A napokban egy érdekes cikket olvastam a tvnoviny.sk nevű oldalon. A szerző arról elmélkedik, hogy milyen eredményt érhet el Marian Kotleba, valamint Štefan Harabin újonnan alakult pártja, a Haza (Vlasť), és felteszi a kérdést, hogy ha együtt indulnának, elképzelhető-e, hogy megverik a Fico-féle Irány-Szociális Demokráciát (Smer-Sociálna demokrácia)? Én a két kérdés mellé még azt is feltenném, hogy ha így lesz, tehát ha ez a két párt egyesülve megnyerné a választásokat, hajlandó lenne-e kormányt alakítani a Smerrel, vagy sem.
A kérdés korántsem olyan egyszerű, ugyanis Kotleba pártját rendszeresen alulmérik a közvélemény-kutatók. 2016 februárjában a FOCUS 2,1 százalékot mért az ĽSNS-nek, viszont a márciusi választásokon már 8,06 százalékot kapott a párt, így mivel manapság 10-11 százalékot mérnek nekik – a legutóbbi, novemberi Focus-felmérés 10,8-at –, ezért valószínűsíthető, hogy akár 15-16 százalékot is kaphatnak február végén. Harabin pártja pedig szinte biztos, hogy 5 százalék feletti szavazatot kap majd. S tegyük fel magunknak a kérdést, hogy ha előállna az általam felvázolt helyzet, vajon összeállna-e a két formáció, kialakítva ezáltal egy 40-42 százaléknyi támogatással rendelkező tömböt? A kérdés legyen egyelőre költői, s gondolkozzunk tovább.
A kormánykoalíció többi (megmaradt) tagja közül az SNS valószínűleg újra hajlandó lenne kormányt alakítani a Smerrel, s ezt a vegyespárt, a Most-Híd sem zárta ki, viszont az utóbbi szinte biztos, hogy nem jut be a szlovák törvényhozásba februárban, hiszen a pártot sorban hagyják el a meghatározó politikusai.
A magyar egység pedig pont azért nem jött létre, mivel az öt magyar formáció tárgyalásán a Most-Híd delegációja nem volt képes kimondani, hogy kizárja a Smerrel való kormányalakítás lehetőségét.
Mindezekből kiderül, hogy a legnagyobb kormánypárt potenciális partnere a Mi Szlovákiánk Néppárton (ĽSNS) kívül csak az SNS és bizonyos körülmények között a Család Vagyunk (Sme rodina), tehát Boris Kollár pártja lehet, bár Kollár kizárta az együttműködést az ĽSNS-szel és az SNS-szel. Persze a végszót majd a választók mondják ki február végén.
Közelítsük meg a témát felvidéki magyar szempontból is. A Fidesz kongresszusán a miniszterelnök úr mondott egy mondatot, miszerint szurkol Pellegrini miniszterelnök úrnak és csapatának. Bizony, ezt mondta. De ezt a mondatot nem a kongresszus küldötteinek mondta, hanem az Magyar Közösség Pártja jelenlévő delegációjának s ezzel az egész MKP-nak.
Mit is jelent ez? Azt várná tőlünk Orbán Viktor, hogy a választások után az esetlegesen bejutó magyar egység tartsa kormányon Fico pártját? Igen, mégpedig a Pellegrini-kormány V4-eken betöltött szerepe miatt. Ugyanis a miniszterelnök úr nem lát más esélyt arra, hogy újra bevándorlásellenes kormánya legyen ennek az államalakulatnak.
Szerintem sincs nagy esély rá, de elviekben lehetséges. Persze itt is minden attól függ, hogy a választók hogyan döntenek. Mert ha a felméréseknek megfelelően alakulnak a dolgok, akkor a számomra cseppet sem szimpatikus Progresszív Szlovákia – Együtt (PS-Spolu) és Az Emberekért (Za Ľudí), valamint a szimpatikusabb Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽANO) és a Szabadság és Szolidaritás (SaS), kiegészülve a parlamenten kívüli, Hlina-féle Kereszténydemokrata Mozgalommal – amely egyébként szerintem nem biztos, hogy bejut majd a szlovák törvényhozásba –, és az esetleges magyar összefogás pártjával – hívják bárhogy is –, a mérleg nyelve lehet majd a kormányalakításnál.
A kérdés az, hogy megvalósulhat-e az a Matovič-féle elképzelés, miszerint minden ellenzéki párt négy évre félreteszi azon a programpontjait, melyek a többi számára elfogadhatatlanok.
S hogy melyek ezek? Az azonos neműek házassága, az azonos nemű párok számára lehetővé tenni az örökbefogadást, a kvóták szerinti elosztási mechanizmus, a magyar formáció részéről pedig például az autonómia (első lépésként megelégszünk a megyerendszer megváltoztatásával és egy magyar megye kialakításával) stb. Mert ha ebben meg tudna egyezni ez a sokszínű, sok mindent valló, és sok vállalhatatlan figurából álló alakulat – mely abban viszont egyetért, hogy le kell váltani a SMER-kormányt –, akkor igenis létrejöhetne egy bizonytalanabb lábakon álló és nem teljesen őszinte, de bevándorlásellenes szlovák kormány, mely a mai Fico-kormány alternatívája lehetne a V4-eken belül.
Na de milyen lehetősége van még a Smernek? Hiszen ha a magyar formáció a mérleg nyelve lenne az egyik oldalon, akkor a a másik oldalon is ugyanezt jelenthetné, nemde? Én mégis óva inteném magunkat attól, hogy egy ilyen kormányba belépjünk.
Sokáig azt gondoltam, hogy bárki felajánlj egy – ahogy az autonómiakoncepciónkban le van írva – Különleges Jogállású Területi Önkormányzatot, azt el kell fogadni és be kell lépni egy olyan kormányba. Akár a Smerrel is. Ma már nem gondolom ezt. Miért is?
Egyrészt, mert olyanokká válnánk a szlovákok szemében, mint Bugár (persze ő a magyar ügyek szempontjából csak egy tál lencséért ült be Fico ölébe, épp ez a fő bűne),
másrészt akkora lenne az ellenszenv a felvidéki magyarokkal szemben, pontosan azért, mert hatalmon tartották Ficoékat, hogy amennyiben négy év múlva jönne egy teljes restart, s bizony jönne, akkor Fico rendszerével minden a négy év alatt kialakított, autonómiához szükséges rendszerszerű kezdeményezést is elsöpörnének, Fico korrupt és hazug rendszerére hivatkozva. Újra bűnös nemzet lennénk a szlovákok szemében. Habár miket beszélek, 72 éve azok vagyunk…
Természetesen minden választás okozhat meglepetést, így reálisan majd csak a végleges eredmények tudatában leszünk képesek megtippelni, hogy ki kivel hajlandó kormányt alakítani, s ki kivel nem, és természetesen ennek az okfejtésnek a helyességét is majd csak a kormány megalakulásakor lehet értékelni.
Nekünk, felvidéki magyaroknak elsősorban azon kell dolgoznunk, hogy rendezzük sorainkat, és dolgozzunk a magyar képviseletért,
mely eszköz ahhoz, hogy megvalósítsuk céljainkat, a magyar nyelv regionális nyelvvé tételét, a megyerendszer megváltoztatását (benne egy magyar megyével), a Beneš-dekrétumok eltörlését, a Különleges Jogállású Területi Önkormányzatot, stb.
Hajrá!
