Nagy sikerű operett gálára került sor a Pozsonyi Városi Színházban, amelyet Kálmán Imre születésének 130. évfordulójának tiszteletére rendeztek. A gálán budapesti vendégművészek is felléptek.
A pozsonyi Metropolisz zenekaron és Pavol Tužinský karmesteren kívül a sikerben oroszlán része volt a két fiatal budapesti művésznek, Lukács Anitának és Vadász Zsoltnak. Ők magyarul énekelték Kálmán Imre felejthetetlen dallamait.
A budapesti művészházaspár különböző utakat bejárva vált operett énekessé. Őket szólaltatták meg egy riport keretében a Pátria rádióban.
Lukács Anita tanárai javaslatára lépett tovább a muzikeltől az operetthez, mivel az évek alatt a hangja sokat fejlődött és megfelelővé vált a műfajhoz. Mára már opera fellépései is vannak.
Vadász Zsoltnál – elmondása szerint – ez egy kicsit egyszerűbben ment, mivel gyerek kora óta szerette az operettet. Annak ellenére, hogy katolikus neveltetéséből adódóan teológiát tanult, a műfaj szeretetéből fakadóan, különböző művészek – Simándi József, Ilosvai Róbert – előadásait hallgatta, majd elkezdte vásárolni lemezeiket. Az operett, opera világa, hangulata, dallama teljesen elvarázsolta őt, és folyamatosan érlelődött benne az elhatározás, hogy ezzel szeretne foglalkozni. A teológiai tanulmányai alatt folyamatosan felvételizett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, vagy az Operettszínház zenész-, színészképző tanszékére. Amikor felvették, úgy gondolta, hogy teljesen mindegy, hogy az ember hogyan szolgálja Istent, ezzel is, azzal is egyformán lehet.
Már találkozásukkor megvolt az első szikra, de mégis sok évet vártak a házasságra. Zsolt már jó ideje ott dolgozott az Operettszínházban, mire Anitát is felvették. A szereposztásoknál mindig úgy alakult, hogy szerelmespárokat alakítottak. A szerelmi kapcsolatot mindig hitelesen el tudták játszani a darabokban, szerepükben, és úgy hozta a sors, hogy közös munkájuk folyamán nagyon megszerették egymást. Ebből egy nagyon nagy szerelem alakult.
Vadász Zsolt szerint az operett nem is olyan régi műfaj, viszont örök érvényű, tehát minden korszakban tud valami újat mutatni az embereknek. Attól függ, hogy éppen mikor játsszák. „Például ezelőtt ötven évvel picit mást tudott mutatni, és most, 2012-ben a modern korunknak is tud valami újat hozni és vissza tudja adni a régi idők hangulatát, tehát ötvözve” – mondta el véleményét a műfajról.
A mai világunk egy rohanó világ. Túlságosan anyagias, tehát a szellemi dolgok – a romantika kicsit távolabb került az emberektől, és az operett műfaja megpróbálja ezt a rohanó világot 2-3 órára lelassítani a zenével, a dallamokkal, a szituációkkal, elvarázsolni a jelenetekkel, tehát ad egy kis pihenőt az embereknek. Elfeledteti velük a hétköznapi gondokat, újra szórakozhatnak.
Lukács Anita elmondása szerint a fiatalokkal próbálják megszerettetni ezt a műfajt.” Nagyon sok fiatal csak a muzikeleket ismeri vagy a muzikelek világában él, és mindig azt gondoljuk, hogy az operett az idősebb korosztály világa. A fiataloknak is meg kell mutatnunk azokat a dolgokat, hogy ma már egy primadonna nem úgy jön be, hogy felveszi a rózsaszínű boáját, és a nagy tollas kalapot. Persze adott esetben lehet, hogy ezek a kellékek is a jelmez része, de nem egy ilyen rózsaszín habos-babos valamit kell ma már elképzelni, hanem igenis ez egy nagyon fiatalos műfaj tud lenni és tud maradni.” – magyarázta a művésznő.
Felvidék.ma
