Bevallom őszintén, nem kenyerem a kritizálás, kiváltképp a személyeskedő hangvételű bírálat. Ám vannak dolgok, jelenségek, esetek, amelyeket nem szabad szó nélkül hagyni, mégpedig újbóli előfordulásuk megelőzése érdekében.
Az alábbiakban bemutatandó eseteket a települések nevének említése nélkül vázolom fel, annál is inkább, mert az érintett helységekben vannak barátaim, kedves ismerőseim, s meglehet, hogy éppen azok egyike-másika „követte el“ a részemről építő jelleggel kritizált esetet, s ezért nem szeretném kellemetlen helyzetbe hozni őket.
Példás kétnyelvűség jellemzi a községet, ahol 70 százalék a magyarság aránya. A község honlapján találkoztam azzal a kétnyelvű plakáttal, amely a farsangi időszakban közös szórakozásra, bálozni hívja a helyi és környékbeli falvak lakóit. Kár, hogy szépséghibásra sikeredett a szlovák nyelvű szöveg magyar fordítása.
A „… Vás srdečne pozýva na Valentínsku zábavu..“ szöveget így fordították magyarra: „… szívélyesen meghívja Önt a Valentíni mulatságra…“ Tükörfordítás a javából, amit helyesen Valentin-, de inkább Bálint-napi mulatságra kellett volna fordítani.
A farsang a bálok ideje. Nem ritkaság, hogy farsang idején az egyházközségek is szerveznek bált. Erre lettem figyelmes az egyik település honlapján található meghívón, amely a helyi plébánia szervezésében immár ..-ik alkalommal tartandó egyházközségi bálra invitálják az érdeklődőket. Csakhogy mindezt csak szlovák nyelven tették közzé.
Abban a községben, ahol hivatalosan, a legutóbbi népszámlálás adatai szerint a lakosság 54 százaléka (a valóságban ennél is több) magyar, és ha jól tudom, a helyi katolikus templomban magyar nyelven folynak a szentmisék, legalábbis az esetek túlnyomó többségében. Ráadásul a helyi plébános úr nagyon szépen, folyékonyan beszéli hívei többségének nyelvét…
