Lk 6 27
A „mi”, vagyis az a „mi”, ami magában foglalja őket is, és minket is, meghalt.
Észre sem vettük, mikor. Nem gyászolja senki.
Azóta külön vagyunk. A maradék „mi”-ből fájón és talán véglegesen hiányoznak „ők”.
Azóta Lenint idézzük: csak az számít, hogy ki kit győz le.
Természetesen mi győzzük le őket.
Furcsa: ők is ezt mondják odaát. Szó szerint.
Néha, az esti csöndben, áthallatszik:
Természetesen mi győzzük le őket.
Nem fájdalmas, hogy még nevünk sincs? Semmi nincs, csak a gyűlölet.
Megüzenték: mi még sokkal jobban gyűlölünk titeket, mint ti minket.
Fog itt győzni a szeretet?
Tudom a választ, azaz tudom, hogy rossz a kérdés.
Helyesen így van: Mikor fog itt győzni a szeretet?
Erre nem tudom a választ.
Liberálisok, globalisták, internacionalisták, individualisták, progresszívek, felvilágosultak!
Tiétek a pénz, a tehetség és a befolyás. És az indulat.
Konzervatívok, szuverenisták, patrióták, kollektivisták, gyermek- és családszeretők!
Miénk az ország, a hatalom és a dicsőség. És a józan ész.
Megüzenjük: Nem tudtok úgy gyűlölni minket, hogy ne szeretnénk titeket.
Legalábbis ez a vágyunk.
Ha sikerülne, megmozdulna a halott.
Talán észre is vennénk.
Ha sikerülne, akár együtt is lehetnénk.
