1992-ben az ENSZ december 3-át a fogyatékos emberek nemzetközi világnapjává nyilvánította. Ezzel szeretnék felhívni a figyelmet a baleset, betegség, katasztrófa következtében fogyatékossá vált embertársaink problémáira.
Ma már sok olyan szervezet működik, amely elősegíti, hogy a társadalom több információt szerezzen a fogyatékkal élő emberek jogairól, szükségleteiről és képességeiről. Felhívják a figyelmet arra, hogy a fogyatékkal élő emberek a társadalom egyenrangú tagjai, akik a mindenkit megillető jogokkal és lehetőségekkel csak jelentős nehézségek árán, vagy egyáltalán nem képesek élni.
Több mint tíz éve a felvidéki magyar fogyatékkal élőknek és családjuknak is van kihez fordulnia. A Carissimi jótékonysági alap 2002-ben jött létre. Az elmúlt tíz évben anyagi segítséget nyújtott számos, fogyatékos és egészségkárosodott gyermeket nevelő családnak. Előadásokat szerveztek szülőknek és szakembereknek, és szakirodalomhoz juttatták őket. Rendezvények szervezésével felhívták a figyelmet a fogyatékossággal élő emberek nehézségeire, és megpróbálkoztunk a meglévő külső és belső akadályok elbontásával. Carissimi címmel ingyenes lapot adnak ki, amely a fogyatékossággal élő emberek helyzetével foglalkozik. A szervezetről bővebben a honlapjukon tájékozódhatnak az érdeklődők.
Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 26. cikke elismeri a fogyatékkal élő személyek jogát az önállóságuk, társadalmi és foglalkozási beilleszkedésük, valamint a közösség életében való részvételük biztosítását célzó intézkedésekre. A fogyatékkal élők jelenleg a lakosságának 15% át alkotják.
Az esélyegyenlőség ügyének kormányzati szintű vállalása mára a világ fejlettebb részén egyértelművé tette, hogy elkötelezettek az érdekeiket nehezen érvényesíteni képes társadalmi csoportok iránt, azok iránt, akik ebben a rohanó világban a legjobb szándék és akarat mellett is lemaradnának.
Ugyanakkor sok még a teendő: a fizikai akadálymentesítés mellett szükség van arra is, hogy a fogyatékos emberek akadályok nélkül jussanak hozzá az információkhoz, a szellemi javakhoz, hogy kommunikálni tudjanak mindenkivel a mindennapi élet során. Szükség van arra is, hogy csökkenjen a gyakran tapasztalható közöny és idegenkedés a fogyatékkal élőkkel szemben.
A társadalom hozzáállása, az igazságosság, a méltányosság mindannyiunkon múlik, többségben és kisebbségben élő, segíteni tudó és támogatásra szoruló embereken egyaránt. Közös célunk, hogy elősegítsük a társadalmi integrációt, a társadalmi összetartozást és az életkörülmények javítását, érvényesítsük az emberi méltóság és az egyenlő bánásmód elvét. Ezek a szándékok nem kizárólag minisztériumi, hivatali intézkedéseken múlnak. A társadalom együttműködése nélkül nincs esélyegyenlőség – esélyegyenlőség nélkül pedig nincs közös jövőnk.
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”33661,33789,33790″}
