Básti Andrea gyerekkora óta színésznőnek készül. Hosszú évekig nem hiányozhatott a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Versenyről sem, ahol mindig a legjobbak között szerepelt, de a győzelem nem adatott meg neki.
Budapesten, Gór Nagy Mária színitanodájában végzett, majd visszatért Kassára, ahol már a középiskolás éveit is töltötte. A Márai kávézóban, előadás előtt ültünk le egy teára.
– A neve alapján arra tippelek, hogy medvesaljai származású.
– A család Rimaszombatban él, de édesapám Tajtiról származik.
– Viszont ha jól tudom, nem Rimaszombatban járt középiskolába. Ez már tudatos döntés volt?
– Igen, mondhatjuk így is, de inkább azt mondanám, hogy színházközeli döntés, ugyanis hallottam, hogy az ottani gimnáziumban működik a KGSZT Színpad, s reméltem, hogy így közelebb kerülhetek a Thália Színházhoz is. De a döntésemet az is elősegítette, hogy a nagyszüleim itt laknak, így a város sem volt ismeretlen előttem, s a szállás is meg volt oldva.
– Honnan jött Rimaszombatban a színház iránti szeretet, ahol hosszú évek óta még csak színjátszó kör sem működik?
– Valószínűleg a szavalóversenyek segítettek ahhoz az elhatározáshoz, hogy színész legyek. Egész pici koromtól rendszeresen szavaltam, de közben tanultam zongorázni is, ami ugyancsak elég jól ment. Ekkor szólt a zongoratanárnő, hogy ideje eldönteni, mivel szeretnék a továbbiakban komolyan foglalkozni, ugyanis, ha marad a zongorázás, akkor el kell kezdeni járni a konzervatóriumba felkészítő órákra.
– Színészként hasznát vette zongoratudásának?
– Igen, nem is egyszer, több vizsgadarabban is játszottam, sőt a színjátszó táborokban kihasználták ezt. De visszatérve az eredeti kérdéséhez, ekkor fogalmazódott meg bennem először az, hogy jobban érdekel a színjátszás, mint a zongoratanítás.
– A szavalóversenyeken milyen eredményeket ért el?
– Az alapiskolás éveim alatt háromszor jutottam el az országos döntőig, majd a középiskolás évek alatt az első év nem jött össze, nem voltam még elég érett a negyedik kategóriához.
– Mi maradt meg mára ezekből a szövegekből?
– Érdekes, hogy nem egy szöveget vittem magammal ezekből az egyetemi vagy a tanodai felvételikre.
– S ha most egyet ki kellene emelni ezekből…
– Rakovszky Zsuzsától a Narkomán, Illyés Gyulától Az arc a viselőjéhez c. vers és a zsűri nagyon szerette Anouilh Colombe c. darabjából a címszereplő monológját. Végül a legjobb helyezésem egy harmadik hely volt, s ha jól emlékszem kétszer lettem negyedik.
– A középiskolás évek alatt már egyértelmű volt, hogy színész akar lenni?
– Igen, s a Bodon Andrea vezette KGSZT mellett harmadikos koromban bekerültem A dzsungel könyve c. musicalbe, s ekkor már tudtam, hogy nincs visszaút. Ebben az időben gyakorlatilag iskolába sem jártam, hisz az előadás nagy sikerrel ment évekig, s ezt az osztályfőnököm nem vette jó néven. Az érettségi után több helyre is felvételiztem kisebb-nagyobb sikerrel. Nagy szívfájdalmam, hogy a budapesti Színművészeti Egyetemre három alkalommal is felvételiztem, de mindannyiszor az első kör után kiestem. Igaz, tavaly 980-an voltunk, s 13 embert vettek fel. Pozsonyban viszont nem próbáltam meg, amit így utólag már egy kissé bánok.
– Térjünk vissza egy gondolat erejéig még a KGSZT-re. Miért volt fontos az életében ez a középiskolás társulat?
– Remek társaság volt, s felejthetetlen élményeket őrzök abból az időből. A hazai fellépés mellett, emlékszem, nagy izgalommal készültünk minden évben a komáromi Jókai Napokra, ahol rögtön az első évben Az ezerkettedik éjszaka c. előadásban, Fatuma szerepéért alakításdíjat nyertem. A következő évben Mrožek Szerenádjában a vörös tyúkot játszottam, amit imádtam, s ezt követte Svarc Az árnyék c. darabja.
– Mit szóltak a szülők a nem mindennapi pályaválasztáshoz?
– Nem mondom, hogy kiugrottak a bőrükből, de teljes mértékben támogattak mindenben.
– Volt művészbeütés a családban?
