 Robert Fico mindenáron találkozni szeretne Orbán Viktor kijelölt magyar miniszterelnökkel. Szeretne barátságosnak, tárgyalókésznek látszani, és talán azt is el szertné mondani neki, mennyire szeret minket, szlovákiai magyarokat, és hogy a világ minden kincséért nem adna bennünket…
Robert Fico mindenáron találkozni szeretne Orbán Viktor kijelölt magyar miniszterelnökkel. Szeretne barátságosnak, tárgyalókésznek látszani, és talán azt is el szertné mondani neki, mennyire szeret minket, szlovákiai magyarokat, és hogy a világ minden kincséért nem adna bennünket…  
 Mert mára talán már ő is felfogta: egyedül maradt Szlovákia a nagy magyar-kettősállampolgárság-ellenességével. Diplomáciája mozgatja ugyan a nemzetközi köveket, de jelenleg kintről úgy néznek Pozsony felé, hogy ott most választási kampány van, normális beszédnek aligha lenne foganatja… 
 Meg egyébként is: a külügyi bizottság ülésén a szlovák parlamentben Miroslav Lajčák külügyminiszter roppant érdekes érveket sorolt el a honatyáknak. Azt mondta például: tudja, hogy a magyarhoz hasonló állampolgársági törvényt léptetett életbe Románia, Bulgária, Horvátország és Szerbia. Ám Szlovákiában a magyar állampolgársági törvénnyel kapcsolatosan a helyzet más. „Mert minket zavar ez a törvény. És akkor azt nem lehet megcsinálni, ha azzal egy érintett országnak baja van. Ha Moldáviának nem számított ( román törvény – a szerk.megj.), akkor azzal a törvénnyel nincs semmi baj. Ha Szlovákiának kifogása van ellene, akkor az már problémát jelent“ – fejtegette, kijelentve: a szlovák kormányzat soha nem állította, hogy nem létezik a készülő magyar jogszabályhoz hasonló törvény Európában. De Szlovákia nem akarja, hogy a magyaroknak is legyen ilyen. „Mi a saját történelmi és politikai indíttatásainkból kifolyólag reagálunk így“ – tette hozzá még az egyik újságíró kérdésére. 
 Hogy miért nem reagáltak ugyanígy korábban, amikor tudván tudták, hogy Szlovákiában regisztrált kisebbség a szerb, a horvát, a bolgár is, hadd ne mi, magyarok mondjuk ki. Mi csak azt kérdezzük meg a hozzánk foggal-körömmel ragaszkodó, a magyar állampolgárság „pestisétől“ akaratunk ellenére bennünket megvédeni kívánó nemzeti többség politikai elitjétől: miféle újabb diszkrimináció ez velünk szemben? Miféle hatalmi praktika, kényúri bicepsz-mutogatás nekünk, magyaroknak?! Nem vagyunk pofozógép! 
 Tetszettek volna korábban felébredni, és Belgrádnál, Zágrábnál, Szófiánál tiltakozni időben, akkor most lenne mire építeni! Nemcsak a magyarfóbia „lólába” lógna ki minden megszólalásból. A nemzetközi jogot – hála Istennek – nem a szlovák történelmi fóbiákra alapozták. S ha lehet anyaországi állampolgárságuk a szlovák állampolgár szerbeknek, románoknak, horvátoknak, bolgároknak (de cseheknek, oroszoknak – lásd: Sergej Chelemendik SNS-es képviselő), milyen alapon „nemzetbiztonsági kockázat“, ha nekünk is lesz? Csak azért, mert „zavarja“ Ficót, Lajčákot meg a többieket? Nyomós érv!
Felvidék Ma, gyr


