Kedden mutatták be Szívlapát címmel a budapesti Manna Produkció és a Bethlen téri Színház közös versszínház-produkcióját. Az esemény helyszínéül a Pozsonyi Magyar Intézet szolgált. Az előadás szerves része volt a Comenius Egyetem Magyar Tanszéke 60. születésnapja alkalmából megtartott rendezvényeknek. Ebből adódóan a jelenlévők zömét a hallgatók tették ki. A darabot Igó Éva és Zoltán Áron adta elő, Dézsi Fruzsina és Gerencsér Anna rendezésében.
Az előadóművészek tolmácsolásában elhangzottak serdülőkorúakhoz szóló kortárs versek olyan alkotóktól, mint Kányádi Sándor, Szabó T. Anna, Szálinger Balázs, Tóth Krisztina és még sokan mások.
Az alkotók versszínművüket tulajdonképpen két nemzedék, anya és fia, mester és tanítvány egymás mellett, illetve egymásért való létezéséről alkották.
Türelemmel, kitartó hozzáállással elérhetjük, hogy az irodalom a mindennapi életünk részévé váljon.
Az egyes versrészek felcsendülése után a közönség bevonásával interaktívvá vált a versszínházas est. A fiatalok között gyakori téma a szerelem. Ehhez kapcsolódva tették fel az előadóművészek a kérdést: ki írt már valaha szerelmes levelet? A hallgatóság kezdetben bátortalan volt, aztán buzdításra kezdtek megnyílni a fiatalok. Bátrabb bekapcsolódásra ösztönözte a hallgatóságot Molnár Imre intézetigazgató is, aki ifjúsága szép emlékeit idézte.
Majd egy kis időre alkotóvá, versíróvá vált a közönség, mivel feladatul kapták, hogy négyes-hatos csoportokban írjanak szerelmes levelet. A feladat lényege volt, hogy körbe-körbe járt a papír, s amit az illető írt, azt behajtotta, úgy, hogy a következő ne lássa az előzőek által írt verssorokat.
Rövid időn belül a kreatív alkotóknak köszönhetően érdekes, frappáns, csattanós versek születtek, melyek egytől egyig felolvasásra kerültek. Idézzünk hát belőlük:
Azt akarom mondani, hogy nagyon szép a szemed és a mosolyod, de azt mondom, hogy már közeleg a hideg tél. Azt akarod mondani, hogy él benned a szerelem, de csak azt mondod, kihűlt a tegnapi paprikás krumpli. Azt akarom mondani, nem érdekel rajtad kívül senki és semmi, de azt mondom, és akkor is megmondom, hogy tetszel, ha remegő hangon is. Azt akarjuk mondani, hogy örökre együtt, de végül azt mondjuk, hogy ennyi volt.
Elmondható, hogy nagyon aktívak, ügyesek voltak a hallgatók, s ennek köszönhetően érdekes szerelmes versek születtek. Az est bizonyára emlékezetes marad a résztvevők, elsősorban fiatal egyetemi hallgatók számára, lehet, hogy ebből az alkalomból barátságok, kapcsolatok, akár még szerelmek is kialakulnak. Szép epizódja volt ez az este a tanszék 60. születésnapjához kapcsolódó rendezvénysorozatnak is.