A Vatikánra figyel a világ, a szlovákiai hívek is, és azt remélik, Ferenc pápa a nagyszombati érsek leváltásának előzményeit kivizsgáltatja, kiderül, miért váltotta le XVI. Benedek pápa Róbert Bezák nagyszombati érseket. A háttérről olvashatunk a Zrno c. hetilapban:
A Pozsony-nagyszombati Érsekségen belül Ján Sokol érsek vezetése alatt vált fülledtté a levegő, amikor fokozatosan felszínre kerültek a titkos pénzügyi tranzakciók. Említsünk meg ezekből legalább néhány, már közzétett konkrét ügyet:
Dominik Tóth generális vikárius, püspök 1999.12.10-én kelt levelében azt írja, hogy Sokol érsek által félre lett állítva az érsekség vagyonának gondnokságától, bár az egyházjog szerint ez a hatáskör a generális vikáriust illetné. A teljes pénzügyi, gazdasági és személyi tevékenységet Štefan Náhlik irányítja, aki nem is volt az érsekség alkalmazottja. Tóth levelében továbbá az áll, hogy a papok 80%-a ellenzi azokat a módszereket, amelyek az érseki hivatalban uralkodnak, és sérti őket Sokol érsek viselkedése.
Szerteágazó bűncselekmény indokolt gyanúja
A könyvvizsgáló, aki Bezák érsek hivatali tevékenysége idején a 2002-2008 közti időszak könyvelést vizsgálta, időközben megállapította: Az egyházmegyében több tíz olyan számla volt, amelyek nem voltak sehol vezetve, de egyházi pénzek futottak be rájuk, amelyeket semmilyen számla sem igazolt. Arra is fény derült, hogy különböző összegek számlaközi átutalásait sem vezették sehol. Az egyik ilyen egyházmegyei számláról 2008-ban 20 millió koronát utaltak át egy más bankban nyitott személyi számlára. Állítólag erről a számláról fedezték annak a nyugdíjas otthonnak az építését, amelyet a Metropolitánik polgári társulás valósított meg. A társulás elnöke abban az időben Sokol unokaöccse, Jozef Sokol volt. A Metropotitánik társulás székhelye pedig Jácban, Sokol érsek szülőfalujában van. A pénzügyi kiadások ily módon kikerülték az érseki szervek ellenőrzését és a gazdasági vizsgálatot is.
A könyvvizsgáló gyanúsnak találta azt az 1999-ből származó szerződést is, amelynek tárgyát egyházmegyei telkek eladása képezte a Tescónak. A szerződésben a pénz kifizetését két részre osztották: egyrészt a vételárra, másrészt pedig a vásárló által az egyháznak juttatott pénzbeli ajándékra. A kifizetés a következőképpen zajlott: 2000-ben 3,6 millió fontot utaltak át az egyházmegye Citibankban lévő számlájára, amelyet a könyvelésben nem vezettek. A második kifizetés, az ún. ajándék, 339 ezer amerikai dollár értékben csak 2009-ben lett az egyháznak átutalva, azaz 10 évvel az eladás után, amikor az egyházmegye vezetését Robert Bezák vette át. Ami érdekes, hogy az átutalás nem a Tesco számlájáról érkezett, hanem egy olyan számláról, amely Ján Sokol nevén volt, és a vatikáni bankban volt vezetve. A könyvvizsgáló jelentése szerint Sokol igazolta, hogy ez az ő személyes bankszámlája. A nyomozószervek szerint az esetben felmerült a lopás szándékának gyanúja.
Említsünk meg még egy esetet. 2006 októberében a nagyszombati egyházmegye mintegy 1000 ha-os földterületet adott bérbe a csallóközaranyosi Agrolov társaságnak évi 2,1 millió koronáért. Két hónap múlva a szóban forgó társaság Sokol érsek engedélyével a területet bérbe adta a helyi szövetkezetnek évi 5,7 millió koronáért, azaz több mint a duplájáért.
Hogy milyen aranybányát jelenthetett az egyházmegye annak a jogi irodának, amellyel Sokol érsek bizonyos jogi szolgáltatásokat végeztetett, sejteni lehet a példátlan 1,6 millió eurós végkielégítésből, amit a szerződés felbontása után az irodának ki kellett fizetni. Vajon mire kellett a püspökségnek az ilyen hatalmas összegekre rúgó jogi szolgáltatás?
