Ha a lehetséges környezetvédelmi miniszter egy kőolajipari vállalatból érkezik, ráadásul a környezetvédők nem is hallottak róla, alapos okunk van a kétkedésre.
A szlovák hadsereg nem azért van, hogy harcoljon, azt tegyék mások . A külföldi missziókban katonai táborokat őriznek, harcoló feleket választanak el egymástól vagy utászi feladatokat látnak el. Kis túlzással tehát azt mondhatjuk, hogy a szlovák hadsereg inkább az utánpótlásról szól. Élelmiszert, ruhát, üzemanyagot, műszaki berendezéseket, lőszert, alkatrészeket biztosít.
Ha ehhez hozzátesszük, hogy a harcképességet a hadsereg vezérkari főnöksége köteles biztosítani, az SaS „civilje” Ľubomír Galko nincs kötelezően bukásra ítélve a védelmi miniszteri poszton. Mint volt hipermarket-vezető, illetve üzletlánc-tulajdonos gazdag tapasztalatot szerezhetett az anyagbeszerzésben.
Vannak országok, ahol a védelmi miniszter nagyon erős ember. A hadsereg ott hatalmas emberi és anyagi, tudományos forrásokat köt le. Védi, végső esetben pedig erőszakkal érvényesíti országa külpolitikai érdekeit. Ez a szlovák hadseregről nem mondható el. Ennek objektív és szubjektív okai vannak. Ha a szlovák hadsereg nem akar csupán harcképtelen pénzzabáló lenni, a NATO-tagországok vonatkozásában kell megtalálnia saját szakosodását. Ez csak a nagy egész kiegészítője lehet. És a nagy egész szempontjából az SaS jelöltje, Galko abszolút tiszta lap. Sejtelmünk sincs, képes-e az anyagbeszerző gazdasági szempontjait ötvözni a nemzetközileg hasznos és tisztelt hadsereg víziójával, s ezt minden döntésébe belevinni.
Nem sejtjük például, hogyan rendezi a hadsereg több tízmilliós MOKYS megrendelését. Ezt elődje, a smeres Jaroslav Baška közvetlenül a választások előtt írta alá a vitatott hitelű BAE Systems brit céggel, és erősen próbálta „titkosító rendszerét” az újságírók előtt is eltitkolni. Igen, Ľubomír Galko is egyike azoknak, akik a politika kellős közepébe az égből pottyannak.
De ugyanilyen űrlény lesz Martin Ružička is, az állami kőolajszállító Transpetrol igazgatótanácsi tagja. Magától értetődő, hogy ha a Most-Híd környezetvédelmi miniszteri jelölését nyomás hatására nem fogja visszavonni – pedig vissza kellene vonnia. Legalábbis „esztétikai” okokból, hogy szépen fogalmazzak.
Olyan korban, amikor a Mexikói-öbölben olajfolt fojtogatja a természetet, illetve az összes koalíciós párt elkötelezte magát, hogy nemet mond a csallóközi kőolajvezetékre, amelyben a Transpetrol nyakig benne van, Bugár Béla javaslata az ízléstelenséggel határos.
Semmi többet nem lehet hozzátenni ehhez, mert elméletben – Galkóhoz hasonlóan – Ružinský is képes lehet önmagán felülkerekedni és tisztségét bravúrosan ellátni: olyasmiben, hogy ne legyen több bazini szemétlerakó, hogy elinduljon az árvíz elleni védekezés, hogy átlátható legyen a légszennyezési kvóta eladása.
Végtére is: Iveta Radičová sem végzett miniszterelnöki főiskolát, és miniszterelnöki gyakorlata sincsen. Csak hát: amennyiben az ő képességeit illetően kétségek támadnak, azok egészen más jellegűek, mint Ružinský esetében. Radičová jelölése logikus. A Most-Híd párt esetében viszont az a kérdés logikus, nem jelölhetett-e volna valaki mást környezetvédelmi miniszternek, aki nem a kőolajiparból jön és a környezetvédők legalább már hallottak róla. Vagy a környezetvédelmi szakemberek mind az MKP-ban maradtak?
Ivan Štulajter, Sme, ford. Felvidék Ma
