Ismét itt az október, a Szűzanya és a rózsafüzér hónapja. Egyházunk közössége hosszú századok óta imádkozza ezt az egyszerű, mégis kimeríthetetlenül mély, Krisztus szemlélésére irányuló imádságot, Mária áldott füzérét, „mely Istenhez láncol minket.”
A rózsafüzér, más néven olvasó, vagy szentolvasó (latinul: rosarium) egyrészt imádság, másrészt az imádság eszköze.
Elnevezése onnan származik, hogy a hagyomány szerint az első rózsafüzéreket Szent Domonkos összepréselt rózsaszirmokból készítette – rózsakoszorúnak a Szűzanya számára.
A mai rózsafüzér a középkor jámborságában folyamatosan alakult ki. Szerzetesek és remeték az első időktől kezdve használták ismétlődő imádságok számlálására. Remete Szent Pálról jegyezték föl, hogy a Miatyánk számlálására magokat vagy kavicsokat használt.
A hagyomány egy másik ága szerint a rózsafüzért örmény keresztények használtak először, valószínűleg a Jézus-ima imádkozására.
A rózsafüzér elterjesztéséért különösen a ciszterciek és a domonkosok tettek sokat. Szent Domonkos az albigensek ellen segítséget kért a Szűzanyától, aki mint új és hathatós fegyvert adta át neki a rózsafüzért.
14. századi feljegyzések szerint először domonkos apácák és karthauziak kapcsoltak a rózsafüzérhez titkokat és elmélkedéseket: a tíz Üdvözlégy előtt rövid mondattal fölidézték Jézus és Mária életének egy-egy eseményét. Alanus de Rupe osztotta örvendetes, fájdalmas és dicsőséges részekre a rózsafüzért.
A rózsafüzér a 15. században nyerte el mai formáját, az egész Egyházban a 16. század második felében terjedt el. A törökök felett Lepantónál aratott győzelmet (1571. október 7.) az egész keresztény világ a rózsafüzér imádkozásának és a Szűzanya segítségének tulajdonította. Maga a pápa, Szent V. Piusz is a rózsafüzért imádkozta, mikor zajlott a harc.
„A rózsafüzér, ez a megváltó megtestesülésbe gyökerező, evangéliumi imádság teljesen Krisztusra irányul. Mert még jellegzetes eleme is – az Üdvözlégyek litániaszerű ismétlése – Krisztus dicsőítése lesz, akiről az angyali üdvözlet és a Keresztelő anyjának köszöntése szól: »Áldott a te méhednek gyümölcse« (Lk 1,42). Sőt, többet mondunk: az Üdvözlégyek ismételgetése a háttér, melyben a titkokat szemléljük: Jézus, akit minden Üdvözlégyben megnevezünk, ugyanaz, mint akit a titkok egymás után szemünk elé állítanak mint Isten Fiát és a Szűzanya fiát.”
(VI. Pál pápa)
„A rózsafüzér – jóllehet jellegzetesen máriás imádság – lényegét tekintve krisztologikus. Alkotóelemeinek egyszerűségében sűrítve tartalmazza az egész evangéliumi üzenet mélységét, melynek mintegy rövid összefoglalása. Benne visszhangzik Mária imádsága, az ő örök Magnificatja, a megváltó megtestesülés művéért, mely az ő szűz méhében kezdődött el. A rózsafüzérrel a keresztény nép beiratkozik Mária iskolájába, hogy bevezessék Krisztus arca szépségének szemlélésébe és az ő szeretete mélységének megtapasztalásába. A rózsafüzér által a hívő kegyelmek bőségét nyeri el, mintegy magának a Megváltó Anyjának kezéből.”
(II.János Pál pápa)
A katolikus lexikon szerint: októberi rózsafüzér: népi ájtatosság. – A 19. sz. végén elhatalmasodott szekularizáció hatására a Rítus Kongregáció 1885. VIII. 20: elrendelte, hogy „ameddig a katolikus Egyházat szorongató körülmények fönnállnak, és a pápa teljes szabadságának visszanyeréséért hálát nem adhatunk, a földkerekség minden székesegyházában, plébániatemplomában, és a Szűzanyának szentelt templomában és nyilvános kápolnájában, vagy a helyi ordinárius által kijelölt helyeken rózsafüzért a lorettói litániával együtt egész októberben naponta imádkozzák el.”
Ferenc pápa is a rózsafüzér imádkozására hívott 2018 októberében is – hogy Isten Anyja óvja meg az Egyházat a gonosz támadásaitól és Szent Mihály segítsen minket a gonosz ellen folytatott küzdelemben.
Szűz Máriát mint a Rózsafüzér Királynőjét október 7-én köszöntjük.
2017-ben Međugorjeben az Ifjúsági Fesztiválon az albán Ernest Simoni bíboros a következőt ajánlotta a fiataloknak:
„Aki napi három rózsafüzért imádkozik, azzal elképzelhetetlen csodák fognak történni. Szeressük tehát, és imádkozzuk a rózsafüzért! Biztosíthatlak titeket, hogy a Szűzanya, a Béke Királynője számtalan kegyelemmel ajándékoz meg benneteket; higgyétek el, világosságot és békét fogtok kapni.”
„Szűz Mária újra és újra kéri, hogy imádkozzunk, mert csak ezáltal tudjuk megmenteni a világot. Lourdesben, Fatimában, Međugorjéban a bűnbánat mellett a rózsafüzér-ima fontosságára figyelmeztet” – olvassuk Katona István atya A rózsafüzér egy utazás, amely megváltoztatja az életedet című könyvről szóló ajánlásában. Sok könyv jelent már meg a rózsafüzérről, de költőinket is megihlette az ima szükséglete:
Babits Mihály: Októberi ájtatosság
Távozzál el Uram én tőlem
Jób Könyve
A kórus padján, honnan a rácson át
látni a templom sok kicsi villanyát
mert az imát villany kiséri
s uj tüze régi Urunk dicséri:
a kórus padján egymagam ülök én,
mint egy kárvallott, elkeserült legény,
bárány-e, bárány-e vagy farkas?
Szól a litánia: lelkem, hallgass!
Uram, ki úr vagy száz seregek fölött,
teremtesz és ki ellened, eltöröd,
világokat vegyítesz, sujtasz,
s lelket a lomha rögökben gyujtasz,
te, kit magasztal a zenit és nadir
a jármod édes és a csapásod ír:
jármodba fogj be, csapj meg engem,
mért nem örök diadalmad zengem?
Mért zengem a csuf, kór kicsinyek hadát,
a földi szégyent, béka-egércsatát,
a halni születőknek éltét,
unt bajok ujszerü visszatértét?
Tán azt hiszem, hogy sok kicsi sokra megy?
Pedig a soknál mennyire több az egy,
az Egy, aki Valaki, mégis,
akire hallgat a föld is, ég is.
Egész világunk mind csupa látomás,
folytatott álom, lassu lidércnyomás,
de legcsodásabb látomásunk
te vagy, Urunk, te vagy, égi másunk!
Te a nagy Álom, te vagy a fő Lidérc:
a tested lélek, hanem a lelked érc,
érclelkeddel lelkünkre fekszel,
századok ülnek el és növekszel.
Kórus padjáról, halld, sürü rácson át
küldöm tehozzád, Isten, ez uj imát:
hatalmas vagy földön és égen:
adj, magad ellen, erőt énnékem!
Soha nagyobb szükség nem volt a napi imára, mint e jelen világban. S a közös ima csodálatos ereje, reményt ad, a reményt vesztett embereknek.
Forrás: Magyar Kurír
(Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)
