A mendikálás az egyik legszebb – sok helyütt még ma is élő – hagyomány, amely a karácsonyhoz kötődik. A mendikálók házról házra járva hirdetik: Megszületett Jézus Krisztus, a Megváltó!
Az elnevezés a szokás adománygyűjtő jellegére utal. Elsősorban a gyerekek jártak adományt kérni ez idő tájt. Kisebb-nagyobb csoportokba verődve bekéredzkedtek a házakhoz és némi ajándék fejében karácsonyi énekeket énekeltek.
Közös néphagyomány a Kárpát-medencében
A karácsonyi, énekes-verses köszöntőknek több neve ismeret a Kárpát-medencében. Általánosan kántálásnak hívták, de volt, ahol mendikálásnak, kóringyálásnak, pászlizásnak vagy angyali vigasságnak. Az eltérő megnevezések ellenére szinte mindenhol ugyanaz a köszöntő maradt meg. A kisebb-nagyobb csoportok karácsonyi énekeket énekelve járták végig a települést, hogy jókívánságokat mondjanak. Bekopogtattak a házakba, hogy engedélyt kérjenek a köszöntésre. Ezután az ablak alatt vagy bent a házban elénekeltek egy vagy több éneket. A háziaktól valamilyen ajándékot kaptak, majd továbbálltak.
Szláv, latin vagy mongol eredetű?
A néprajzi szakirodalom kétféle eredetet feltételez a mendiklás szónak. Sajnos, ősi eredetű szavaink eredetét nem ott keresik, ahol a mi ősi műveltségünk gyökerezik, vagyis a szkíta és hun népek között, így a mendikálást is idegen eredetűnek tekintik.
Az egyik elmélet „szláv” eredetűnek tartja, a másik szerint a latin mendicus a kéregető, kolduló szóból eredhet. Nagyon különös, hogy az úgynevezett szláv nyelvekben nincs meg ez a szó, csak a mai szlovákban, ezért azt a Felvidékre betelepülő szlovákok vehették át tőlünk, magyaroktól.
Egy másik elképzelés úgy tartja, hogy a szó a latin mendicusból ered, ami koldust jelent. A szó egyébként nem latin, hiszen már a hellén világban ismert kifejezés volt a kéregetőkre. A szó eredete egyébként az ismeretlenség homályába vész, elképzelhető, hogy egy „idegen” kultúrából vették át. A mendicus, koldus és a mendikálás között azonban csak felszínes hasonlóság van. A magyar hagyomány célja nem a kéregetés, hanem a köszöntés. Tehát a szó eredetét máshol kell keresni.
Létezik egy harmadik magyarázat, amely közelebb vihet bennünket a név eredetének tisztázásához. A hun alapokra épült mongol nyelvben a mende üdvözletet és köszöntést jelent. A régi mongol nyelvben és a mai burjátok között a mende vagy a mende amar kifejezéssel üdvözölték egymást. Az tehát üdvözlést, köszöntést jelent, ilyen tekintetben nagyon közel áll a mendikáláshoz, melynek az a fő feladata, hogy jókívánsággal halmozza el a falvak lakóit. Nagyon valószínű, hogy ezt az ősi kifejezést őrizték meg mind a belső-ázsiai mongolok, mind a Kárpát-medencében élő palócok.
Felvidék.ma
