Az ENSZ Közgyűlése 1948. december 10-én fogadta el az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, majd 1950-ben december 10-ét az emberi jogok napjává nyilvánították.
A dokumentumot John Peters Humphrey kanadai jogász fogalmazta meg, Eleanor Roosevelt az Amerikai Egyesült Államok elnökének felesége, René Cassin francia Nobel-békedíjas jogász, Charles Malik libanoni diplomata és P.C.Chang kínai professzor közreműködésével.
A nyilatkozat értelmében az emberi jogok azok a jogok, amelyek minden embert születésétől fogva megilletnek.
Az emberiség az alapvető jogokat réges-régtől igyekezett megalkotni és valamiféle formában érvényesíteni.
Az 1215-ben Angliában megjelent Magna Carta Libertatum már tartalmazott bizonyos polgári és szabadságjogokat. Az Amerikai Egyesült Államokban 1776-ban elfogadott Függetlenségi Nyilatkozatban benne foglaltatott az alapvető szabadságjogok biztosítása és az egyenlőség elve. 1867-ben, a kiegyezés után Magyarországon is szorgalmazták az emberi jogok védelmét, a személyes szabadság és a sérthetetlenség elvét. 1895-ben aztán törvényt hoztak a vallásszabadságról, 1914-ben pedig a sajtószabadságról.
Az ENSZ által elfogadott nemzetközi érvényű Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata olyan alapvető polgári és politikai jogokat fogalmaz meg, mint az élethez, a szabadsághoz való jog, a vélemény és kifejezés szabadsága, a törvény előtti egyenlőség, a gazdasági, a szociális és kulturális jog, a kulturális életben való szabad részvétel joga, az élelemhez, a neveléshez és a munkához való jog, védelem a kínzás, a kegyetlen bánásmód, az embertelen büntetés elől.
Az emberi jogok összességében tehát azért járnak mindannyiunknak, mert emberek vagyunk.
Az egyetemes nyilatkozat a bevezetőből és harminc cikkből áll, valamennyi részletesen kitér a jogok fogalmának magyarázatára.
Mindenkinek ajánlatos lenne végigolvasni ezt a bevezetőt és a harminc cikket saját okulására, de az embertársainkkal való együttélés tiszteletben tartása, egymás megbecsülése érdekében is.
Ugyan a nyilatkozat nem törvényerejű, tehát nem kötelező, de diplomáciai és erkölcsi nyomást lehet vele gyakorolni kormányzatokra, politikai hatalmakra. Súlyát, jelentőségét jól érzékelteti, hogy ugyancsak bekerült a Guinness rekordok könyvébe, hiszen eddig 508 nyelvre lefordították, még abház és zulu nyelven is olvasható.
Ezen a világnapon számos magas szintű politikai konferenciára, találkozóra, kulturális rendezvényre, kiállításra is sor kerül. Hagyományosan ötévenként ezen a napon osztják ki az emberi jogok díját.
Szintén megemlékeznek azokról a személyiségekről, akik sokat tettek az emberi jogok érvényesítéséért világszerte, így többek között Mahatma Gandhi, Eleanor Roosevelt, César Chávez, Nelson Mandela, Martin Luther King, Desmod Tutu érdemeiről.
Ugyanakkor minden lehető formában felhívják a világ figyelmét arra, hogy még van mit tenni annak érdekében, hogy a földkerekség minden sarkában egyformán érvényesüljenek azok a jogok, amelyek valamennyi embert megilletnek tekintet nélkül nemére, származására, fajára, nemzetiségére, bőrszínére. És arra is, hogy mindenki, a kormányok, a civil szervezetek, az egyének a lehetőségeik szerint
a legtöbbet tegyék meg a szegénység, a nélkülözés, a kirekesztés megfékezésére és felszámolására.
Erre azonban nem elég egy nap, a feladat állandó jellegű mindaddig, amíg a világban egyetlen olyan eset előfordul, amikor az alapvető jogok sérülnek.
Lesz valaha is ilyen idilli állapot?!
