Két „bemelegítő” nap után tegnap megkezdődött a Sziget Fesztivál, mely az idén már a 18-as sorszámot viseli, tehát „felnőttkorba” lépett. Még négy napon át tart a multikulturális kavalkád. Mit várhat és mire készüljön az, aki ellátogat oda? Ehhez mi első egész napos helyszíni tapasztalatunkat osztjuk meg az Olvasókkal.
De mielőtt rátérek a nyitónapi naplóra, hírportálunk nevéhez és küldetéséhez is hűen ragaszkodva, nehogy elfelejtsem, gyorsan leírom, hogy a Sziget Fesztivál felvidéki reprezentánsai, a somorjai Rómeó Vérzik zenekar a mai napon lép a színpadra, pontosabban holnap, hiszen az MTV Headbangers Ball sátorban éjjel háromnegyed egykor kezdik meg a zúzást Kovács Koppány és társai. (A Rómeó már hazatérő vendég a Szigeten, melyről közismert a nem magyar zenekarok erős dominanciája – tehát: bravó, fiúk!).
Hétfőn hajnali négykor, alvás nélkül indultam útnak, hétkor már a Szigeten voltam. Ilyenkor elbűvölően csendes tud lenni az óbudai sziget, szinte hihetetlen az a változás, melyen néhány óra alatt keresztülmegy.
A Sziget leghíresebb helye, a Nagyszínpaddal
Gyorsan tettem egy szigeti körutat, melyek után elmondható, hogy a rendezők az idén sem akarják feltalálni a spanyol viaszt, a standard helyszínek a jól megszokott helyen vannak. De aki először érkezik, annak nagy segítségére lehet a vaskos, 140 oldalas programfüzet, melynek közepén a sziget térképe is ott van, jól láthatóan eligazítva bennünket az 59 fő helyszín hollétéről.
Néhány sor az árakról. A napijegy 45 euró (12 ezer forint – talán ez is indokolja a külföldi vendégek magas arámyát), egy gyorskaja (hotdog, hamburger, pizza, lángos) 5-700 forint között mozog, „rendes kiadós” ételek 1400-2000 forint között vannak. A kínálat persze olyan, mint Arany Jánosunk híres versében: „vadat s halat, mi jó falat..”, azaz egyszerűen van minden. A Sziget egyik „aranyszabálya”, hogy az alapételeket-italokat mindenütt ugyanazon az áron adják, tehát csak azért, hogy olcsóbban jussunk valamihez, nem éri meg kutyagolni, de azért, hogy valami „exkluzív” finomságra bukkanjunk, igen. A sör 500 forint csapolva (Dréher), aki pilzenit akar dobozban, 750-ért jut hozzá. Szóval, ha nem akarunk garasoskodni, úgy 5000 forint (ha az ételen-italon kívül mást nem akarunk venni) kell még zsebpénzre is.
„A fekete herceg és a szőke hercegkisasszony”
A programválasztást rábíztam a fiamra, aki úgy gondolta, a Nagyszínpad kezdő zenekarait (Gwar – USA, The Toy Dolls – UK, Ska-P – spanyol, The Hives – svéd) érdemes megnézni,az utolsót már csak azért nem, mert az MTV-sátorban ugyanakkor kezdődik a nap általa kinevezett csúcszenekarának, a finn Csildren of Bodom fellépése, mint a Nagyszínpadon a Madness (angol). Majd zárjuk magyar zenekarral a napot, a Road fellépését megtekintve.
Hallgattam rá, hiszen zenész. Jött tehát a Nagyszínpad első zenekara, a Gwar. Nos, én a múlt héten a Magyar Szigeten jártam, amelyet egy bizonyos magyarországi párt (most csak azért nem írom, hogy melyik, mert a Szigeten nem illik politikai fejtegetésekbe bocsátkozni) bírált, mivel ott a törvényesség határait súroló szimbólumok jelentek meg és különböző „ijesztgetések”.
Horror élőben – a Gwar
Szóval, ami a Magyar Szigeten volt, az egy gyenge ejnye-bejnye az amerikai Gwar fellépéséhez viszonyítva. Tulajdonképpen egy horrorfilmeket megszégyenítő metálkoncert volt – délután három órakor. Gyorsan hozzáteszem, egy óriási, magas színvonalú (bár a Nagyszínpad esetében ez alapkövetelmény) koncert. Folyt a vér, minta patak, horogkeresztes szimbólumos palástot viselő „horrorkirály”… Akaratlanul is eszembe jutott, hogy a most a másik politikai tábor is tiltakozhatna, de persze ők nem olyanok (és ezzel egyszersmind be is fejeződött az összes közéleti-politikai eszmefuttatás e beszámolómban).
Ezután egy merőben más világ, a játékos angol punkcsapat, a The Toy Dolls következett, majd a spanyol Ska-P. Sem a punk, sem a ska nem az a zene, melyért koncertjegyet váltanék, de mindkét csapat előadásából egyértelműen érződött, hogy a stílus élvonalából kapunk ízelítőt. És ezt a svéd The Hives még csak fokozta, már csak azért is, mert egy vad rockzenekar zenélt, ami azt is mutatta, hogy az északi nemzet nemcsak az Abba révén tud magának kimagasló helyet kivívni a könnyűzene műfajában. A svéd elegancia azonban ezúttal is maradt.
A 75 éves Aradszky László: Nem csak a húszéveseké a világ!
Jött volna a másik északi csapat, a finn Children of Bodom. A fiam fél órával a koncert előtt elment magának helyet foglalni a tekintélyes méretű MTV sátorba, de én kicsit elidőztem a Világzenei Nagyszínpadon a Csik zenekar koncertjén (jó volt végre egy kis magyar szót hallani is), és még néhány ott rálelt ismerőssel is elidőztem, így hát csak kis késéssel érkeztem az MTV sátorhoz. Itt rögtön megtapasztaltam, hogy miért kellett volna korábban jönnöm. Reménytelen volt bejutnom, emberek voltak emberek hátán. A szomszédban viszont ott volt az A38-as hajó, Peaches zúzott – begipszelt lábbal is. „Peaches performanszaira általában ki szokták tenni a 18 éven felülieknek táblát” – olvasható a programfüzetben. Szóval, az énekesnő koncertjén lehulltak itt a prűdség falai…
Évente legalább egy koncert erejéig elmegyek a táncdalfesztivál sátrába is, idén (akár tavaly is) a Volt-terasz „volt” ez a hely, ahol most Aradszky László lépett fel. A 75 éves (!) táncdalénekes ismét megmutatta: „nem csak a húszéveseké a világ!”.
Ennyi a kulturális élményekből, amely csak egy kis fröccs egy nagy borkóstolóban. Ha valaki nem a rockzene kedvelője, megtalálhatja a magának való stílust a blues-kocsmában, a roma sátorban és még legalább 12 különböző helyen. Természetesen van színház, múzeum, verseny, játék, meg amit még elképzelni is nehéz. Ezt illusztrálja fotóöszeállításunk is – amely szintén nem lehet teljes. Ha valahol, akkor a Szigeten érvényes az egykori corvinos reklám, miszerint „minden szinten szinte minden”.
Végezetül, szombaton várható a Sziget csúcspontja, és aki a magyar rockzene megszállottja, az is megkaphatja a magáét. Fellép a Depresszió, Deák Bill Gyula, Kalapács Józsi… És a kihagyhatatlan és egyetlen nagyszínpados magyar rockzenekar, a Tankcsapda is. Utánuk pedig az Iron Maiden – igaz, ők már Made in England.
Kép és szöveg, Oriskó Norbert
Felvidék Ma
