Amennyiben hiszünk a népi megfigyeléseken alapuló időjóslásban, nem sok jóra számíthatunk az elkövetkező hetekben. A népi megfigyelés szerint ugyanis ez a ritka férfinév, amelynek napja június nyolcadikára esik, meghatározza az egész nyár időjárását, s ha Medárd napján esik, akkor még további 40 napig szakad majd.
Ez az esőbe vetett hit az egész magyar nyelvterületen elterjedt. Az eredetét magyarázó egyik legenda szerint Szent Medárd püspök negyven napon át tartó esővel oszlatott szét egy vidám, táncoló és mulatozó társaságot, mert nem hallgattak intő szavaira. A szent különben az időjárás, a gabona aratásának és a szüreti munkának is a védőszentje. Egyes területeken, például a bukovinai székelyeknél úgy tartják, hogy ezen a napon kezdődött a bibliai özönvíz is, amely szintén negyven napig tartott.
Nos, mint már említettük, a legismertebb jóslás szerint, ha ezen a napon esik az eső, akkor a következő negyven napban is esni fog. Ha viszont nem nyílnak meg az ég csatornái, akkor ugyanennyi ideig tartó szárazság várható (szegény Medárd, mindenképp hálátlan szerep jutott neki).
A néprajzkutatók szerint azonban Medárdhoz nemcsak ez, hanem más népi hiedelmek, népszokások is köthetők, amelyek több évszázados megfigyeléseken alapulnak. A Medárd-napi esőhöz társulnak az őszi termésre vonatkozó jóslások. Ha nem esik ezen a napon, vagyis negyven napon át tartó szárazság következik, akkor édes bortermés várható. Ha viszont negyven napig esni fog, akkor a bor savanyú lesz, a széna viszont bőséges. Többfelé élt az a hiedelem is, hogy az ezen a napon elültetett káposzta szép termést hoz.
A néphit szerint tehát egyáltalán nem mindegy, hogy milyen lesz az idő Medárd napján. Ennek érdekében többféle népszokás alakult ki, amellyel az időjárást szerették volna befolyásolni. Algyő környékén például ezen a napon egy nagy kakast kellett megfőzni, hogy eleredjen az eső. A libát őrző kislányok a mezőn sebesen forogtak körbe-körbe, közben pedig egy mondókát ismételgettek ugyanezen célból: „Ess, eső, ess, zab szaporodjék, búza bokrosodjék, az én hajam olyan legyen, mint a csikó farka, még annál is hosszabb, mint a Duna hossza”.
Ha meghallgatásra talált a kérés, de túl sok eső esett, a mondóka így módosult: „Süss fel nap, fényes nap, kertek alatt kislibáim megfagynak”.
Jászdózsán úgy tartották, hogy Medárd napján mindig vízbe fúl valaki, és ez áldozat a vizek királyának, ezért ezen a napon nem szabad fürödni, de a lovakat meg kell itatni, mert akkor nem lesznek rühesek. Egyes csallóközi falvakban Medárdkor vetették a lent, hogy ne legyen gazos és szépen fejlődjön. Az ipolybalogiak szerint Medárdkor van a szénakaszálás ideje.
Somogy megyében úgy tartották, ezen a napon mindenképpen lehűlés várható, és ha esik, a következő negyven nap mindegyikén várható valamennyi csapadék. Hitték, hogy bizonyos jelekből meg lehet állapítani, esni fog-e az eső Medárd napján. Ilyen jel volt például, ha sok béka jött elő, ha a tyúkok a porban fürödtek, vagy ha a vakond magasan túrt.
Több vidéken, például a délvidéki magyarok között is, a legutolsó fagyos napként tartották számon június nyolcadikát, Medárdot pedig az utolsó fagyosszentként emlegették. Minderről a következő rigmussal emlékeztek meg: „Medárd előtt ne várj nyárt, utána dér nem tesz kárt.”
