A koronavírus-járvány idején a mi évfolyamunk nem sok csoportos kiránduláson vehetett részt, ennek tudható be az is, hogy idén volt a második, ám egyben utolsó ilyen alkalmunk.
Úgy döntöttünk, Budapestre szeretnénk menni, egy kicsit művelődni és kicsit szórakozni is. A vonatút után kisebb fennakadásoknak lehettünk tanúi – úgymint egy égő autó –, de ez sem szegte kedvünket. Délelőtt felgyalogoltunk a Budavári Palotához, ahol meglátogattuk a Magyar Nemzeti Galériát, illetve a Hadtörténeti Múzeumot, ki mit szeretett volna. Személy szerint én a Nemzeti Galériában voltam, ahol az állandó kiállításon belül megtekinthettük többek között Munkácsy Mihály és Szinyei Merse Pál képeit is. A múzeumlátogatás után kaptunk egy kis ebédszünetet, majd elfoglaltuk a szabadulószobákat.
Különféle világokból kellett kiutat találnunk: bent rekedtünk egy katedrálisban, egy tengeralattjáróban vagy akár egy elromlott időgépben. Matekosztály lévén természetesen egy kis logikát is belecsempésztünk a kirándulásba, és jelentem, szerencsésen kiszabadult mindenki; sőt, még az osztályfőnökünket, Bukorné Both Emőkét, illetve a kísérőtanárunkat, Juhos Tamást is sikerült rászedni, hogy csatlakozzanak. A nap végén mindenki fáradtan, ám annál jobb kedvvel szállt le a vonatról.
Szerintem ez egy méltó utolsó tanulmányi kirándulása volt a gimis éveinknek; nagyon élveztük, mi, diákok, de tán még a tanáraink is.
(Simonics Réka, IV. A)