– Nem, senki. Apukám mezőgazdász, az öcsém pedig építészetet tanul Kassán.
– S ha már nem jött össze a színművészeti, akkor miért pont Gór Nagy Mária?
– Ez egy hirtelen döntés volt, s voltak ismerőseim, akik ajánlották, mások eltanácsoltak tőle. Egy év után az én fejemben is megfordult, hogy otthagyom, de aztán maradtam. Sztarenki Pál volt a mesterségtanárom, tőle rengeteget tanultam, de tanított Naszlady Éva, Gyöngyösi Tamás és Papp Márta. De ezek a tanodák háromévesek, míg a színművészeti ötéves, így nekünk mindenre kevesebb időnk jutott. A három év végül is ún. színész 2. képesítést ad, s amennyiben sikerül elhelyezkednem valamelyik társulatnál, két év után kihívhatom a kamarát, s ha az úgy dönt, akkor megítélheti a színész 1.-et is.
– S ebben a folyamatban most hol tart?
– Elvégeztem a tanodát, ahol megkaptam a Mensáros László-díjat is a harmadik évben játszott szerepeimért, s most már lassan egy éve a kassai Thália tagja vagyok.
– Melyek voltak a díjazott szerepek?
– Az egyik főszerepet játszottam a Sógornők c. darabban, Zsuzsi szerepét játszom a Parasztdekameron c. darabban, amely előadást leszerződtetett a budapesti József Attila Színház, amelyet havonta 2-3 alkalommal játszunk. Ezt az előadást az Erdélyből jött Márkó Eszter rendezte. Ezt követte Sárosi István kétszemélyes darabja, a Gyilkos etűdök – Halál A-dúrban, amelyet hosszas keresgélés után találtam, s mutattuk be Káli Gergely kollégámmal. Ezt az előadást játszottuk a minap itt a Márai Stúdiószínházban is, s nagyon szeretnénk még sok-sok helyen játszani, akár pl. Rimaszombatban is.
– S mennyire tudtak elhelyezkedni a tanoda befejezése után?
– Többeknek van darabszerződése, pl. Gergely Kecskeméten a Nyomorultak c. musicalben játszik, ketten a József Attilában kaptak darabszerződést, míg ketten a zalaegerszegi stúdióba kerültek.
– S Ön eleve Kassára készült vissza?
– Voltam több meghallgatáson is, de Korognai Károly, a Thália művészeti vezetője konkrét ajánlatot is tett, így azt elfogadtam. Nem ígért az első évre főszerepeket, de ez számomra teljesen természetes is volt. A Csizmás kandúrban így is főszerepet kaptam, s ez számomra nagy lehetőség volt, de játszhattam a Koldusoperában, a Pletykákban, s szerepet kaptam a most bemutatásra kerülő Csókos asszonyban is.
– Korognai Kolduoperája, főleg a darab vulgaritása és erotikus jelenetei miatt, gondolom megosztotta a közönséget.
– Ez így van, voltak, akik nagyon szerették, s voltak, akik vehemensen tiltakoztak ellene. A diákokat nem is engedték be az előadásra, amit én nem igazán értek, de valószínűleg vidékre sem igen lehet eladni.
– A Tháliában valószínűleg igazgatóváltásra kerül sor. Korognaitól egyéves szerződést kapott, gondolkozott már a folytatáson? Esetleg egy újabb felvételi a színművészetire?
– Sokat gondolkoztam ezen, de már nem látom túl sok értelmét. Találkoztam olyan véleménnyel, hogy túl kiforrott vagyok, vagy hogy magának már csak csiszolódnia kell. Viszont gondolkodom azon, hogy folytatom a félbeszakadt tanulmányaimat az ELTÉ-n, ahol magyar szakon tanultam, de a színitanoda mellett nem tudtam rá elég időt szakítani.
– Rimaszombatba, a szüleihez milyen gyakran jár haza?
– Egyre ritkábban. Ha van egy szabad hétvégén, akkor is elsősorban Budapestre megyek, ahová ma már rengeteg szál köt.
– Hol szeretne a pályán tartani négy-öt év múlva?
– Szeretnék előre araszolgatni, s főleg drámai szerepekben gondolkodom. Vizsgán játszottam már Lady Annát a III. Richárdból, ezt jó lenne eljátszani, vagy a Sirály Nyináját, s ha már a kortársaknál tartunk, akkor Kornis Körmagyarjából a Színésznőt. Ez a szakma 20 százalék tehetségből, s 80 százalék szerencséből áll.
– Akkor sok szerencsét kívánok az elkövetkező évtizedekhez!
Juhász Dósa János, fotó: archív
