Közösségi összefogásból adják át a régi -új emlékoszlopot Udvardon Esterházy János tiszteletére, születésének 120. évfordulóján, március 14-én, vasárnap. Az Esterházy-emlékév keretében, a járványügyi intézkedések betartásával kerül sor az ünnepi eseményre, az udvardi templomkertben.
Az elmúlt hetekben Felvidék szerte számos Eszterházy-emlékhelyen fordultunk meg, készülve Esterházy János születésének 120. évfordulójára. Így jutottunk el Udvardra, ahol szívet melengető történettel ismerkedtünk meg amikor az udvardi közélet mozgatórugóival: az emlékoszlop kivitelezőjével, Salgó Tiborral, a Csemadok helyi elnökével, az ötletgazda Farkas Tiborral, az MKP helyi elnökével, és a kezdeményezés egyik támogatójával, az udvardi esperes-plébános Nagy Andrással beszélgettünk.
A barátságos bemutatkozás után kaptuk a kérdést: Jártak már Udvardon? – mire kissé pironkodva válaszoltuk, hogy csallóköziek lévén még talán csak átutazóban. Így a történetet nem a XXI. századból indítottuk el…
„Udvard Esztergom és Garamszentbenedek között félúton terül el. A történelmünk során amikor magasabb rangú főurak vagy egyházi méltóságok a két helyszín között átutazóban voltak, nálunk Udvardon, a mostani Kálvária-domb helyén álló Árpád-kori kúriában szálltak meg. „Így az első feljegyzések az 1070-es évek végéből származnak, melyek gazdag településként, egyházi földekkel ábrázolják a községet.” – kezdi a beszélgetést Salgó Tibor. Majd rögtön kiemeli: annak ellenére, hogy Udvard épített öröksége nem maradt fenn, mégis az egyetemes magyar kultúra része, hiszen 1307-ben itt tartották meg az udvardi zsinatot, amelyen jóváhagyták az esti harangszót.
Nagy András, Salgó Tibor, Farkas Tibor
Büszkeséggel a szívében hangsúlyozza az itt élő magyar közösség évszázados múltját és folyamatos jelenlétét: „Nem túlzok akkor sem, ha azt mondom, a mi, műdombra épült Kálváriánk a legszebb a Felvidéken. Réges-régen, még a Zsitva lecsapolása előtt, amikor tavasszal a megáradt folyó körbe vette a Kálváriát, azt mesélték olyan volt, mintha a tengerből emelkedett volna ki egy kis sziget”.
Éppen ezek az ősi gyökerek miatt az emlékoszlopot főként ősi magyar motívumokkal díszítő Salgó Tibor legfontosabb feladatának a közösség megteremtését tartja, majd annak építését, erősítését. Az Esterházy János emlékoszlop állítás is így, ennek a szellemében valósult meg.
Salgó Tibor hangsúlyozta: az udvardi közösség mellett támogatókra is szükség volt az emlékoszlop projektjéhez, amelyet úgy álmodott meg, mint egy fát, amely szerves része a természetnek: van gyökere, törzse, koronája. „Gyökere egy vörösmárvány-tömb, törzse a fafaragásokkal díszített oszlop, koronája pedig réz lemezekből készült, és a magyar Szent Koronát idéző korona.”
Elmondta, az udvardi esperes-plébános Nagy András vállalta fel az emlékoszlop kő alapzatának beszerzését, amely Magyarországról, a tardosi bányákból érkezett. „Az oszlophoz szükséges fát Török László, az érsekújvári öreg cserkészklub vezetője szerezte be, az ötlet pedig Farkas Tibor barátomtól jött” – mesélte. Az emlékoszlopot Esterházy János gravírozott arcképe díszíti, ennek is megkapó a története: „Gútán egy gravírozással foglalkozó vállalkozóval készíttettettük. Amikor megtudta, hogy mi a megrendelésünk célja, nem fogadott el érte pénzt. Hát így, ilyen névtelen összefogások is támogatták az emlékoszlop létrejöttét. Volt, aki a rézlemezeket ajánlotta fel, volt, aki a munkában segített. Sok ember segítségével készült, egy közösség készítette” – húzta alá, kiemelve még Zsidík László nyugalmazott tanár tevőleges segítségét. Mint mondták, az összefogással születő emlékhelytől azt várják, hogy a közösségi élményként építi és élteti majd, nemcsak a helyi, hanem az egész felvidéki magyarságot is.
