A különböző szlovákiai kormányzatok idején többször előfordult már, hogy felerősödött az a feltételezés, a magyar politikusokat megfigyeli a titkosszolgálat, az SIS. Az a szervezet, amelynek titkosságát kétségbe vonta pár hete egy napilap, hiszen a majd teljes vezérkar adatait telefonszámostól közzétette. Ezt követően Köteles László (MKP), az SIS-t felügyelő parlamenti különbizottság alelnöke kezdeményezte a bizottság rendkívüli ülésének összehívását. Ott azonban semmi érdemlegest nem sikerült elérni.
Nem durrant akkorát ez az ügy, ahogyan az egy demokratikus országban elvárható lett volna.
– Valóban, azt hangsúlyozni kell, hogy egy demokratikus országban sokkal nagyobbat kellett volna durrannia. Sőt, azonnal ki kellett volna alakítani egy rendszert, hogy utána lehessen nézni, mindez hogyan történhetett meg. És mit tett a titkosszolgálat annak érdekében, hogy hasonló eset többé ne fordulhasson elő. Ez nem történt meg. Hivatalosan nem tudunk arról sem, hogy a belső ellenőrző szerv milyen intézkedéseket javasolt, a parlamenti bizottság kormánytöbbsége pedig megszavazta: ezzel a kérdéssel ne foglalkozzunk.
Évek óta kezdeményezi, többször is nyilatkozta, hogy módosítani kellene a vonatkozó törvényt. Nagyobb hatáskört szorgalmaz az SIS-t felügyelő bizottságnak.
– Meggyőződésem, hogy két irányból kellene megközelíteni a kérdést. Alapvetően, ha a titkosszolgálat információkat szerez bizonyos dolgokról, ügyekről, amelyeknél felmerül a törvénytelenség kérdése, tudni kellene, milyen célra és milyen hatékonyan vannak a szerzett információk felhasználva, hogyan hangolják össze a katonai hírszerzés munkáját a civilével, hogyan egyeztetik az információikat. Nincs olyan szerv, amely ezt koordinálná. Annak ellenére, hogy van belső ellenőrző szerve a titkosszolgálatnak, egy ilyen erősen központosított testületnél, ahol nincs kifelé jóformán semmilyen elszámolási kötelezettség, ez nem eléggé hatékony. Törvényeink alapján az ellenőrzést a parlamentnek kell biztosítania. De abban a pillanatban, amikor a parlamenti bizottság tagjai azt is elutasítják, hogy bizonyos kérdésekkel foglalkozzunk, felmerül a kérdés: érdemes-e egy ilyen rendszert fenntartani. Meggyőződésem, meg kell változtatni az idevonatkozó törvényeket, hatékonyabbá tenni azokat, hogy lehetővé váljék, a képviselők élő és lezárt ügyekkel is foglalkozhassanak.
Hol tartunk most? Emlékszünk még a kilencvenes évekre, amikor a Mečiar-korszak idején a hatalom visszaélt a titkosszolgálattal. Mi a helyzet a Fico-kormányzattal? Létezik-e valamilyen szintű függetlensége, vagy teljesen a mindenkori hatalom kezében van az SIS?
– Mivel az ellenőrzés lehetetlen, s a kormány irányítja a titkosszolgálatokat, egyértelmű, hogy kinek a kezében van az SIS. És nemcsak Lexa idején merült fel a viszszaélés ténye, megfogalmazódtak vádak Mitro és Pittner igazgatósága idején is. Jogos az a feltételezés, hogy a titkosszolgálat azon kívül, hogy fontos állami feladatokat teljesít, részben politikai célokat is kiszolgál.
A kilencvenes években, de később is előfordultak esetek, amikor alapos volt a gyanú, hogy megfigyelik az MKP politikusait.
– Egy az egyben benne van az egykori SIS-igazgató, Mitro jelentésében, ha jól emlékszem 1999-ből, hogy a Mečiar-korszak idején milyen módon élt viszsza a titkosszolgálat a saját rendszerével, illetve Ivan Lexa vezetésével, hogyan használták fel más politikai pártok ellen.
Tudna olyan esetet mondani, amikor alapos volt a gyanú, hogy megfigyelik önt vagy önöket?
– Ha a titkosszolgálati módszereket amatőr módon le lehetne leplezni, azt jelentené, műszakilag működésképtelen a rendszerük. Inkább a visszajelzésekből lehetett erre következtetni. Abból például, hogyan voltak időzítve az MKP képviselőivel, vagy más képviselőkkel szemben is az úgynevezett botrányok, vagy különböző gyanúk kiszivárogtatása a sajtónak.
Tudjuk, Magyarországon milyen a politikai helyzet, s azt is, milyen érzékenyen reagál erre a szlovák politika. Feltételezhető-e, hogy jelenleg is megfigyelés alatt állnak az MKP politikusai, a magyarországi politikusokkal való kapcsolattartásuk?
– Minden egyes kormány felelőssége, hogy politikusai biztonsága érdekében azért oda kell figyelni, milyen kapcsolatokat tartanak itthon és külföldön egyaránt. De abban a pillanatban, amikor van egy egyértelmű fóbia egy szomszédos országgal szemben, ami többször is megfogalmazódott már, akkor egyértelmű, hogy ezekkel az eszközökkel is élni fognak. Ha csak arra gondolunk, hogy Robert Fico kormányfő bejelentette, a Magyar Gárda, hol, merre fog toborozni, s erről csak titkosszolgálati eszközökkel lehetett tudomást szerezni, akkor egyértelmű, hogy ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak. El kell mondani azt is, – s erről utólag mélyen hallgattak –, mikor bejelentették, hogy Szepsin toboroz majd a Magyar Gárda, semmi ilyesmi nem történt. Pedig maga a kormányfő hozta nyilvánosságra az információt, mint utólag kidrült, rémhírterjesztőként.
Került-e már olyan helyzetbe, amikor erősen feltételezte, hogy a titkosszolgálat is ott ügyködik körülötte?
– Ha le akarnám egyszerűsíteni a választ, azt mondanám, akkor, amikor úgy három éve betekintettem az ŠtB róĺam vezetett megfigyelési aktáiba. Ma inkább úgy találkozunk ezekkel a kérdésekkel, hogy feltételezzük, bizonyos esetekben odafigyel ránk a titkosszolgálat, sőt vissza is tud azzal élni. A megelőzés érdekében előfordult már az is, hogy igyekeztünk érzékeny kérdésekről olyan helyeken tárgyalni, amelyekről úgy gondoltuk, titkosszolgálati eszközökkel nem megfigyelhető.
Barta József interjúja a ma megjelent Szabad Újságban
