Telibe talált választás volt Dunaszerdahely városától, hogy a Szent István Napokra Magyarországról a P. Mobil zenekart szerződtették le.
Dunaszerdahely ebben nem volt egyedül, hiszen Schuster Lóránt rockcsapata egy nappal korábban a kunszentmártoni ünnepségen lépett fel, a Csallóközből pedig irány az erdélyi Székelyudvarhely (mellesleg Dunaszerdahely testvérvárosa), ahol a III. Szent István-napi Ünnepségen lép fel a P. Mobil.
Azért „telibe talált” választás, mert egy magyar nemzeti ünnepre, amelyen a magyarság összetartozását is ünnepeljük, egy vérbeli magyar zenekar kell. A P. Mobil múltját, jelenét, elkötelezettségét és minden bizonnyal a jövőjét is tekintve, erre a legmegfelelőbb választás.
Miért éppen ők? Hiszen a magyar rockélet szereplői közül számos olyan személyiség vagy együttes létezik, akik nem egyszer bizonyították a nemzet iránti elkötelezettségüket… Igen, van, sőt mára sokan Kossuth-díjakkal is büszkélkedhetnek (Szörényi, Bródy, Zorán, a felvidéki Szarka-fivérek, Hobo Földes László és még folytathatnánk…) A P. Mobil azonban mégis más. Még akkor is, ha ők szinte biztos, hogy nem kapnak Kossuth-díjat (ahhoz legalább egy új forradalomra volna szükség – pedig azért emlékezhetnének az arra illetékesek hogy sokkal korábban volt a P. Mobil Honfoglalása, mint például az István, a király… ). Schuster Lóránt és társai nem alkusznak. Nincs olyan, hogy a mondanivalót burkoltan, „jelszavakban” fogalmazzák meg csak azért, mert akkor talán kijöhet lemezen (ez persze a szocialista rendszerre volt érvényes). Akkor inkább ne legyen lemez! Ők voltak, akik a legtöbb megpróbáltatással szembesültek, próbálták szétverni az együttest besúgók beszervezésével, megtizedelte soraikat az élet maga is (sokan közülük már az ún. „égi zenekarban” játszanak), de Schuster Lóránt, ha fejébe vesz valamit, nem ismeri azt a szót, hogy „nem”, és mindig képes volt újra és újra életre hívni a P. Mobilt. Nem léteztek számukra magyarokat elválasztó határok sem 1989 előtt, sem utána. Kárpát-medence első rockmúzeumát nem Budapesten, hanem a zoboraljai Nyitragerencséren nyitották meg. Szinte kihagyhatatlan szereplői a zoboraljai Generációk Találkozásainak, így volt ez idén, a jubileumi, tizedik rendezvényen is. A P. Mobilt egyébként is a generációk közti átjárás jellemzi, hiszen a három nagy „öreg” (Papp Gyula billentyűs, Sárvári Vilmos szólógitáros és Schuster Lóránt zenekarvezető) mellett ma három fiatal: Baranyi László (énekes, gitáros), Szebelédi Zsolt (dobos, énekes, gitáros), Tarnai Dániel (basszusgitáros, énekes) alkotja a „bandát”, amely ennek köszönhetően új, lírai hangzású dalokkal is jelentkezik – hűen a nevükben is szereplő Örökmozgóhoz.
Nemrég jelent meg a Miskolci kocsonya című dupla-lemezük, a dunaszerdahelyi közönség tulajdonképpen ebből kapott ízelítőt. Az album 29+13 dalt tartalmaz (a + 13 dal mindenki számára elérhető, letölthető – ingyen – az internetről a P. Mobil honlapjáról!).
„A Nagy P. sorozat részeként megjelenő kiadvány a jövőre 44 éves zenekar jubileumi kiadványainak első darabja, melyet az új stúdió album, Sárvári Vilmos: Örökmozgó lettem című könyvének folytatása, az Élve vagy halva koncert videóantológia DVD, a Java CD (a Színe – Java 2. része), és Kaptafa című önéletrajzom követ. Megyünk tovább” – vallja Schuster Lóránt.
Szent István-napi üzenetként is felfoghatók a Dunaszerdahelyen is elhangzott sorok: „Tótok és rácok / Kunok és jászok / Zsidók és oláhok / Ruszinok és cigányok / Ugyanaz a szél fúj, / ugyanaz az eső esik rátok / Szlovének és horvátok / Székelyek és szászok / Örmények és svábok / Magyarok és csángók / Mindannyian ugyan azt a levegőt szívjátok. / Egy az Isten, egy a koronátok / Közös a föld, közös a hazátok!”.
Felvidék.ma, Oriskó Norbert
