Január végén jött a szomorú hír, hogy 84 éves korában elhunyt a szlovák újságírás egyik legismertebb alakja, Ján Čomaj, aki a Fülek melletti Ragyolcon született. A hatvanas évek legendás szlovákiai újságíró nemzedékéhez tartozott, akit 1968 után szintén elhallgattattak, s csak a rendszerváltás után térhetett vissza az íróasztalához. Számtalan könyv fűződik a nevéhez, riportkönyvei mellett nem egy neves szlovák művész életrajzi jellegű könyvét is megírta, így az ő felvezetésében olvashatjuk a színészlegenda, a szintén nógrádi származású Štefan Kvietik vagy Eva Kristinová, Tibor Bártfay vagy Vojtech Zamarovský életrajzát is.
A Komenský Egyetem elvégzése után a Smena című napilaphoz került, s napi újságírói munkája mellett már 1963-ban megjelenteti első riportkönyvét (Csillagok énekelnek), amelyben a könnyűzene jeles hazai alakjait mutatja be. Két évvel később A halál elöl ül című kötetében jelenteti meg riportjait, amely tele van tragikus helyzetekkel és sorsokkal. Mivel a Smena bűnügyi rovatának dolgozott, 1967-ben hozza le a tárgyalótermekben feljegyzett történeteit, s a Megbecstelenített élet című könyve hozta meg számára az országos elismertséget. Első kiadása nyolcezer példányban jelent meg, amit egy évvel később követett a második kiadás tizenkétezer példányban. A könyv tizenegy történetet tartalmazott, s amíg az olvasók nagy lelkesedéssel fogadták a kötetet (ennek kései folytatása lesz a Bűntény szlovák módra címmel a Sme napilap gondozásában megjelent kötet (a hatalom kevésbé, hiszen a rózsaszín szemüveg mögé rejtett szocializmus nehezen viselte, ha megmutatták a sötét oldalát is.)
Fotó: Štefan Cifra
Csak összehasonlításképp, Magyarországon Mág Bertalan, Berkesi András és Zimre Péter művelte ezt a műfajt, de bizonyára sokan emlékeznek a Megtörtént bűnügyek című televíziós sorozatra is. A tiszteletdíjból Pozsony mellett házat és kertet vásárolhatott, a husáki normalizációs rezsim viszont elhallgattatta, s csak 1989 után térhetett vissza a hivatásához. Juraj Verešsel 1990-ben megírja az Ami nem volt a lapokban – 1968 augusztusa című memoárját. Innen kezdve nincs megállás, s nemcsak lapokban dolgozik újra (Národná obroda, majd a nem túl szép emlékű Slovenská republika), de több mint húsz kötetet jelentet meg, s egészen a haláláig folyamatosan dolgozott. Tényirodalmi munkák mellett nem egy életrajzi könyvet is elkövetett, a teljesség igénye nélkül megírta az alsópalojtai születésű szlovák színészlegenda, Štefan Kvietik életrajzát, ahogy a jóvoltából ismerhettük meg a szlovák tudományos irodalmat megteremtő Vojtech Zamarovský, a színész Eva Kristínová, a szobrász Tibor Bártfay és Arpád Račko, a fotográfus Otakar Nehera, a keramikus Ignác Bizmayer, az építész Štefan Svetko, a meteorológus Jozef Iľko vagy a hegedűvirtuóz Ján Berky-Mrenica életét is.
De emlékezetes és nagyon fontos munkája a 2012-ben megjelent Drótostótok odüsszeiája című kötet, amely a drótostótok életét tárja elénk, vagy az egy évvel később napvilágot látott Hihetetlen történetek című könyve, amelyben meghurcolt egyéniségek tragédiáját vázolja fel, így azét az Andrej Žarnovét, aki orvosként ott volt a katyni mészárlás feltárásánál, s ez az egész további életét radikálisan megváltoztatta, de Ján Jamnický, Alexander Hirner, Gavril Gryzlov és Ivan Mistrík tragikus életét is felvázolja. Tavaly jelentette meg a Ligetfalu múltját és jelenét bemutató munkáját.
A kétezres években a szakma is elismerte a munkáját, öt alkalommal kapta meg (legutóbb 2015-ben) az Egon Erwin Kisch-díjat, de a PEN klub fődíját is 2000-ben, ahogy 1997-ben átvehette a Ľudovít Štúr-díjat, míg 2007-ben Dominik Tatarka-, tavaly pedig Ladislav Mňačko-díjjal jutalmazták.