Csupán három esetet emeltünk ki részletesen, amelyekre az erre felhatalmazott ellenőrző szerv mutatott rá, s amelyek kiterjedt kétes pénzügyi tranzakciókról tanúskodnak. A könyvvizsgáló a fentebb meghatározott esetekről beadványt nyújtott be a Főügyészségre, amint azt a törvény bűncselekmény gyanújának fennállása esetén számára előírja. A Hospodárske noviny információi szerint a rendőrség és az ügyészség is az egyházmegye szóban forgó időszakának gazdálkodásban bűncselekmény elkövetésének indokolt gyanúját látja.
Sokol érsek súlyos túlkapásairól, a hihetetlen pénzügyi csalásokról, az óriási rendellenességekről, rablásokról, és maffiózós praktikáiról szóló hírek Szlovákia-szerte évek óta terjedtek. A találgatások idővel sem csitultak, és több hívő szívében csak egyre nőtt a keserűség ezzel az egyházzal szemben.
Hová tűnt az erkölcs?
Fel kell tennünk a kérdést: Milyen volt az egyházi elöljárók reakciója ezekre a hírekre. Sok minden utal arra, hogy a püspökök a súlyos rendellenességekről Sokol pénzügyi műveleteiben sokat tudtak. Ahogyan ezt már fentebb jeleztük, írásban is felszólalt ellene az egyházmegye akkori generális vikáriusa, Dominik Tóth. Ha tehát a Szlovák Püspökkari Konferencia nem is ismerte a teljes valóságot, tudott a súlyos gyanúról. Volt tehát erkölcsi joga hallgatni? Megkérte talán Sokol érseket, hogy tegyen lehetővé egy független vizitációt vagy könyvvizsgálatot olyan szakemberek csoportja részéről, akiket a Püspökkari Konferencia jelöl ki? Ha ugyanis az nem értett volna ezzel egyet, a kiterjedt bűncselekmény hosszú ideje fennálló gyanújáról a Püspökkari Konferencia elnökének értesítenie kellett volna a Vatikánt és döntést követelni arról, hogyan tovább. Az egyház jó hírneve, ha meg szeretné tartani a társadalom erkölcsi vezetőjének kijáró tiszteletet, körülbelül ilyen eljárást igényelt volna. De sem ezt, sem más döntést vagy iránymutatást nem fogadott el sem a főérsek, sem pedig a Püspökkari Konferencia.
Sokol – Zvolenský kettős?
Miért nem reagált a Püspökkari Konferencia a durván 1996-tól – amikor mons. Sokol szokatlan praktikáiról az első hírek kiszivárogtak – a -ig eltelt időben? Nem lehetett volna ezzel megakadályozni ezt a megalázó helyzetet? Soha ebben az országban az egyház nem keveredett ilyen sértő helyzetekbe, botrányokba, káoszba, mint most. Első látásra érthetetlen. Ha azonban elgondolkodunk fölötte, talán megtaláljuk a magyarázatot arra, hogy miért „nem lehetett megelőzni mindezt”.
Nem lehet, hogy némelyik püspök Sokol túsza? Az egyházmegye átadási jegyzőkönyvének 9. oldalán Sokol érsek a következőket állítja: „A generális vikárius és az egyházmegye vagyonkezelési igazgatójának hivatalba iktatása óta minden tulajdonjogi dokumentumhoz mons. Zvolenský segédpüspöknek és a gazdasági felelős Kučera mérnöknek is korlátlan hozzáférése volt.” Azaz mindenről, ami az egyházmegye pénzügyi és gazdasági életében történt mons. Zvolenský tudott, vagy legalábbis semmi sem akadályozta abban, hogy erről tudomása legyen. Stanislav Zvolenský 2004 februárjától 2008-ig volt segédpüspök Nagyszombatban. Már az elődje, Dominik Tóth idején, ahogy azt maga állította a levelében, a papok 80%-a felháborodását fejezte ki Sokol érsek módszerei miatt. A papok az egyházmegyében uralkodó viszonyok feletti felháborodásukat később egész biztosan Zvolenskýnek is kifejezték. Zvolenský püspök mégis képmutatóan hallgatott a csaló, pénzügyi mesterkedésekről. A katolikus egyház katekizmusa az 1868-as cikkben ezt tanítja: „Felelősséggel tartozunk a mások által elkövetett bűnökért is, amikor együttműködünk velük: közvetlen és szándékos részvétellel; parancsolva, tanácsolva, dicsérve vagy jóváhagyva; palástolva vagy meg nem akadályozva, bár kötelességünk volna megakadályozni vagy föltárni, pártolva azokat, akik elkövetik a bűnt.” Zvolenský nyilván jól tudja ezt; azaz a bűnrészesség tudatában hallgatott. Mekkora erkölcsi és anyagi károkat előzhetett volna meg, amelyek az egyházat érték, ha becsületes emberhez méltóan viselkedett volna, akinek az igazság és az igazságosság az elsőrendű!
