1844. november 13-án született meg a törvény a magyar nyelv hivatalossá tételéről az addigi latin helyett a Magyar Királyság egész területén – még az uralkodó elé felterjesztett iratokban is. Hosszú és fokozatos folyamat végére tett pontot a 1844. II. törvénycikk, ezért ezt a napot választotta 2011-ben a Magyar Országgyűlés, hogy annak a törvénynek emlékére november 11-ét a magyar nyelv napjává nyilvánítsa.
Az országgyűlési határozatot elsőként kezdeményező civil szervezet: az Anyanyelvápolók Szövetsége azóta díjkiosztással és gálaműsorral ünnepli meg a napot. A Magyar Művészeti Akadémia támogatásának köszönhetően rendszeresen a Pesti Vigadóban rendezett esemény ezúttal is tükrözte a szövetségnek a magyarság egészére kiterjedő tevékenységét.
A Tarsoly zenekar ráhangoló muzsikája és a két műsorvezető: Török Annamária és Bordi András rövid, az est díszvendégeit, főszereplőit név szerint üdvözlő szavai után az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke, Juhász Judit köszöntötte a 10. Magyar Nyelv Napja ünnepségének résztvevőit.
Jubileum volt abban a tekintetben is, hogy a magyar nyelvoktatás legrégebbi versenye, a Péchy Blanka művésznő Kazinczy Alapítványával több, mint hatvan éve elindított Szép kiejtés verseny az évtizedek alatt az Anyanyelvápolók Szövetségével a hivatásos megszólalókról kiterjedt az egész tanulóifjúságra, és „Édes anyanyelvünk” versenyként az egész Kárpát-medence leghíresebb nyelvhasználati versenye lett, amely idén tartotta 50. döntőjét és a Kazinczy-díj átadását Sátoraljaújhelyen.
Juhász Judit röviden felidézte az év számos versenyét, amelyeknek díjait szintén a gálaműsor keretében fogják átadni, valamint kiemelte az idei események közül a Magyar Nyelv Hetét, amelynek rendezvényeit először tartották külhoni, felvidéki helyszíneken: Somorjától Királyhelmecig. Ott döntött a szervezésében oroszlánrészt vállaló CSEMADOK és az Anyanyelvápolók Szövetségének vezetősége arról, hogy együttműködési szerződést kötnek.
Ennek szimbolikus aktusára, a dokumentumok aláírására itt, a színpadon került sor a két szervezet elnöke, Juhász Judit és Bárdos Gyula között.
Köszönetét Bárdos Gyula „ünneplőbe öltöztetett lélekkel és szívvel” fejezte ki, mert itt megpecsételődött a számukra legfontosabb: a magyar nyelv közös ügye, összetartozásunk jelképe.
Az est ünnepi köszöntőjét Kisfaludy László, a köznevelésért felelős helyettes államtitkár mondta. A magyar nyelv egyediségéről, megtartó erejéről szóló gondolatait egy személyes megjegyzéssel zárta: szépapja Kisfaludy Károly költő, szerkesztő volt, akinek bátyja, a szintén költő Kisfaludy Sándor 250 éve született. Reméli, hogy a Petőfi 200 mellett talán ez az évforduló is kap némi figyelmet. Végül idézett a magyar nyelvről szóló soraiból.
A Lőrincze-díjat, az Anyanyelvápolók Szövetségének legrégibb díját idén Korzenszky Richárd szerzetes-tanárnak, a Tihanyi Bencés Apátság perjelének ítélte a kuratórium sokoldalú, anyanyelvet, kultúrát és az ifjúságot támogató munkásságáért. A kitüntetett Kányádi Sándor szavaival kezdte köszönetét: „Nekünk egyetlen hazánk van, s ez a magyar nyelv.” Figyelmeztetett, hogy amikor ránk ömlik mindenhonnan a nyelvi mocsok, kiáltani kell, jó szót szólni, hogy otthon érezzük magunkat közösségeinkben. Európaiságunkat jelentő Tihanyi Alapítólevélben ott vannak leírva első szavaink, amelyeket ma is értünk.
Ugyancsak nagy nyelvészek emlékére alapították a Deme László díjat, amit fiai adtak át Klemmné Gonda Zsuzsa nyelvésznek. A Maróti István emlékérmet pedig Némethné dr. Balázs Katalin magyartanár kapta.
Az Anyanyelvápolók Szövetsége 22. alkalommal hirdetett esszépályázatot, idén Öltözetek címmel, amelyre több száz pályamű érkezett az egész Kárpát-medencéből. A teljes anyag levéltárba kerül, mert kiveszőben lévő szavakat fedeztek fel a régi és az új, elsősorban a népi ruházat tárgyköréből. Valóban nehéz helyzetben volt a Magyar Művészeti Akadémia tagjaiból álló zsűri, amely végül 10 díjat és 6 különdíjat adott át. A sok egyenlő színvonalú esszénél pluszt jelentett, ha szerzője az adatközlővel való személyes beszélgetésre alapozta munkáját.
Az „Írj levelet Kazinczynak” esszépályázat díjait 7 gyerek és 2 felnőtt kapta, a Magyar Nyelv Hete eseményeiről készített videopályázatnak 4 győztese volt.
A rengeteg díjnak pusztán a kihirdetése és átadása is fárasztó lett volna, de a jó szerkesztés és szervezés pergővé tette az ünnepséget, amelynek során rengeteg különböző korú diák és felkészítő pedagógus érezhette, hogy nemcsak „celebekre” vetülhet az elismerés és a siker fénysugara.
A díjátadás programját kitűnő műsor szakította meg és tette változatossá. A csoda egy 9 éves kislány, Wéber Janka volt Kiskunlacházáról székely viseletben, aki a nagy színpadon majdnem elveszett, de hangja betöltötte a termet, ahogy elmondta hibátlanul A szamárbőrű királyfi című székely népmesét, elképesztő színészi képességekkel, de minden túlzástól mentesen jelenítve meg a mese minden szereplőjét és még a székely dialektust is remekül adta vissza.
A Tarsoly zenekar és a Cédrus táncegyüttes minden alkalommal közreműködője a szövetség rendezvényeinek, de mindig újra felfedezzük hangulatteremtő erejüket, s az amatőr táncosok profi néptáncegyüttesekkel egyenlő művészetét, a nézőtérig sugárzó életörömét.
(Cservenka Judit/Felvidék.ma)