A kettős állampolgárság problémájának kormányközi egyezmény formájában való megoldását hivatott előkészíteni a belügyekért felelős szlovák-magyar vegyes bizottság. Az ötletadó, Iveta Radičová már akkor sejtette, hogy a szlovák parlamentben még a koalíciós oldalon sem lesz meg a közös akarat a szlovákiai magyar polgár elleni törvény módosítására.
Javaslatával ezért keresett kibúvót, időt akart nyerni hármas céllal: egyrészt az álataluk javasolt tervezettel a nemzeti választóknak megmutatni, hogy ő miniszterelnökként elődjéhez hasonlóan szintén a szlovák érdekek elkötelezett képviselője; másrészt az őt kézcsókókkal minden találkozó alkalmával elhalmozó Orbánnak is megmutatni, hogy ha kell, tud ő férfiasan bekeményíteni, nemcsak bájologni; harmadrészt pedig az EU-nak is üzenetet küldött már a kormányközi egyezmény elfogadásának lehetőségével, hogy tárgyalni akar a vitás kérdésről, és ő a kezdeményező ebben. Csak a szlovák fél kiindulási javaslata sikeredett nagyon felemásra, szinte túllihegve Fico és Matovič módosító javaslatát az állampolgársági törvénnyel kapcsolatban. Célja ezzel vagy az lehetett, hogy a magyar kormány eleve elutasítsa, és berekessze a további tárgyalást – a vegyesbizottsági egyeztetést ebben az ügyben -, és akkor majd ujjal lehet mutogatni, hogy ki nem hajlandó az asztalhoz ülni. Vagy pedig az, hogy a legkeményebb változatot terjesztette be azzal a céllal, hogy legyen miből és hova engednie. Ez majd kiderül a további menetben és a magyar fél válaszreakciójából. Mert nézzük meg az egyezmény tervezetének néhány pontját, például az 5.cikkelyt, mely kimondja, hogy Szlovákia és Magyarország minden évben május 31-éig kölcsönösen kicserélik azon állampolgárok listáját, akik kérelmezték, illetőleg akiknek odaítélték a másik fél állampolgárságát az előző naptári évben. Ez az ötletszinten is rosszindulatot, butaságot, újabb megaláztatást feltételező javaslat a II. világháború utáni lakosságcsere egy burkoltabb formáját idézi fel bennem, aminek még olyan következménye is lehet, hogy a szlovák állampolgárság iránti magyarországi érdektelenség következményeként újra megindulnak a tirpákosító szlovák térítők. De ha nem járnak is majd sikerrel – ami nagyon valószínű, mert miért is kérné a szlovák állampolgárságát a magyarországi szlovák, amikor sem elődei, sem ősei soha életükben nem éltek ebben az országban, és lelki kötődésük is olyan ehhez az országhoz, mint a perui indiánoknak Indiához -, akkor is félelmet keltenek azokban a felvidéki magyarokban, akik szülőföldjükön maradva szeretnék kérelmezni a magyar honosítást, amivel erősödne lelki, kulturális, szellemi kötődésük az anyaországgal, identitástudatuk, egyenrangúság-érzésük. A szlovák állampolgársági törvény filozófiája európai szemmel nézve ezért is egy nagy tévedés, mert csak a területeik féltésében és az egységes szlovák nemzet ábrándjában gondolkodik. Persze azt nagyon jól tudja, hogy a magyar állampolgárság felvétele lelassítaná a szlovákiai magyarok asszimilációját! Nem tudják, vagy nem akarják felfogni, hogy a magát demokratikusnak valló szlovák kormány a honosítottak kiadásának követelményszintre emelésével évi rendszerességgel Schindler-listák készítését kéri a magyar államtól, hogy büntethesse saját polgárait. Azért is tűnik eleve provokációnak ez a cikkely, mert a magyar állam már több ízben kijelentette, hogy se Szlovákiának, se más országnak nem fogja kiadni a honosításért folyamodók adatait.
A szlovákiai magyaroktól való legújabb kori megszabadulás vágyát tükrözi a tervezet többi pontja is. Öt évnél hosszabb tanulmányi időhöz (tehát az egyetemi tanulmányok általános idejét meghaladóhoz), valamint ötéves munkaviszonyhoz és állandó túloldali lakhelyhez is kötnék a magyar állampolgárság megadását s a szlovák egyidejű megtartását. A magyarországi állandó lakhely feltétele egyben azt is jelenti, hogy állandó szlovákiai lakhelye már nem lehet a kérelmezőnek, vagyis áttelepült, áttelepítésre kényszerítik a honosítását kérelmező felvidéki magyar embert! Mint a hontalanság éveiben!
Az egyszerű felvidéki magyar ember meg csak azt látja, hogy megint kormányok, vegyes bizottságok egyezkednek a feje felett. De azt is nagyon jól látja, hogy amíg az egyik fél adni akar valamit, lásd magyar állampolgárságot, addig a másik fél el akar tőle venni valamit, lásd szlovák állampolgárságot! Akkor most kit is szeressen, hova húzzon a szíve?
Száraz Dénes, Felvidék Ma
