„A magyar élettér nemcsak a Kárpát-haza egésze, nemcsak maga a táj, az otthon, hanem a magyar lélek. Reményem szerint, aki végigolvassa az antológiakötetünket, megérti, hogy a múltban merengést, a magyar holokauszt, vagyis a trianoni békediktátum és a nemzet megkísérelt szétszakításának folytatólagos felidézését, ennek tanulságait és így az erről található irodalmi műveket nem segélykiáltásnak, hanem figyelemfelkeltőnek és megfontolandónak szánja szerkesztőségünk” – írja ajánlójában Cságoly Péterfia Béla, a Szózat főszerkesztője.
A nemrégiben megjelent Szózat Antológia 2021-ben igyekszenek rávilágítani arra a tényre, hogy a magyar nemzet tagjainak egyáltalán nincs okuk reményvesztett feladásra a száz éve született békediktátum miatt, hiszen „semmi sem tart örökké, százötven év alatt sem váltunk törökké” ahogy üzente versében Kabdebó Tamás (Memento libertatem).
„Napjainkban, a fentiekre gondolva, minden magyarnak ismernie kell Longfellow bölcseletét: „Ne tekints szomorúan a múltba, mert az nem jön vissza többé. Bölcsen javítsad a jelent, és indulj el, hogy optimistán és félelem nélkül találkozz a jövővel!”
Ez azonban csak akkor sikerülhet, ha a múltbéli tanulságokat magunkévá tesszük, mert a XXI. század Európájában az állami és társadalmi rend birtoklásáért folyó elkeseredett küzdelmet látjuk magunk körül. Ez a tarthatatlan állapot, ez a szakadatlanul tartó harc az, amely napjainkra teljesen szétforgácsolta a magyar társadalom egy részének értékrendjét. Ha ezt figyelembe vesszük, akkor minden beavatott előtt világos, hogy a valódi rendi szervezetet, és az ezt működtető politikai gyakorlatot csak akkor lehet megalakítani, ha maga a teremtő ember a kiindulás és a célpont” – írja Cságoly Péterfia Béla.
Hozzátette, valami módon szinte valamennyien kényszerítve érezzük magunkat, hogy állást foglaljunk mellette, vagy ellene; azok is, akik ünneplik és követelik a rendi állam és rendi társadalom újbóli eljövetelét és azok is, akik harcolnak ellene.
Mint kifejtette, Magyarországon és a Kárpát-medencében ismét nekünk, magyaroknak kell példát mutatnunk, mert a mai nyugati „keresztény” civilizáció, értelmiségének árulása miatt, előbb vagy utóbb, teljes bukásra van ítélve.
Az antológia szerzői a szent szellemre és a betű erejére támaszkodnak, amikor gondolataikat leírják, az írók, költők versenyben égő társulata adja az irányt, segíti a küzdőt, vezeti a bátortalant; ahol a régi Boetiusok, Janus Pannoniusok, Csoda Miklósok, Dávid Ferencek, Szenczi Molnár Albertek, Geleji Katona Istvánok új fényben támadnak fel.
„Foglalkoznunk kell azzal a kérdéssel is, hogy mi esik egybe a szellemi reintegráció útjával politikailag: hogy milyen az a politikai állásfoglalás, ahol a „szellemmé válás avagy a szelleminek lenni” elve és célkitűzése nem sérülhet, sőt politikai vonatkozásban is gyakorolható. Körülnézve, rövid idő után kiderül, hogy a baloldali politikai elvek, a baloldaliság egyáltalán nem felel meg a „szelleminek”, sőt a legkevésbé sem felel meg a szellemiségnek. Történelmileg a baloldaliság (amely nevében viseli a Krisztussal, a keresztényi eszmékkel való szembenállást) alig háromszáz éves, a kommunizmus, a kapitalizmus, a liberáldemokratizmus ellenkezője viszont – ha névleg nem is nevezték jobboldaliságnak – lényegileg ősinek, Istentől származónak bizonyul” – fejtette ki főszerkesztő.
Összefoglalva Németh Lászlót idézte: „Kihajt és kivirágzik a magyar fejfa, meglássátok –nemsokára!” Hozzátette, ez áll a nemzeti radikalizmusról olvasható könyve első oldalán, s milyen jellemző ez a mottó nemzetünk minden radikalizmusára: a fejfáknak kell kivirágzaniuk, hogy győzhessenek.
A könyv megrendelhető Szózat Könyvkiadónál a szozatkiado@szozat.org e-mail címen.
(HE/Felvidék.ma)