Esterházy János iránti elkötelezettségük okát kutatva arra kaptunk választ, hogy bár konkrét udvardi kötődése nem volt Esterházy Jánosnak, megválasztását követően az Egyesült Magyar Párt elnökeként végig járta a felvidéki településeket, köztük Udvardon is látogatást tett. Erről készült akkor egy csoportkép is, a fényképet Maczkó Ferenc ajándékozta pár hete a közösségnek.
Esterházy János udvardi paprikatermelők körében
Esterházy mának szóló, Udvardon megfogalmazott üzenete
Bekapcsolódva a beszélgetésbe Nagy András esperes-plébános rámutatott, az Esterházy – emlékévben az emlékoszlop felállításának eseményét két Esterházy-gondolat köré építik.
„Ezen a földön születtem, szívem-lelkem mélyen gyökerezik ebben a földben, itt maradok köztetek” – ez az első gondolat. „Az ő élete maradandót alapozott meg. Az emlékoszlop talapzata egy mozdíthatatlan kő, épp ezt a maradandó értéket szimbolizálja. A személyes és a közösségi életünk elmozdíthatatlan alapja” – hangsúlyozta, felidézve Esterházy változó és fordulatokkal teli életét. „Annyi minden változott körülötte: a lehetőségek, körülmények, események. Egy dolog maradt változatlan: Esterházy János” – nyomatékosította az esperes-plébános.
Megjegyezte: a grófi családból származó képviselőt környezete becsülte és felnéztek rá. „Végül emberi méltóságától megfosztották, eltiporták. Ám kereszténységünket, magyarságunkat illetően nagyon fontos üzenete van a mai korban. Ma mindent és mindenkit megkérdőjeleznek, a normalitás elveszett a személyes és a közösségi életből, ezért az Esterházy János által képviselt alapvető értékek fontosabbak ma, mint bármikor máskor” – vélekedett Nagy András.
„Csak az a nemzet érdemes jobb sorsra és örök életre, amely megtudja becsülni nagyjait, és amelynek mindig szem előtt lebeg azok példát adó munkássága” – ez a másik gondolat Esterházytól igazodási pontként értelmezhető nemzeti és keresztény szempontból is, ezek megtartanak bennünket” – emelte ki. Az esperes-plébános hozzátette: Esterházy még ma is sokak szemében szálka, megkérdőjelezik az életét és munkásságát, amelyre nem egészként tekintenek, de kiemelve életének egy-egy szeletét. „Isten szolgájának boldoggá avatási pere jelenleg is folyik. Amikor valakire példaképként felnézünk, az nem azt jelenti, hogy születésétől az utolsó leheletéig hibátlan és tökéletes volt. Ha csak erről lenne szó, az egyház több szentjét is kihúzhatnánk a szentek soraiból” – magyarázta, kiemelve a lényeget. „Azt kell látni, hogy az adott személy „egy életen át kivé nemesedett”.
Nagy András szerint a következő fontos üzenet Esterházy Jánostól az, hogy nem azért vagyunk a világban, egy közösség tagjaként, mert egy statikus állapotot megörököltünk és túléltünk. „De azért vagyunk, mert van egy hivatásunk: valakivé nemesedni” – fogalmazott. Az esperes-plébános szerint a személyiségünk által a közösség is nemesedik. „Ha nincs egy közösségben személyiség, akkor az csak egy tömeg. A tömegnek közösséggé kell nemesedni. Ezért fontosak ezek az események, alkalmak, mint a vasárnapi emlékoszlop állítás. Tenni azért, hogy közösséggé nemesedjünk” – hangsúlyozta, hozzátéve, ez egy hosszabb folyamat. „Ezen dolgozunk, hogy itt, ahol vagyunk, akikkel vagyunk, mindent megtegyünk azért, hogy közösséggé nemesedjünk. Ehhez kell egy igazodási pont és ezért fontos nekünk Esterházy János. Becsüljük az ő életének értékét és azt, akivé nemesedett” – szögezte le.
