Solymos László mondta: „Hát ebből elegem van, és szeretném, ha most utoljára tisztáznánk pár dolgot.” …A választóknak is elegük van a kutyák táborából, plusz nekünk, fiatal új arcoknak, mennyire elegünk van az álszent dolgokból!
Elegünk van az Önök vízilabdázásából! Felül játszanak, alul meg rugdosnak, csak most már nemcsak minket.
Igaza van, tisztelt Solymos László, mindkét párt hasonlít abban, hogy négy lába van, harapós szája, és igen, mi többet ugatunk a „kelleténél” (a rókától biztosan), de hát kint vagyunk immáron lassan három éve a „terepen” és Dél-Szlovákia megyéi kelettől nyugatra haladva munka nélkül vannak (maradtak), beruházások nélkül, jövőkép nélkül.
Ebben a felgyorsult, romló helyzetben immár három éve – ezért ugatunk kutyahűséggel, amíg Önök róka-nyugalommal harapnak állandóan belénk, a SMER helyett.
Tegnap viszont már róka-vicsorral, csillogó szemekkel a civil a kerekasztalba is belekóstoltak (a magyarul íródó országos napilapjukon keresztül), Ön is és még sokan mások a csapatukból. Nem lesz ennek jó vége.
A kerekasztal egy civil érdekvédelmi szervezet, ne erőszakoljuk meg, ha pedig észérvekkel megindokolják, hogy függetlenségüket miért nem akarják feladni, azt fogadjuk el. Ez igaz nem „spolupráca”, ez annál magasabb szint, elfogadása egy másik nézőpontnak. Belénk, politikai pártba, lehet harapni, mi ezt vállaltuk – politikusok vagyunk, elbírjuk a küzdelmet, de a civil szférát hagyjuk békén, ne osszuk fel a horgászszövetség tagjait MKP-s horgászra vagy Hidas horgászra. Ő horgászként – civilként – tagja a horgászszövetségnek, vagyis a kerekasztalnak. Idéznék Öntől: – „Aztán itt vannak a mostani megyei választások. A Híd három fronton próbál szövetségeket építeni: a jobboldali platform, az MKP és a civilek bevonásával. Az első láthatóan jól megy, több helyen is sikerül majd közös jelölteket állítanunk. De a magyar körökben megint elakadtunk. Miért?…”
Már elnézést, három fronton vagy három vasat tartanak a tűzbe? Mert ez nem mindegy tisztelt Solymos László. Sajnos meg vagyok győződve róla, hogy az előbbi stratégiát választották. A helyzet az, hogy szerintem pontosan ezért nem is gondolják őszintén az együttműködést (velünk biztosan nem), és ezt nem csak én gondolom így, hanem már a választók is látják. Ők már a „demokráció” 🙂 (ahogy az Önök csapatának ismert „karaktere” mondaná) húsz éve alatt felnőttek . Már nem gyerekek :-(. Ne próbáljuk Őket félrevezetni. Igaz, a magyar emberek csalódott társadalmi rétegei minket sem dicsérnek. Azt hangoztatják, hogy „kutyahűséggel” ragaszkodunk az elveinkhez (kötjük az ebet a karóhoz: autonómia, megmaradás, gyarapodás, mezőgazdaság, őstermelés és háztáji gazdálkodás stb.) – talán néha csökönyösnek is tartanak minket. De nekünk csak az elvek maradtak (ami a parlamenten kívüliség egyik pozitív hozadéka, ha más nem is), nem kellett a parlamentben bizottsági posztokért meghasonulnunk. Csak az elvek és a szakmaiság mentén tudjuk újra visszanyerni a dél-szlovákiai polgárok, a magyar emberek bizalmát. Igaz ez hosszadalmasabb, göröngyösebb utat feltételez, tele kanyarokkal, lejtőkkel, emelkedőkkel, de ha ezt ebben az időszakban abszolváljuk, akkor teljesen felerősödünk 2013 őszére, amikor is küzdelembe szállunk a magyar érdekképviseletért a megyékben, hogy ne forduljon elő 2012 márciusa, amikor is a magyar emberek nem érezték az erőt a változásra és sokan otthon maradtak. A célunk, hogy higgyenek nekünk a választók, érezzék, hogy van miből és kit választaniuk, és a legfontossabb: elvigyük őket az urnákhoz szavazni. Mert tisztelt képviselő úr nekünk van fontosabb dolog, mint holmi ad hoc politikai stratégiának az interpretálásával történő elkendőzése a cselekvésképtelenségnek, például a komáromi korház megmaradásának kérdése – ahol a párom nemrég, augusztusban az ottani nővérek és orvosok áldozatos, emberfeletti munkájának köszönhetően tudott problémamentesen életet adni kisfiunknak – ugyanis lehet, hogy nemsokára teljesen leépül a járás által oly nagy becsben tartott intézmény a fejlesztés helyett. Ezekről a dolgokról kéne elsősorban beszélnünk, hogyha együtműködésre kerülne sor, hogyan mentsük meg a régió fontos szolgáltatásait, intézményeit, infrastuktúráit. Fontos lenne kommunikálni egymással a mezőgazdaság újbóli térnyerésének stratégiájáról, s ezáltal közvetlenül új munkahelyek teremtéséről… Ez érdekli a választókat, hogy ez ügyben mit hozhatna az összefogás számukra. Szóval kérem Önt, fejezzék be a vízilabdát, ne játsszanak a választókkal, minket meg a víz alatt ne rugdossanak, és valóban legyen hajlandóság őszinte konstruktív párbeszédre, ne az üzengetés domináljon a sajtóból.
Egyébként van egy jó hírem így a végére, mivel olvastam sorait és végül is most arra válaszolok. Láttam, hogy azt írta, idézem: – „Azt látom, hogy az MKP megint csak nem hajlik a megegyezésre. Egész konkrét ajánlatot tettünk az irányukba, megyei szintű együttműködésre. Egy megyei választáson ez a logikus. Erre az MKP mit reagált? Járási szintű együttműködések, de csak ott, ahol gyenge az MKP.” Azt hiszem ezen sorok csak az informálatlanságának tudhatóak be (legyek jómagam is naivan konstruktívan jóhiszemű), egyrészt ha demokratikus párt vagyunk, akkor meghallgatjuk a struktúráink észrevételeit és bizalommal fordulva hozzájuk, megbecsülve őket, rájuk bízzuk a döntést. Megbízunk politikai kompetenciáikban. Mi megengedjük kibontakozni a járásainkat a politikai diskurzusban, mondják el véleményüket, hiszen Ők ismerik azt a közösséget és a helyi más politikai pártok jelöltjeinek, csoportjainak előéletét. De visszatérve a megkezdett tárgyalások eredményére Gömörben, ahol egyébként az utolsó megyei választásokon erősebbnek bizonyultunk, mint Önök a Rimaszombati járásban. megegyezés történt! Szóval szerintem ennek örüljünk, ne dobáljuk egymásra a sarat jobboldali pártokként. Valamint őszintén merjük elmondani a magyar választóknak, hogy a róka meg a kutya már egyes régiókban összefogtak. Ott ahol a farkasok annyian vannak, hogy külön-külön felfalták volna őket.
Tisztelettel Samu István az MKP országos elnökségének tagja – egy a „kutyák” közül (fiatal eb) 🙂
