Egykor az év egyik legnagyobb ünnepe volt Pünkösd, hiszen mindenütt megtartották, mára a népszokások elmaradnak.
Méry Margit, néprajzkutatóval a Pátria rádióban beszélgetettek az ünnepről. Elmondta, hogy valamikor három napos volt Pünkösd, de mára már törölték az ünnepek sorából.
A régi mondás úgy tartja, „Karácsonyra kalácsot, Húsvétra kenyeret, és Pünkösdkor ahogy lehet”. Méry Margit, még ismerte azokat az idős asszonyokat, akik akkor is megsütötték a kalácsot, amikor már a sütemény és torta jött divatba, hiszen nekik még ez is jelentette az ünnepet.
Egykor a legnagyobb népi esemény a pünkösdi király és királyné választása volt. Voltak vidékek, ahol csak egy napig tarthatta meg a legény a választott király címet. Ehhez kötődik az a mondás is, hogy „rövid, mint a pünkösdi királyság”. A király választása legtöbbször ügyességi versenyekkel dőlt el, ilyen volt a gúnárnyakszakítás, kaszálás, és sok minden egyéb. A pünkösdi királynak valamikor kiváltságai voltak a faluban. Volt ahol csak egy napig, de volt ahol egész évre megkapta a falu jogát, tehát a községi elöljáróságot. Máshol a pünkösdi király végigjárta a falut, kidíszített szekéren, zene kíséretében, majd a kocsma előtt jöttek össze és elfogyasztották az ételeket, italokat, amit a legénybíró fizetett, mert a legények sok huncutságot elkövettek, hogy neki kelljen fizetni.
Pünkösd neve a görög pentekosztész „ötvenedik” szóból származik, ugyanis ez az ünnep a húsvétot követő ötvenedik napon kezdődik. Pünkösd a húsvét függvényében mozgó ünnep, május 10-e és június 13-a között. A magyar pünkösdi szokások a keresztény ünnephez kapcsolódnak ugyan, de mint az alábbi tiltó rendelkezések is bizonyítják, számos olyan szokás és hiedelem őrződött meg, melyek legfeljebb csak az elnevezésükben köthetők pünkösdhöz, például a csetneki zsinat határozata 1594-ben tiltotta a pünkösdi királyválasztást, táncot és játékokat. Az 1692-ből származó csíkkozmási tiltás így szólt: „Eleitől fogva régi időben is mindenkor tilalma volt a sátoros ünnepeken való táncolásnak, királynéasszony ültetésnek, mely pogányoktól maradott szokás ezután is tilalmas.” 1770-ben Tessedik Sámuel arról számolt be, hogy megszüntették a májusi fák bevitelét a templomba pünkösdkor, mert a gazdák legszebb gyümölcsfáikat láthatták ott kivagdosva. A tiltások jellegzetes pünkösdi szokásokra vonatkoznak: pünkösdi királyválasztás, pünkösdi királynéjárás, pünkösdi zöldágazás, májusfa, valamint pünkösdi mulatságok, táncok, játékok. A pünkösdi szokások történeti rétegeiről Dömötör Tekla és Bálint Sándor munkáiban olvashatunk bővebben (Dömötör T. 1964a: 111–138; Bálint S. 1976: 336–345).
A Csallóközben felöltöztetett bábut hordoztak a pünkösdölők, melyet Dunaszerdahelyen és környékén magasra emeltek, mialatt így kiáltottak: „A kendtek kendere ilyen nagyra nőjön, ni!” Tojást, szalonnát, pénzt kaptak. Az ételeket az egyik háznál elfogyasztották. A szokás eredeti célja, a termékenységvarázslás azonban idővel értelmét vesztette. Az utóbbi években, mikor felemelték a kiskirálynőt, már így kiáltottak: „Ekkora legyen a kiskirályné!”
Nagyon sok helyen, főleg búcsú hétfőjén, a búcsújárás napján zajlott a pünkösdi királyné választása. Hasonlóan történt, mint a király választása. A két vonulás közt az volt a különbség, hogy a királyné fölött nagy, piros, kasmír kendőt tartott négy kislány, a pünkösdi királyné az első áldozási, fehér ruhájában ment végig a falun. Legtöbbször kolbászt, szalonnát, tojást kaptak. Zoborvidéken mindegyik faluban meg volt ez a szokás. Az Ipoly mentén nagyon szép énekek is kapcsolódtak hozzá. Kodály Zoltánt is meghatották ezek a pünkösdi királyné választásával kapcsolatos dalok, így sok zenei feldolgozás is keletkezett belőlük – idézte fel Méry Margit.
Az asszonyok elmondása szerint a legszebb ünnep volt, mert már jó idő volt, virágzott az orgona. Mára Pünkösd ünnepének vallásos arca marad meg inkább, a régi néphagyományok, az ősi tavaszünnepi pogány rítusok, főleg eredeti jelentésükkel és jelentőségükkel már nagyon kevés helyen élnek.
Pünkösd megünneplésének kiemelkedő magyar eseménye a csíksomlyói búcsú, amely az összmagyarság legjelentősebb vallási és nemzeti ünnepségei közé tartozik. Eredete: 1567-ben János Zsigmond erdélyi fejedelem a határőr katolikus székelységet fegyverrel akarta az unitárius vallásra áttéríteni. Az összegyűlt székelyek azonban Nagyerdőnél legyőzték a protestánsokat, megvédték katolikus hitüket. Ez idő óta minden pünkösd szombatján nagy búcsút tartanak, ahová évek óta több mint százezer ember érkezik…
Felvidék.ma
