Szerkesztőségünk a húsvét közeledtével minden kedves olvasónknak áldott ünnepeket kíván, valamint a feltámadt Krisztus örömét és békéjét!
Olvassa el a húsvéti üzenetünket:
Beteljesedett! És lehajtván fejét kiadá lelkét. Hangzik el a Passióban Nagypénteken. Majd harmadnapjára rá: Feltámadt!
Az élet és a halál harcra szállt. És tudjuk ,ki került ki győztesen. A halál megsemmisült, legyőzte őt a mindent elsöprő szeretet, a Húsvéti bárány, Jézus Krisztus. A húsvéti liturgia az egyik legszebb a katolikus vallásban. Hisz a húsvét a legfontosabb ünnepe is az egyháznak. Mert hiába születik meg a Messiás, ha nem áldozza fel magát az emberek bűneiért, vétkeiért. De Ő, az Emberfia vállalta ezt az elképzelhetetlen nagy feladatot. Feláldozta magát érettünk. És nem úgy, ahogy Ő akarta, hanem az Atya akarata szerint.
„Majd mintegy kőhajításnyira eltávolodott tőlük, és térdre borulva így imádkozott: »Atyám! Ha akarod, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom teljesedjék, hanem a tiéd.« Ekkor megjelent neki egy angyal az égből, és megerősítette. Aztán a halállal tusakodva még buzgóbban imádkozott. A verejtéke olyan lett, mint a földre hulló vér cseppjei.” (Lk evangélium)
Semmit sem kért magának. Elfogadta, amit kapott az Atyától. Mi vajon hányszor tudunk úgy cselekedni, ahogy Jézus is tett? Hányszor tudjuk elfogadni feljebbvalóink, munkáltatónk, szüleink, tanáraink utasítását?
Jézus tudja, hogy gyarlóak vagyunk, és kész a megbocsátásra. Kész arra, hogy újból minden ember a szívébe fogadja a Húsvéti bárányt. Erre a fogadásra fel kell készülnünk. Nem csak pillanatnyi örömet szeretnénk kapni, hanem egy életre szólót. Ami elkísér bennünket halálunkig, hogy majd a feltámadás dicső fényében egyesülhessünk a mi Urunk Jézus Krisztussal.
Szent János evangélistánál olvashatjuk, hogy Jézus imádkozott, könyörgött az Úrhoz az apostolokért és a hívekért is. Tudta, hogy el kell hagynia őket, ezt meg is mondta nekik, övéinek érezte őket és gondoskodott róluk, mint ahogy a Jó Pásztor tette a nyájával. Az egyház megőrizte ezt a gondoskodást, hierarchikus szervezetében. De minden emberben benne van a gondoskodás. Az anyában gyermeke iránt, az apában családja iránt, a tanárban tanítványai iránt , a cserkészvezetőben cserkészei iránt és még sorolhatnánk. Igyekeznünk kell, nekünk, keresztényeknek, hogy gondoskodással viseltessünk embertársaink iránt. Nem szabad néznünk, hogy az illető vallásos vagy nem. Sokszor a vallástalanoknak még nagyobb segítségre van szükségük. Nekünk résen kell lennünk.
Ahogy a húsvéti feltámadás dicsőségéből és öröméből táplálkoztak az apostolok, úgy kell nekünk is erőt merítenünk mindennapjainkhoz. És nagy szükségünk van az örömre, hogy minél több embernek el tudjuk vinni Húsvét üzenetét! Nem erőszakkal, hanem tiszta szeretettel!
Mindenkinek kívánom, hogy találja meg a húsvéti fényt és tudja továbbadni, tudja felvenni a fény erejét, hogy ő is sugározzon az élet mindennapjaiban, minden percében embertársainak!
Felvidék Ma, Karaffa Attila
