A Királyhelmeci Mécs László Polgári Társulás április 18-án ünnepélyt szervezett, amelyen Mécs Lászlóra és Széchenyi Istvánra emlékeztek. Az ünnepi beszédet Buza János gazdaságtörténész és Csurgó Dezső gimnáziumi tanár tartotta.
„Nem hal meg az, ki milliókra költi
Dús élte kincsét, ámbár napja múl;
Hanem lerázván, ami benne földi,
Egy éltető eszmévé fínomul,
Mely fennmarad s nőttön nő tiszta fénye,
Amint időben, térben távozik;
Melyhez tekint fel az utód erénye:
Óhajt, remél, hisz és imádkozik.”
E ma is elgondolkodtató – Arany János: Széchenyi emlékezete c. költeményéből származó – szép idézettel ellátott, igényes kivitelezésű meghívóval invitálta a vendégeket a Királyhelmeci Mécs László Polgári Társulás – Csurgó Dezső rendezővel az élen – a vasárnap (2010. április 18-án) megtartott emlékünnepélyre. A gróf Széchenyi István halálának 150. és Mécs László pap-költő születésének 115. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésre 16.00 órától került sor Királyhelmecen, a Keresztény Központban. A rendezvény fényét emelte, hogy az elsősorban bodrogköziek alkotta közönségen kívül a rendezvényt megtisztelte jelenlétével Szerencsés János főkonzul és Máté László Kassáról, Batta György író-költő Komáromból, Dobay Béla történész Sárospatakról, Köteles László és Pásztor István parlamenti képviselők és további ismert közéleti személyiségek.
Az ünnepi beszédet dr. Buza János gazdaságtörténész Budapestről, a Corvinus Egyetem nyugalmazott egyetemi tanára, jelenleg a Miskolci Egyetem Gazdaságelméleti Intézetének munkatársa, a Magyar Tudományos Akadémia doktora tartotta. Örömmel tett eleget a meghívásnak, hisz kötődése a Bodrogközhöz, ezen belül Királyhelmechez, nem újkeletű. Egyik alapító tagja volt az 1993-ban induló Királyhelmeci Városi Egyetemnek (az akkori Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem kihelyezett képzéseként működött).
Igényesen megszerkesztett előadásában méltatta gróf Széchenyi István életének állomásait és tevékenységének, műveinek kiemelt fontosságát. Törekvései közül kiemelte az MTA megalapítását, a Tisza szabályozását, Lánchíd megépítését, vasút – fővonalak megépítése érdekében tett cselekedeteit (többek között Miskolcon át Kassáig). Munkái közül méltatta a Hitel (1830 ) című „epochális” művét, melyben Széchenyi nem csak bírált, hanem azt is kifejtette: „Mit kell tenni s’ min kell kezdeni”. Az előadó által említésre került többek között a Világ (1831) és a Stádium (1833) c. mű, amely valójában a polgári átalakulás programja volt- az 1848-as 12 pont előfutára. „Széchenyi nyugalomra intő szózata a cenki uradalmi jobbágysághoz” a jobbágykérdés fontos állomásaként került ismertetésre. Az előadás tartalmát gazdagította a Széchenyi és a magyar nyelv” című alfejezet is.
Az ünnepi beszédet követően Csurgó Dezső nyugalmazott gimnáziumi tanár tartalmas előadásában Mécs Lászlóra emlékezve osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel. A program PaedDr. Novella Ivett, iskolaigazgató Mécs László: Mindszenti bíborosról írt költeménye előadásával zárult A rendezvényt a megemlékezéshez méltó kultúrműsor gazdagította és kötetlen beszélgetéssel egybekötött fogadás zárta.
Dr. Buza János előadás közben
Batta György író, Máté László és Dobay Béla a rendezvényt követő fogadáson
Felvidék Ma, Bc. Tökölyi Angéla
