk, hogy ha Jézustól kérhetnének valami ajándékot, akkor mi lenne az. Különböző válaszokat adtak. Bicikli, finomságok (dobostorta), kiscica, … Egyik számomra legmeglepőbb választ egy kislány adta, azt mondta, ő bárminek tudna örülni, ha Jézustól kapná, akár még egy kígyónak is. A mai evangéliumban Jézus azt mondta el, hogy szerinte mitől lehetünk mi boldogok.
Jézus mintha a saját vágyainkat akarná átformálni. Amikre általában a boldogságunkat szoktuk építeni, mintha alapjaiban át akarná építeni. Nézzük csak meg, általában mire alapozzuk a boldogságunkat.
Nagyon sok embernek a boldogság kapcsán először a megélhetés, a pénz jut eszébe. Ebben semmi rossz nincs önmagában, s mégis Jézus azt mondja „Boldogok a szegények”. Miért, Uram?
Sok ember – főleg manapság – már azzal is megelégszik, ha egyáltalán enni tud. Boldogság számára ha egyáltalán jól lakik. Olyan furcsa, hogy Jézus azt mondja „Boldogok vagytok, akik éheztek”. Miért?
Ha az előbiekben szűkével is vagyunk, de az öröm, a nevetés a boldogság alapjának kell lennie. Mit mond Jézus? „Boldogok vagytok akik most sírtok”. Hogyan?!
Befejezésül, nem kérünk mi olyan nagy dolgot: Legalább emberi mivoltunkban ismerjenek el! Legalább a tiszteletet kapjuk meg másoktól. Félek kimondani, hogy mit mond erre Jézus: „Boldogok vagytok, ha gyűlölnek benneteket az emberek”. Érthetetlen.
Nagyon furcsán hatnak annak a Jézusnak a szavai, akiről meg vagyunk győződve, hogy mindig jót akar nekünk, hogy mindig a boldogságunkat akarja. A megoldás kulcsát Pál adja nekünk a szentleckében. „Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk.” Ha Krisztust csak arra használom fel, hogy földi életem jobb legyen, minden embernél szánalomra méltóbb vagyok! Akkor a megélt szegénység számomra valóban nyomor lesz. Akkor a nélkülözés valódi és elviselhetetlen szenvedés. Akkor a sírás, igazi, mély fájdalom. Akkor a kirekesztettség, elviselhetetlen száműzés… Pál azt mondja, a mi igazi ajándékunk a megváltás és a feltámadás. Ennek a fényében lehet igazán boldog az életünk. Az igazi boldogságunkat és örömünket csak erre lehet alapozni! Ha ez az örömöm alapja, akkor még szegényen is boldog vagyok, mert enyém az egész Isten Országa. Még éhesen is, mert tudom, hogy igazi éhségemet Jézus betőlti. Akár még szomorúságok közepette is belső derűm van, mert tudom, hogy Jézus igazi vigaszt tud adni. Még az üldözések, kirekesztések közepette is boldog tudok lenni, mert igazi jutalom vár…
Jézus mai üzenete, hogy mindentől függetlenül tudunk boldogok lenni. Rá kell találnunk boldogságunk igazi alapjára, amely nem más, mint megváltottságunk tudata és örök életünk, illetve feltámadásunk reménye.
