Megy a hisztéria Danko kapitány titulusa és szakdolgozata körül. Csak azt nem akarja észrevenni a szlovák közvélemény a véleményalkotás csúcsán élő újságíróival egyetemben, hogy semmi más nem történik, csak az, ami Szlovákiában teljesen hétköznapi és elfogadott magatartás: hazugság és félrevezetés, amit a politikai elit előszeretettel alkalmaz a választási „siker” érdekében.
Nem is volna ezzel különösebb baj, ha az elvet következetesen végigvinné a társadalom. Ennek értelmében a választók soha többé egyetlen szavazatot sem adnának arra a pártra, amelynek a soraiban feltehetően korábbi hazugságok és/vagy félrevezetések elkövetői, vagy akárcsak gyanúsítottjai lapulnak. De szerencsétlen szlovákiai választópolgár ilyen következetes magatartás esetén el sem indulhatna a választófülkébe. Minek koptatná a cipője talpát, amikor csak erős látásgátló alkalmazásával lehetne találni olyan gittegyletet, ahol csupa „tisztességes”, korábban még a legkisebb kényelmetlen valóság eltitkolására tett kísérlettel sem gyanúsítható ember alkotja a választási listát.
Jogosan merül fel a kérdés, hogy ki a hibás az ilyen alapvetően korlátozott lehetőségek világának kialakulásáért? Merre van, ha van egyáltalán kiút ebből a zsákutcából?
Nehéz kérdés és még nehezebb a válasz! Minden újítás és változtatás, annak szükségességének a felismerésével kezdődik.
A felismeréshez megfelelő műveltségre és a dolgok lényegét megérteni vágyókra, illetve az ilyenek felnevelésére van szükség. Az ilyen nevelés során születik néhány áldozat, akiket a változtatni kívánt maradiság eltesz az útból abbéli reményében, hogy azzal megállíthatja a készülődő változtatást. Ez a felismerésre és akadályoztatásra kihegyezett népi játék folytatódik egy ideig, amíg a változtatáspártiak be nem látják, hogy nincs más kiút. Kockázatot vállalni kell, a maradiak támadási fenyegetésével együtt kell élni és azt túl kell élni.
Ez a túlélés a változtatás kritikus pontja, mert a túlélést sokszor a változtatás pártján állók is a maradiak eszközeivel vélik megvalósítani. Nem veszik észre, hogy az ilyen magatartásukkal ők is lassan, de biztosan maradiakká váltak. A spirál pedig így épül és szépül, hogy az igazi változtatók helyett egy béna társadalom csak az újabb és újabb változtatni kívánónak látszani akarók újmaradi táborát neveli fel. Annyira belekeveredik a hazugságok tengerébe, hogy onnan már szinte ki sem tud kapaszkodni, mert kiveszett közben az ilyen társadalomból a valódi igazságot kívánók és arra áldozatot vállalóknak még a csírája is.
Hát itt tartunk…