Mons. Zvolenský azonban hallgatott, és hallgat most is mint érsek-metropolita, s mint a Püspökkari Konferencia elnöke is. Csak az a férfi nem hallgatott, aki „teveszőr ruhát viselt”, Baláž püspök. A hangját a méltóságosok gyakran elnémították. Sokol állítólag nehezen viselte Baláž szemrehányását, és nem szívlelte éles levélváltásait sem. Pedig a hívők elvárjál, hogy az érsek-metropolita Zvolenský hivatalos kiáltványt tegyen közzé azzal kapcsolatban, ami az általa gondozott egyházmegyében Sokol érsek idejében történt.
Új evangelizáció és Bezák érsek
Bezák famankós pásztorként mutatkozott be, akiből árad a őszinteség, az emberiesség. A szerénysége, nyíltsága, a magas intellektus nyilvánvaló jelei és kommunikációs képességei mellett érezni lehetett, erős egyéniségről van szó, amelyből a lelket gyógyító karizma ered. Személyes életével és pasztorációjával is XVI. Benedek pápa új evangelizációért felhívását teljesítette. Bezák tevékenységét a média már annyira kipécézte és a nyilvánosság előtt is ismert már annyira, hogy nem igazán szükséges ehelyütt konkrétumokkal előállnunk ezt illetően. De említsük meg mégis legalább, amit V. Kodet atya írt róla: „Amit három év alatt sikerült véghezvinnie, szinte már hihetetlen. Minden bizonnyal hivatalba lépése utáni egyik legnagyobb feladata az elődjének kedvezőtlen örökségével való megbírkózás volt”.
Maga Bezák érsek is említi, hogy 2009 szeptemberétől (legutoljára 2012 januárjában) többször is tájékoztatta a Szentszéket az egyházmegye gazdálkodásának állapotával kapcsolatos súlyos problémákról az elődjének, J. Sokolnak az idejében, és ellenőrzést és útmutatást is kért a további lépéseket illetően. Nem elképesztő, hogy a Vatikán egész idő alatt nem reagált erre? De a későbbie során talán erre is találunk választ. A reakció minderre az volt erre, hogy 2012. január 22-én apostoli vizitációt rendeltek el Bezák nagyszombati ténykedését illetően. Ezt követte a kongregáció prefektusának püspökökhöz intézett levele 2012. május 3-áról az ismeretes sajnálatraméltó 11 kérdéssel. Figyelemreméltó, hogy a levélben korlátozzák Bezáknak az egyházmegye vagyonával való rendelkezési jogát is. (Az egyházmegye vagyonával való bánásmód J. Sokol idejében nem nyugtalanította a Vatikánt).
Bezákot sürgősen le kellett váltani
Bezák érsekkel nem ismertették a vizitáció eredményét, és azt sem tették lehetővé számára, hogy megfelelő módon – levélben állást foglaljon az üggyel kapcsolatban. Nem jelentették be neki azt sem, hogy elfogadták-e a „11 kérdés leveléhez” írt magyarázatát, iletve hogy a levél néhány pontját még vizsgálják. De nem szólították fel arra sem, pedig ezt már az inkvizíciós bíróságok is megtették, hogy bánja meg azokat a durva hibákat és vétkeket, amelyeket rábizonyítottak és amelyeket megcáfolni nem tudott(!?). A keresztény civilizációnak köszönhetően még a legádázabb bűnözőkkel szemben is ilyen humánus módon járnak el – de úgy látszik, nem egy püspökkel szemben Szlovákiában.
Bezákot felszólították, hogy január 26-án jelenjen meg az Apostoli Nunciatúrán. Ott aztán Mario Giordano nuncius átadta neki a levelét, amelyben közli vele, hogy a Szentatya a lemondását kéri. Majd június 27-28-án személyes, írásos és telefonos megkeresések olyan erőteljes áradata indult el, amely az ilyen szintű tisztességes kommunikációban méltatlan és elfogadhatatlan. Minek ez a rohanás?
