Az autógyárak egyebek mellet a „különbözni, kitűnni minden áron” jelszó jegyében is kőkemény harcot vívnak egymással.
Lehet az egy apróság – indítókártya, indítógomb –, de lehet kilométerekről szembetűnő fazon is. Nos, ebben a versenyben legutóbb vitán felül a Hyundai dobta a legnagyobbat, Veloster nevű modelljével. Egy hét tesztvezetés tapasztalatai alapján elmondjuk, miért.
Alaktan
Szóval kezdjük a lényeggel, vagyis a kocsi alakjával, de még inkább a koncepciójával. Mert az oké, hogy egy dinamikus, már-már futurisztikus fazonú kupéról van szó, de ilyen azért akad egynéhány. Az újabb termésből például a Honda CR-Z. Ez a kupé azonban – négyajtós. „Na és akkor mi van?” – kérdezhetné akárhány autószaki, meglobogtatva előttünk pl. a Mercedes CLS fotóját. Merthogy az is négyajtós. Igen, csak az „normálisan”, míg a Veloster úgy, hogy baloldalt 1, jobboldalt 2, hátul 1. Ettől egyedi darab az egész világon, és távoli rokona – csupán koncepcióban, messze nem külalakban – is csak egy van: a MINI Clubman.
Hát ennyit a szürreális ajtóegyüttesről, és folytassuk azzal, hogy ez az autó ettől teljesen függetlenül is pokolian izgalmas látvány. Igazából jobb oldalról is egyajtósnak hat, mert a hátsó kilincset „alfásan” elrejtették. A maszkon valami hihetetlen harmóniát alkot a hullámos krómléc, a fényszórók, a ködlámpák és az alul kiszélesedő légnyelő együttese, az oldalüvegezés egy vadászgépé is lehetne, hátul pedig – a csodaszép lámpákon és a középen összevont kettős kipufogón kívül – hajlatok és peremek valóságos tűzijátékát produkálták a formatervezők. Mindez – a „C-Vitamin”-nak nevezett attraktív színnel kombinálva – együttesen azt eredményezte, hogy a parkolóban hagyott autót néha alig tudtam megközelíteni a körülötte tolongó bámészkodóktól…
Belvilág
A kocsi enteriőrje ékes bizonyíték arra, hogy a koreai márka belsőépítészet terén is rengeteget fejlődött az utóbbi években. A műszerfalon nyoma sincs az olcsó formai megoldásoknak, sőt a légkondi, a rádió és a héthüvelykes színes érintőképernyő együttese már-már prémiumhatású. Az elülső ülések pedig – tessék megnézni a képet… Az utastér hátsó szektorába szintén jutott egy eredeti megoldás: a dupla pohár- és szimpla kacattartót nemes egyszerűséggel az ülőlapba süllyesztették. Ez a trükk ráadásul nem rövidít meg senkit, mert az autó hivatalosan is négyszemélyes. Most jövünk rá arra is, hogy a bizarr ajtókombináció igen praktikus: jobbról, tehát a járda felől úgy szállunk be hátra, mint egy ötajtós kompakt autóba. Abban viszont a legritkább esetben van üvegből az egész tető, mint a Velosterben – igaz, ezért már 900 eurós felárat kell fizetni. S ha már a szereltségnél tartunk, a magyasabb Extreme szint értékesebb kellékei az automata légkondi, a tempomat és a bőr+textil kárpitozás. Digitális bemenetű rádió, kézi klíma, elülső ülésfűtés, tolatóradar, guminyomás-ellenőrző rendszer alapszinten is van, a könnyűfém keréktárcsák szintén alapárasak.
Az országúton
Szóval – nagyjából eddig tartott az, hogy „Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve”. Mert műszaki tartalmában a Veloster kevesebbet ad annál, amit a külseje ígér. Esetenként jóval kevesebbet. Például abban, hogy csupán egy motorral kapható. Ezzel nem lenne gond, ha ez az egy legalább 200 lóerős lenne, de „csak” 140. Ilyen autóhoz ez kevés. Lesz erősebb, de még nincs. A másik, ami egy ilyen külsejű autóval robogva hamar elcsüggeszti az embert: a hátsó futómű a kisebb úthibákon is pattog, ráadásul kellemetlen zörejek kíséretében. Kétszer is kiszálltam megnézni, nincs-e véletlenül nyitva a hátsó ajtó, de nem volt. Hibátlan minőségű úton nincs semmi gond, de ilyenből nálunk kevés van. Szóval ezt meg kell szokni és el kell fogadni. A kelélemetlen érzést leszámítva viszont a menettulajdonságok semmi gond, a fronthajtású kocsi szépen követi a kijelölt pályát, és kemény kanyarokban sem hajlamos a sodródásra – de ilyenkor tényleg tanácsos kikerülnünk a döccenőket. Mert menetstabilizáló rendszer van ugyan, sőt igen kulturáltan működik, de levegőben forgó hátsó kerekekkel nem igazán hatásos… Hogy mégse ilyen szigorúan zárjuk az ismertetőt, mondjuk el még, hogy a kocsi Stop&Go rendszerrel is fel volt szerelve (+350 €), ami a hatlépcsős váltóval és a figyelmeztető nyilacskákkal kombinálva nagyon jót tett a fogyasztásnak. Olyannyira, hogy bár a teszt során kerek 1 literrel léptem túl a gyártó által megadott (rettentően illuzórikus) átlagot, végül is meg voltam elégedve. Mert 7 liter alatt maradni egy 140 lovas, benzinmotoros verdával – tegyük hozzá: a 10 fokos fagyok beköszöntekor – azért nem kis dolog…
Vas Gyula
(A szerző felvételei)
ADATLAP
Hengerűrtartalom: 1591 cm3
Teljesítmény: 103 kW (140 LE)/6300min-1
Nyomaték: 164 Nm/4850min-1
Sebességváltó: hatfokozatú kézi
Legnagyobb sebesség: 201 km/óra
Gyorsulás 0–100 km/óra: 9,7 s
A csomagtér űrtartalma: 320 l
Fogyasztás (városi/országúti/vegyes): 7,1/5,3/5,9 l/100 km
Ár: 21 999 euró
Az alapmodell ára: 18 999 euró
{phocagallery view=category|categoryid=420|limitstart=0|limitcount=0|type=1}