Március 14-én a mártírgróf születésének évfordulóján Udvardon a szentmisét Nagy András esperes-plébános Esterházy János emlékére mutatja be.
Már 20 éve van Udvardon Esterházy Jánosnak emlékhelye
Farkas Tibor, udvardi képviselő és az MKP helyi szervezetének elnöke elmondta, születésének 100. évfordulója alkalmából már állítottak kopjafát Esterházynak. „Akkor is és most is, a saját erejéből állította a helyi magyar közösség. Akkor is úgy gondoltuk, hogy Esterházy társadalmunk példaképe. Most azt is szeretnénk, ha a fiatalok számára is az lenne” – mondta. Farkas Tibor szerint nem kell feltétlenül született mártírként tekinteni a felvidéki politikusra. „Ennél sokkal színesebb, lendületesebb egyéniségről van szó. Nem szeretnénk, ha a fiatalokban csak a szenvedő mártír alakja maradna meg, azzal az üzenettel, hogy nekik is így kell élniük, lemondani mindenről. Az életszerűbb, fiatalosabb Esterházy János kultuszát és emlékét szeretnénk éltetni, hogy meg tudja szólítani a fiatalabbakat is” – jegyezte meg.
„Dúsgazdag főúri család sarjaként díszpáholyból követhette volna a társadalmi történéseket, de ő ennél többet akart. Politikai pályafutása 30 éves kora előtt kezdődött. Vállalta a napi politikával járó küzdelmeket. Amikor vállalni kellett, hogy kilép a makulátlanság mítoszából, akkor vállalta azt is. Amikor az élet olyan helyzetet teremtett, hogy már nem tehetett tevőlegesen a közösségért semmit, akkor vállalta a szülőföldön maradást és a mártíromságot. Megtehette volna, hogy elmegy és megmenekülhetett volna a megtorlás elől. Még az anyaország helyett is a szülőföldjét választotta. Ettől csodálatos az élete, személyisége. Amikor kellett, a tettek embere volt, amikor már nem tehetett semmit, a mártíromságot választotta. Az ő életútja ilyen ívet vett. Nem lehet rajta számonkérni, hogy évtizedekkel korábban más helyzetben másként kommunikált, vagy viselkedett. Egyébként tetteit komolyan kifogásolni semelyik korban nem lehet” – fogalmazta meg véleményét a képviselő.
Az emlékoszlop üzenete: „Nem a hatalom szeretete, hanem a szeretet hatalma”
Salgó Tibor az alkotással kapcsolatosan megjegyezte, csupán egy mondat fért el az emlékoszlopra, ám fontos üzenetet hordoz. „Nem a hatalom szeretete, hanem a szeretet hatalma” – ez a mondat nyilvánul meg a zsidó életeket is mentő Esterházy János életútjában. Ezért faragta az oszlopra a Dávid-csillagot, melyet a Hold ölel körül – magyarázta. A faragásokon az andráskereszt mellett megjelenik az élet virága, amely az egyik legrégebbi ismert motívum a magyar jelképrendszerből. Az oszlop egyik oldalán a statikus spirál, a másik oldalon a dinamikát adó csillag, amely energiát áraszt magából. A szimbólumokkal a magyar kultúra, történelem, az ősiség és a misztikum elevenedik meg – foglalta össze a motívumok szimbolikáját a Csemadok alapszervezet elnöke.
Az emlékoszlop leleplezésére a Csemadok szervezésében vasárnap délután kerül sor az udvardi templomkertben
Képek: Jandura Péter, Andrejka Erika
(Hideghéthy Andrea, Szalai Erika, Felvidék.ma)