Három évvel a hivatalba lépése után Bezák érseket indoklás nélkül, az egyház történetében példa nélküli gyorsasággal leváltották. Jozef Mikloško, a Szentszék volt nagykövete így ír erről: „Az eljárás erőszakossága ebben az esetben nem XVI. Benedekre vall. Öt éven keresztül nagy szimpátiával csodálhattam őt közelről… A pápa, még bíboros korában gyakran hangsúlyozta, hogy az ő módszere a párbeszéd, a másik fél meghallgatása, a levelezés, figyelmeztetés és csak azután a döntés, mindig a szakemberekkel való megegyezés után.” Ennek értelmében járt el pápasága alatt is.
Mario Giordano nuncius és a Szlovák Püspökkari Konferencia elnökének, Zvolenský érseknek a reakciójából is egyértelmű, hogy Bezák érseket le kellett váltani, mégpedig azonnal. Tekintet nélkül arra, hogy nem létezett ellene vád, vagy előzetes törvényes kánoni figyelmeztetés, hogy vétséget követett le. Tekintet nélkül arra, hogy mindez sérti a bevett diplomatikus udvariassági munkajogi gyakorlatot. Néhány nappal a Szentatya szabadságának megkezdése előtt. Miért kellett ezt a komoly ügyet – a pápa rendkívüli döntését a püspök leváltásáról – ilyen inkorrekt módon egy becsületes ember – a püspök, de a Szentszék súlyát csökkentő módon is megoldani? A civilizált társadalomban az ilyen beosztásban lévő emberrel mitugrászként bánni elfogadhatatlan. Ezt a bánásmódot még a politika ellenfelek sem engedik meg maguknak egymással szemben.
Mivel magyarázható ez a rohanás a leváltás körül?
A magyarázat az alábbi ok lehet. Az egyházmegye Sokol érsek idejében történt gazdálkodásának vizsgálata még nem volt befejezve. A Szentatya az elkövetkező napokban szabadságra készült, s a távolléte alatt a vizsgálatot be lehetett volna fejezni. Az érdekeltek júl tudták, mi minden kerülhetett volna ezzel napvilágra. Bezák érsek teljes anyagot kapott volna az egyházmegye gazdasági és pénzügyi tevékenységéről a szóban forgó időszakban. Beigazolódtak volna a találgatások a kiterjedt bűncselekményre utaló pénzügyi machinációkról. Ezt minden áron meg kellett akadályozni.
Igen, Bezák leküzdhetetlen akadály volt – fejét kellett hát venni még a pápa szabadságának megkezdése előtt. Hogy mindez hogyan játszódott le, röviden fentebb már ismertettük. De ez sem segített, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az öröm, hogy Sokol pénzügyi machinációi örökre bebetonozódnak, nem tartott sokáig. A kellemetlen meglepetés akkor érte az érintetteket, amikor a könyvvizsgáló az illetékes szervek elé terjesztett néhány megállapítást, amelyek bűncselekmény gyanúsak voltak.
És fokozatosan újabb dolgok kerültek felszínre. Pl. Sokol 2012. július 22-én kelt levelében, amelynek másolatát a sajtó is közzétette, azt írja, hogy ő és három bíboros gondozzák és felügyelik azokat az alapokat, amelyeket két gyermektelen amerikai házaspár alapítványaiból hoztak létre. Az Egyesült Államokból származó jutalékok formájában 2001-ben 1,5 millió amerikai dollárt mutattak ki. Ezt az összeget csak 2009-ben, Bezák hivatalba lépése után utalta át Sokol az egyházmegye számlájára!? (Azt nem tudni, hova tűntek a 2001 utáni jutalékok.)
Mi mindebből csak azt láttuk, hogy Sokol érsek és három bíboros valamilyen karitatív alapot igazgatnak Szlovákiában (amilyenből több tíz is van). A kérdés adja magát: nem vitatott-e meg mons. Sokol a bíboros kollégáival való találkozóin nem hivatalosan, barátilag más témákat is a karitaív munkán kívül, pl. Bezák Vatikánnak címzett leveleit az „állítólagos” súlyos anyagi problémákról, amelyek célja „kompromittálni és lejáratni az elődjének, Sokolnak a becsületes erkölcsös pajzsát”? Talán itt kereshetnénk a választ, miért is nem reagált a Vatikán Bezák érsek ismételt kérelmeire a három év alatt. Nyilván mons. Sokol mindent megmagyarázott és megcáfolt közvetlenül a bíborosoknak. Ezek után aztán a Vatikán nem tartotta fontosnak, hogy foglalkozzon az üggyel.
A szlovákiai hívők reakciója
Bezák érsek leváltásának okai az egyházmegye éléről a hívők előtt titkosak, de nem ismeri azokat maga az érsek sem. Az eltitkolt indokok feszültségekett okoznak az egyházon belül és a vatikáni intézmények hitelének romlását eredményezik. És elszámították magukat azok is, akik azt gondolták, hogy a hívők a Szentatyához való ragaszkodásukból és tiszteletükből kifolyólag alázattal fogadják majd ezt a döntést. A hívők számára az „utcára vonulás” becsület és erkölcsi meggyőződés kérdése volt. Ennek az összeesküvésnek a kiagyalói nem számoltak ekkora ellenállással, de a hívők eltökéltségével sem a leváltás Szentatya elé terjesztett igazi okainak megismerését illetően sem.
Emlékezzünk csak a tömeggyűlésre vagy a koncertre, az aláírásgyűjtő akciókra, az zarándoktatok csendes tiltakozó akciókra, az egyházmegye 90 papjának támogató levelére, a Szlovákiai Katolikus Egyház jelentős személyiségeinek támogatására, vagy a Püspökkari Konferenciához nem kötődő katolikus folyóiratok állásfoglalására, a több ezer Vatikánba küldött képeslapra, a Bezák támogatásaért indított aláírásgyűjtési akcióra, a Katolicky týdeník és egy cseh filmtársaság támogatására stb. Figyelemreméltó, hogy a bulvársajtó, ezúttal becsületére legyon mondva, nagyon visszafogott. Másrést viszont a katolikus médiából egyszerűen kitörölték a Bezák nevet. De említsük meg még ezen a helyen a prágai felszentelő püspök Václav Malý szavait: „Ismertem Bezák érseket, felléptem vele a Pohoda fesztiválon Trencsénben, egy fiatalokkal teli sátorban. Olyan ember benyomását keltette, aki képes megszólítani a fiatalok generációját. Nem vettem észre, hogy bármilyen elhajlást mutatott volna a katolikus egyház tanításától. Magam is tudom, milyen nehéz a „vallási” hátteret civil nyelven megmagyarázni… Ami a leváltását illeti, mindenképpen el kell mondani, hogy nem követett el semmilyen súlyos erkölcsi vétséget. Olyan ember, aki nyíltságra, egyenességre törekszik, és amit gondol, azt meg is mondja.”
Hűségünkkel és engedelmességünkkel nem rengettük meg a Szentatyát
Bezák érsek támogatása a Szentatyával szembeni engedetlenség kifejezése lenne? Ha az embereknek nem számítana az egyház java, ha érdektelen lenne a számukra, hogy mi történik benne, talán egy röpke ideig lenne egy kis felfordulás, de aztán minden lenyugodna. Ilyenek vagyunk. De a nemzet most érzi, hogy nagy igazságtalanság történt itt. Ezért nem hallgathat az igazságos most.
A Szentatya döntését, szinte mindnyájan, akik Bezák érsek mellé állunk, tiszteletben tartjuk. Igen, fájdalommal. Azzal a meggyőződéssel, hogy a vatikáni intézmények olyan riasztó anyagokat terjesztettek Bezákról a Szentatya elé, amelyek alapján azonnal le kellett váltania az egyházmegye éléről, hallgatásra kellett kötelezni őt az ügyet illetően és a környezetéből is el kellett távolítani. Az aljasság legfőképpen abban van, hogy mindnyájan, akik részt vettek ebben, most ujjal mutogatnak a Szentatyára – nem mi voltunk, ő volt az. Mi semmit sem tudunk arról, miért döntött a Szentatya így. És a püspökeink üzenete a hívők számára: mi hallgatunk, ti is csukjátok be a szemeteket, legyetek alázatosak és hallgassatok.
A vatikáni dikasztérium munkájával szembeni minden elismerés mellett, előfordulhatnak és néha elő is fordulnak következetlenségek, amelyeknek súlyosak a következményeik. Bezák érsek leváltása esetében sok mindent elárul a tény, hogy nem valamiféle aprócska hibáról volt szó. Sok minden utal arra, hogy ez esetben a pápai tekintély kihasználásának célirányos szándékáról volt szó a magas rangú egyházi tisztségviselők pénzügyi csalásainak fedezésére. A Szentatyához biztosan eljut majd annak a visszhangja, hogyan reagált szinte az egész katolikus Szlovákia, a főméltóságot kivéve, arra hogy így bánnak az érsekkel, akit Isten küldött hozzánk.
(A cikk XVI. Benedek lemondásának bejelentése előtt íródott)
RýNIK, megjelent a Zrno 9/2013 számában
Felvidék.ma részére fordította D.É.
{iarelatednews articleid=”38295,37576,37215,37062,36151,34790,37577,38562″}
